Cinyu naplója

Elhanyagoltam kicsit a blogolást.
Egyrészt, sajna csak a laptop működik,amin nem lehet rendesen gépelni, másrészt jó, kiránduló idő van, harmadrészt munka ezerrel.
Meg minden egyéb más ami leköti a figyemet, most például sürget a vasalás, a függöny szegés, ablak pucolás.
Túl vagyunk a polcok felrakásán ( + minden ami vele jár: pakolás, takarítás, selejtezés, átrendezés ).
Még valahonnan szert kellene tennünk polcokra a szekrénybe, folyamatban a függönykarnis, és nem a reluxa, hanem a másik, amelyiknek nem jut eszembe a neve, lényeg, hogy textilből van és a sötétítő függönyt fogja helyettesíteni.
No meg van egy kis elintézendő papírmunka, ami végett Londonban is megfordulok gyakran. Mellesleg nagy kedvvel, leírhatatlan feltöltődést nyújt, senki ne kérdezze miért, mert alkalmanként tényleg nagyon büdös, nagyon zajos, meg zsúfolt. ( A kis húzott szeműek mindenhol és mindent fotóznak, alig lehet tőlük létezni. )
Pedig alkottam is mostanában, rakott zöldbabot és spagetti meatball-t emelném ki, majd le is írom,meg befejezem a Hampton Court beli élménybeszámolót, meg kitalálom,hogy minek is fordítsam ezt az angol olasz paradicsomos, húsgolyós tésztát.
Szóval kedves barátaim, ahogyan mondjuk itt munka közben: nem nagyon érek rá busy ( bizi ), vagyok. Kovács Kati "szavaival" élve: add már Uram az esőt! Na jó hátam közepére a púpot jobban mint az esőt, mellesleg esik ha kell ha nem, de a blogoláshoz a tartósan nagyon meleg vagy a tartós esőzés a megfelelő. Mindennek eljön az ideje. És még több élményt gyüjtök közben, amiről majd megint írok és csak győzze olvasni, aki kíváncsi rá.

Az elmúlt időszakban kicsit kevesebbet gondoltam a blogolásra, azt hiszem nem voltam alkalmas, hogy a gondolataimat megosszam. Ezen kívül dolgoztam is, meg takarítottam is, meg a változékony időnek hála hol aludtam, hol nem. De alkottam is a napokban.
Sikerült egyben! sertés combhúst vennem. Majd szintén egyben egy kis sóval és egy kis fűszerkeverékkel megbolondítottam és kisütöttem. Újburgonyát sütöttem, hozzá egyben, semmi extra, de nekünk mennyei volt.
A miért az már jó kérdés, mert ugye igaz, hogy szimpla az egész, az is igaz, hogy nehéz lehet megérteni mindazoknak, akik bemennek a henteshez és válogatnak. ( Egy előző írásomban utaltam már rá, hogy itt egy hentes gyakran majdnem ugyan azt kínálja mint a multik. ) Igaz az is, hogy egy-egy szelet hús könnyebben és hamarabb készen lesz, de mindenki tudja, hogy az egyik lehetőség a bő zsiradékban sütés, a másik a párolás. Az eredmény ... nos, vagy zsiradékos, melyet nem szeretünk, vagy egy kicsit száraz. Szóval finom zamatos húsit ettünk, de nem ezért, hanem a mai alkotásom végett kezdtem írni.
A Pasta Arabiata abban mindenképpen nagyon hasonló a mi felejthetetlen lecsónkhoz, hogy ahány ház, annyi szokás alapján készítik, a főbb összetevők azonban változatlanok. Ez az étel áll tésztából ( penne) fokhagyma, hagyma, paradicsom szósz és paprika ( kaliforniai ) van benne. Ami már különbözővé teszi, hogy milyen csípős és, hogy milyen egyéb zöldségek vannak benne, tesznek e hozzá sajtot vagy sem, gyakorta használnak bazsalikomot, és szoktak bele tenni oreganot. Olíva bogyót és gombát, cukkinit és padlizsánt, alkalmanként zöld csili paprikát tesznek hozzá. Az általam kóstolt változatban cukkini, padlizsán és olíva bogyó volt.
Szóval vettem hagymát, jó magyar ( bocsánat török ) tv paprikát( 3 db karikázva ), paradicsomot ( 2 db, közepesre kockázva ), rizst ( basmani 1 marék ), pici só és mehet a párolás. Karikára vágtam a cukkinit ( 1 kb. 10 dkg-os ), hozzátettem, a rizs miatt egy kis vízzel felöntöttem, adtam hozzá piros aranyat, erős pistát és paradicsom pürét ( 1 kis aranyfácánnak megfelelőt ). Bánom, hogy nem tettem hozzá bazsalikomot, viszont adtam hozzá kb. 2 cm-nyi apróra vágott zeller szárat, végül hozzáadtam a gombát ( 2 db közepeset ). Ebből nekem két adag lett, saját magamat kritizálom meg, mert tehettem volna több gombát, a lecsóhoz mindig teszek egy pici cukrot, és tehettem volna még zellert, a sajt, nos az eszembe sem jut.
Szóval ez lett az én kultúrmix ételem, biztos vagyok benne, hogy máskor is csinálok majd, a mostani tapasztalatokkal.

Tavaly jártunk itt, az emlékeim talán kissé fakók. Pedig jó néhány dolog lenyűgözött bennünket. Akik már jártak itt úgy írták le, hogy csodás, hogy különleges. Élmény az egy pillanatig sem vitás, de, hogy kinek mi a lenyűgöző, nos ...


Egy másik csalódás, mármint bizonyos értelemben. Mert ugye írtam már, hogy csodálatos kompozíciókat és lenyűgöző kertész munkákat láthatunk Angliában is ( mint bármely más országban ). A problémám miben léte még mindig a virágok. De előre szaladtam, szóval azt akartam kihozni, itt is ért minket csalódás és le is nyűgözött bennünket. Ha Magyar országon valaha ilyesmivel találkoztunk volna osztály kiránduláson, vagy kirándulásainkkor akkor sokkal jobban érdekeltek volna a történelmi hátterek. A kövek talán nem puszta kövek, a falak nem puszta falak, hanem élő történelem lettek volna számunkra. Itt kell bevalljam vizuális típusú ember vagyok.
Egy kis történet:
1338 előtt valamivel korábban épült itt az első ismert épület, melyet irgalmas lovagok használtak. 1494-től Giles Daubeney, VII Henrik király legjobb vezetője bérelte Hampton Court palotáját. Majd 1514- től Thomas Wolsey szerezte meg, ő volt az egyik legbefolyásosabb egyházi és politikai vezető, aki hatalmas gazdagságot és befolyást szerzett királya VIII. Henrik számára.


1525-ben formálisan a királynak adományozta a palotát, amelyet 1529-ben Henrik az 1527-es francia országi látogatásának hatására felújíttatott ás átalakíttatott. Ekkor alakították ki a csodálatos kert egy részét, forró és hideg folyóvíz szolgáltatást alakítottak ki, építettek tenisz és tekepályákat ( bowling ), vadász parkot, kápolnát építettek. Henrik minden felesége alakított valamit a palotán. Arragoniai Katalin kivételével minden felesége lakott itt, és a gyermekeinek is otthont adott, annak ellenére, hogy Henrik után számos más pompás épület is fennmaradt.
Henrik tudor palotája mellett ma III. Vilmos és II. Mária által épített barokk palota is látható, de megtalálhatók I György szobái is. A tudor palota pénz és idő hiány végett nem épült át teljesen, a végleges formája még jó néhány felújítás és átalakítás eredménye. A közönség előtt Viktória királynő nyitotta meg először. A királyi lakosztályok 1986-ban egy tűz során megsérültek, 1995- ben tudták újra a retusálások után megnyitni. Azonban a restauráció folyamatos, így ha valaki most látogat el biztosan lát olyasmit amiről én nem tudok beszámolni, de lehet, hogy mi láthattunk olyasmit, amely jelenleg nem megtekinthető.


A kerítésen kívül eső tavak, a vadászpark, és a kertek egy kis része bármikor ingyenesen látogatható. Mi a fent látható képen balról érkeztünk. A modern technika vívmányainak segítségével a szemünk elé varázsolták a történelmet.


Hang effektusokat, vetítéseket, műanyagból készült kellékeket láthattunk, amelyek olyan vizuális élményt nyújtottak, mely alapján el sem kellett képzelnünk a pompát, illetve még nagyobb pompát láttunk, mint amit el tudtunk képzelni. Azt hiszem azért a minden napjaikat nem feltétlenül ekkora "felhajtással" élték, de mindenképpen voltak ilyen alkalmak is.

Mint már írtam több fázisban több felújítási munka és alapvetően két egybeépült palota, illetve egy hatalmas kert amit megtekintettünk. Hatalmas belső udvarra értünk beléptünkkor, de felfedeztünk apró kis utcácskákat is, amelyek a külső "falban" levő lakóházacskák-hoz vezetett. Gondolom a kiszolgáló személyzet lakott itt. Azonban nem csak a belső udvar hatalmas, hanem a helységek is. Tulajdonképpen az elülső rész a tudor palota megmaradt része, VIII. Henrik lakóhelye. Be van rendezve egy jókora tudor kori konyha és "étkező". Néhány elem nagyon hasonlít a mai főzési technikákra. ( Gulyáságyúra gondolok. ) Például hatalmas "edényben" főzték a levest vagy amit főztek, ezek tulajdonképpen egy falba épített óriási fazékra emlékeztetnek, amelyeket a konyhából egy tűzhellyel alulról melegítettek, mellette egy lépcsősoron lehet eljutni a "szájához", ahol hatalmas fakanalak-kal meg lehetett keverni, bele lehetett tenni a hozzávalókat és ahol ki lehetett merni, a tisztításáról senki ne kérdezzen.


Azután láttunk hatalmas kandallószerű tűzhelyeket, amelyek mellett vasból olyan tartó szerkezetek vannak építve, amelyeken úgymond nyársra húzva sütötték a húsokat, illetve az állatokat. Hihetetlen "technikájuk volt, leleményesebbek és véleményem szerint jóval intelligensebb, valamint jóval macerásabb volt a főzési technikájuk. És mint ahogyan a fenti képen is látható voltak kisebb, egyenként fűthető tűzhelyek, ahol kisebb mennyiségeket, gondolom például mártásokat főztek, illetve láthattunk hatalmas kemencéket is. Ezen kívül ha az ember a megfelelő időben van a megfelelő helyen nem marad le a "játékokról", melyben imitálják a korabeli szokásokat.


Egyéb iránt lenyűgözőek az edényeik, és a fűszer ismeretük. Van külön konyhakert, benne külön terület a fűszereknek, a gyarmatokról rengeteg fűszert importáltak és használtak. Éppen ezért nem értem, hogy hogy lehet ilyen az angol konyha, hogy hol csúszhattak ekkorát, hogy mára angol konyháról beszélni szinte nem is lehet. Megtekinthettük a boros pincét, benne hordókkal, és imitációval, hogy hogyan készültek a hordók.

Említettem a hatalmas vadasparkot, a mai napig vannak ott vadak, amelyeket gondolom szintén felhasználtak a konyhában.


Úgymond a két palota között meghúzódik két belső udvar, amelyek egy boltívvel válnak el egymástól, illetve egy nagy körfolyosó van körülöttük. Itt a nézelődés mellet egy kicsit meg is tudtunk pihenni, hiszen vannak padok, amelyekre le lehet ülni. Ha az ember körülnéz, akkor elképedve látja az apró részletességgel kidolgozott falakat és formákat, mert az utolsó tégla is szigorúan megtervezett módon lett elhelyezve.



Az egyik belső udvart az "óra udvarnak", A másik udvart " szökőkút vagy kút udvarnak" lehet fordítani durva fordításban, a nevüket pedig miről másról is kaphatták volna.


Mint egy számomra, de azt hiszem bárki számára nagyon különleges óráról. VIII. Henrik asztronómiai órájáról, amely igen különleges módon juttatja a tudomásunkra 500 év távlatából, hogy hol járunk az "időben".


A másik udvarban egy sajnos éppen nem működő, de minden valószínűséggel csodálatos szökőkút illetve 46 fejszobor látható.



Ezek után az "új palotában" egyik teremből a másikba, egyik szobából a másikba és egyik korból a másikba vándoroltunk. Ahogyan a kép is mondja a királyi apartmanokba. Egyébként ebben a részben pusztított a leginkább a tűz.


Tényleg egyik szobából a másikba mentünk. Ami számomra azért volt meglepő, mert úgy gondoltam, hogy egy folyosóról nyílik sok sok szoba, némelyik összeköttetésben egy másikkal esetleg, de nem. Láttunk fogadó termet, galériát, majd egy étkezőt, fegyver termet, trón termet:

Majd királyi hálószobát:



Persze pompával és különleges tárgyakkal berendezve:

Mint például ez a faragott tükör, de láttunk festményeket, az uralkodókról és családjukról, néhányan nagyon nem voltak szépek, a kor divatja is igen fura volt alkalmanként.


Íme a sokat emlegetett királyi illemhely. ( Mely szerintem hihetetlen leleményességről tesz tanú bizonyságot. )

Majd újabb fogadó termek, dolgozó szobák után,

melyekben igazi kínai vázákat, különleges porcelán kályhákat:


és különös formájú dísz edényeket láthatunk,

jutunk el


a királynő szobáiba. Sok sok látnivaló után, több korszakot ugorva ismét a jelenbe csöppenünk, de nincs még vége semminek sem. Hiszen a palotából kilépve előttünk a kert:


Különlegesen megnyírt fáival, kompozícióival, muskátlikkal:


Mivel már többször említettem, hogy számomra a kert nem volt az a lehengerlő élmény amelyre számítottam.


Azért ne legyek igazságtalan, mert valójában igen is lenyűgöző, csak a virágok nem feltétlenül extra különlegesek.


Különlegességek sorában a nem mindennapi kerítés mindenképpen megemlítendő,



amelyeket aranyveretes különböző formák díszítenek.

Nem utolsó élmény, az immár több mint 100 éves szölö tőke látványa, amely ma is dúsan ontja gyümölcseit:



Ne legyek igazságtalan, hiszen gyönyörű szobrok vannak roppant ízlésesen a kertben elhelyezve.

Ez a kép tanulság arra, hogy a gyönyörű kompozíciót, hogyan ne mutassuk meg, mert bénák voltunk.



A felettébb érdekes formák, gondos kertész munkák mellett lenyűgöző lugas is van. Nyílván ahányszor elmegy az ember és ahány időszakban annyiszor újabb és újabb arcát mutatja a kert, még akkor is, ha tulajdonképpen nem különleges virágokkal van tele.


Hanem muskátlikkal.



És más a "hétköznapokban" is előforduló virágokkal.

Mindentt összevetve egy csodálatos élmény volt, hogy elmegyünk e megnézni még egyszer, vagy többször azt nem tudhatom. Azt viszont igen, hogy kimerülten sétáltunk még egyet a Temze parton, és most a blog írása közben eszméltem rá, hogy egyrészt hatalmasabb élményben volt részünk mint hittem, és, hogy az élményeinknek talán mint egy negyedét talán sikerült éreztetnem és néhány momentumát idevetítenem.