Minden kedves blogozónak kívánok nagyon boldog új évet!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mellékvágány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mellékvágány. Összes bejegyzés megjelenítése
De mint a borra való! Többek között ezért sem nagyon írok, írtam, meg mert nagyon negatív a hangulatom, meg mert le vagyok maradva.
De tényleg!
Hegyben áll a vasalni való, pedig nem is olyan rég tüntettem el. Heti 1 szabadnapomon intézem a bevásárlást, nagy takarítást, ügyintézést, ...
Meg kehet kérdezni, hogy mi van munka után, illetve előtt. Kérem tisztelettel, aki ismer tudja, hogy egy bagoly elbújhat mellettem, szóval munka előtt csukott dolog, hogy bármire is ráveszem magam. A munkába indulás menete a következő, óra csörög, kinyom, még egy kicsit, csörög, kinyom, csörög, kinyom, ... , 5 perccel a szükséges indulás után ágyból kikóvályog, szerencsés vagyok, mert a drágám elkészíti az életmentő teámat, felhajt. Ruhák? Ja megvannak, egyéb kellékek, megvannak, telefon, megvan, szemüveg, ja rajtam, kulcs, rendben, cipő, ok, haj gumi, már megint nincs meg ( közben meg halomban gyűlik ott, ahol mindig elfelejtem, hogy keressem ), roham. Dugó? Na igen nagy gáz! Nincs parkoló hely? Hogy az a ... ! A biztonsági őr sehol, bejutni képtelenség? Telefon fel a főnöknek, hogy jöjjön le, poénos ha még otthon alszik, roham körbe ( ezért cserébe raport ).
Különben a banán héj a szobánk fala volt. Meg sem mertük volna gondolni, hogy a szomszéddal közös falunk ilyen szintem felpenészedik majd. Bútorok félre, takarít, szárad, bútorok vissza.
Visszatérve arra, hogy bagoly vagyok, sajnos vannak szomszédaink akik éjszaka szeretnének aludni, így pl porszívózni, hangosan káromkodni, bármit is elejteni, takarítás közben zenét hallgatni nem lehet. Mindegy szerintem holnap a nagy bevásárlás után eszek valamit, azután kivasalok. Szombaton megjön a rendelt áru, na meg relatíve hamar végzek, előkészítem a főzést. De nem maradhatok fent nagyon soká, mert korán kezdek vasárnap, mondjuk korán is végzek, felteszem a már előkészített kaját, illetve a kenyérsütő gépbe bekészítem a sütit, míg az készül addig vagy főzők még valamit, vagy a számítógép aszalt teszem rendbe. Persze nem vagyok egyedül. A drágámat megkérem a csillárok és a könyvespolcok rendbetételére, a mák és a dió ledarálására, sőt egy kis porszívózásra is meginvitálom, azt hiszem.
Ezen kívül be kell kapcsoljam a másik hűtőt ( ebből a szempontból jó, hogy van, különben csak foglalja a helyet ), ha már kivasalok egy kis rendet is teszek a kisszobában és előkészítem.
Hogy lesz e a jövő héten szabad napom az a jövő zenéje még mindig sajnos. Ha nem, akkor nagyon megszívtam. Ha igen, akkor karácsonyi ajándék vásár ezerrel, és van időm befejezni a dolgokat. Ha nem, nos akkor gáz van, nagy gáz. Reménykedem, talán hétfőn, esetleg kedden, habár az ég sem tudja, mert hétfőn a drágámnak lenne dolga, kedd lenne a legjobb, akkor szerdán mindent nagyjából befejezhetnék munka után. Szóval akkor csütörtökön munka után: kaja befejez, díszek előszed, fa kicsomagol, terítő előkerül, asztal kinyit, tusolás. Terítés, kajára felügyelés, fa díszítés, lesni, pontosabban hallgatni kell a csengőt, telefonálni kell a családnak, átöltözés, vendégek ki, be, ajándékok fa alá, vacsora, csomag bontás. Hulla fáradtan ágyba megyünk, másnap ha dél előtt felébredünk az maga lesz a csoda. Lehet mosogatni, ebéd együtt, azután el kell vinni Adrit. És sajnos szerintem munka megint ezerrel.
Valaki kíváncsi erre? Gondolom mindenkinél teljesítési kényszer van, kinek mire van ideje, mennyire van kész, meg vette e már az ajándékokat. Én idén nagyon elcsúsztam, mert lövésem sem volt és van, hogy kinek mit is vegyek, ezért reménykedem a szabadnapban.
De egy dolgot ígérhetek, hogy ha vége az őrületnek akkor megosztom a már elkészült mézes puszedli élményét. Nem hagytam fel a kenyér sütéssel sem. Beszámolok a karácsonyi vacsoráról, avagy töltött káposzta angol hozzávalókból. Bejgli és ha lesz erőm sütire félig angol alapanyagokból. Illetve arról, hogy milyen meglepetések várnak a fa alatt. Azt hiszem az is meglepetés lesz, hogy én, vagy mi mit adunk. Remélem nem a "nagy" meglepetések karácsonya lesz ez.
Lényeg amit itt most hosszan ecseteltem, hogy további élmény beszámolókkal hamarosan jelentkezem!
Új élményeinket szerettem volna megosztani.
Hát helyette szerkeszthettem át a hátteremet, mert mindenféle krikszkrakszok voltak itt a blogom helyett.
Senki ne kérdezze mi történt. De ha van ötletetek...
Hamarosan tehát leülök megszerkeszteni a Windsori kirándulásunk esetét.
Hát helyette szerkeszthettem át a hátteremet, mert mindenféle krikszkrakszok voltak itt a blogom helyett.
Senki ne kérdezze mi történt. De ha van ötletetek...
Hamarosan tehát leülök megszerkeszteni a Windsori kirándulásunk esetét.
Megvezetnek bennünket ... mindenhol. Tulajdonképpen az élet bármely területén. De most részben az egészségünkről.
Mindenféle női magazinok nagyon "okosan" írnak az egészséges életmódról, vannak extra egészséges receptjeik, sztár diétáik. Mögöttük milyen alap azt nem tudom.
Az viszont tény, hogy nemrégiben két fogyni vágyó fiatal hölgy halt meg, egy olyan diétától, amelyet egy halálosan kövér hölgy talált ki, hozzá saját termékeket árulva. Mielőtt valaki a Norbira kezd mutogatni, itt kifejezetten nagyon kevés kalóriát kellett bevinni. Ennyit a szuper diétákról, mármint arról, hogy szakember és ész nélkül többnyire valamilyen tápanyag ( fehérje, zsír, cukor ) elhagyásával diétáztatnak, ami persze megbosszulja magát.
Nem vagyok én sem nád szál kisasszony, nem is érezném jól magam úgy. Én a híres Atkins diétát próbáltam ki, csak hát hiúságom nem ismert határt, 20 g szénhidrátos diétát dupla ideig az előírtnál. ( Ettem üveges zöldbabot, húst magában, gyümölcsöket, zöldségeket, sőt frissen sült kolbászt magában. ) El is hagytam 12 kg-ot, majd a következő lépésben visszajött kettő, az azt követőben még négy, a diéta elhagyása után 1 hónappal 4 kg-mal voltam több mint előtte. Azóta is maradtam a vegyes táplálkozásnál és igyekszem a "fölös" dolgokat száműzni. Azt még hozzá teszem, hogy a diétát követően 1 évig ha krémes sütire néztem hányingerem volt, megenni meg pláne nem tudtam. És, hogy miket hagyok el? Kerülöm a chips-et, a kekszeket, a sütiket, amennyire lehet az üdítőket, alapvetően igyekszem kerülni a cukrokat és nem vagyok nagy kenyér evő, megelégszem reggel 1 szelet pirítóssal, alkalmanként vacsorához eszek még kenyeret, viszont a magvakról nehezen mondok le, így tudom befolyásolni a súlyomat lassú és nem látványos módon. Nyílván mozgás is kell hozzá, ami nálam egyszerű sétából áll.
A legújabb, hogy ne főzzünk olajjal, korábban ugyanezt mondták a zsírra is. Nem egyszerűbb lenne azt mondani, hogy használjunk vegyesen zsiradékot, de mértékkel? Én használok vajat ( ghee-t ) a főzéshez, olíva és napraforgó olajat és igenis használok zsírt. Anyukám szokott kisütni tyúk hájat, liba és kacsa hájat, azokat csavaros üvegben lezárva tartogatom a hűtőben, és természetesen van disznózsírom is. ( Ha rám jön a dili hopp zsíros deszkát eszek ész nélkül. ) Az egészséges élethez mindenképpen szükségünk van valamennyi zsírra, mert ugye vannak zsírban oldódó vitaminjaink, pontosabban többnyire a vitaminok zsírban oldódnak.
Fölültem egy másik okosságnak is, mert jó nagy szamár vagyok. Van benne ráció persze, de ... mondjuk lehet, hogy egyéni dolog.
Azt olvastam valahol, hogy aki heti egyszer fájdalom csillapítót vesz be, az tulajdonképpen már függő, és a fájdalma nem is annyira valós, mint a receptorok és a fájdalom csillapító játéka. Biztosan van benne igazság. Tapasztalatomból kiindulva inkább próbáljuk végig gondolni, hogy vajon mi oka lehet a rendszeres fejfájásainknak. Volt egy idő az érettségi után amikor sokat fájt a fejem, senkit nem ismertem fel az utcán, rögtön 1 dioptriával erősebb lencsét írt fel a szem orvos és egy fél év múlva megfejelte még egy féllel, és azóta is "szoros" felügyelet alatt vagyok. Később elkezdtem anatómiai párnát használni, mert folyton úgy éreztem, hogy alváskor vagy kitörik a nyakam a hagyományos párnán, vagy lóg a fejem, bevált.
Persze nagyobb időváltozásokkor nagyobb stressz hatásokkor előfordult, hogy fájt a fejem. Azután itt Angliában elkezdtem a melegen tartó pult mellett dolgozni, volt, hogy annyira elfoglalt voltam, hogy elfelejtettem elmenni inni, meglett az eredménye, azóta nem felejtem el.
Aztán kipróbáltam, hogy csak azért sem veszek be fájdalom csillapítót, mert ez csak függés, és majd az önszuggesszió ( csak azért se, ugyan már nem is fáj, megyek iszok egy kicsit ) segít. No ennek az eredménye olyan migrén lett, hogy aki migrénes tudja csak megérteni. Mert ez nem olyan fájdalom, hogy azt hiszed beszarsz ( elnézést). Nem lehet összehasonlítani sem egy éles, sem egy tompa fájdalommal. Mert egyszerre tompa, egyszerre lüktet, egyszerre éles, megfejelve némi szédüléssel, vizuális és akusztikus érzékenységgel, hányingerrel. És akár gusztusos akár nem, akár kellemes akár nem a vége a "megváltó" hányás. A probléma az, hogy már a hányás is váratott magára négy napot és a spéci migrén gyógyszer és a görcsoldó kombináció sem segített. Töredelmesen bevallottam a háziorvosomnak, hogy mit tettem, aki azt mondta, ha fája fejem akkor inkább vegyek be egy fájdalom csillapítót és hagyjam a "médiabaromságot". A migrénes korszakom egy hónapja lecsengett, itt az esős időszak és ez alatt a hónap alatt mindössze két szem fájdalom csillapítót vettem be, egyet fejfájásra, egyet pedig fülfájásra, mert rosszul tolerálta a fülem a repülést.
Mindezek ellenére nem szűntem meg olvasni a női magazinokat, de egy kicsit több fenntartással fogadom az "okos" tanácsokat.
Mindenféle női magazinok nagyon "okosan" írnak az egészséges életmódról, vannak extra egészséges receptjeik, sztár diétáik. Mögöttük milyen alap azt nem tudom.
Az viszont tény, hogy nemrégiben két fogyni vágyó fiatal hölgy halt meg, egy olyan diétától, amelyet egy halálosan kövér hölgy talált ki, hozzá saját termékeket árulva. Mielőtt valaki a Norbira kezd mutogatni, itt kifejezetten nagyon kevés kalóriát kellett bevinni. Ennyit a szuper diétákról, mármint arról, hogy szakember és ész nélkül többnyire valamilyen tápanyag ( fehérje, zsír, cukor ) elhagyásával diétáztatnak, ami persze megbosszulja magát.
Nem vagyok én sem nád szál kisasszony, nem is érezném jól magam úgy. Én a híres Atkins diétát próbáltam ki, csak hát hiúságom nem ismert határt, 20 g szénhidrátos diétát dupla ideig az előírtnál. ( Ettem üveges zöldbabot, húst magában, gyümölcsöket, zöldségeket, sőt frissen sült kolbászt magában. ) El is hagytam 12 kg-ot, majd a következő lépésben visszajött kettő, az azt követőben még négy, a diéta elhagyása után 1 hónappal 4 kg-mal voltam több mint előtte. Azóta is maradtam a vegyes táplálkozásnál és igyekszem a "fölös" dolgokat száműzni. Azt még hozzá teszem, hogy a diétát követően 1 évig ha krémes sütire néztem hányingerem volt, megenni meg pláne nem tudtam. És, hogy miket hagyok el? Kerülöm a chips-et, a kekszeket, a sütiket, amennyire lehet az üdítőket, alapvetően igyekszem kerülni a cukrokat és nem vagyok nagy kenyér evő, megelégszem reggel 1 szelet pirítóssal, alkalmanként vacsorához eszek még kenyeret, viszont a magvakról nehezen mondok le, így tudom befolyásolni a súlyomat lassú és nem látványos módon. Nyílván mozgás is kell hozzá, ami nálam egyszerű sétából áll.
A legújabb, hogy ne főzzünk olajjal, korábban ugyanezt mondták a zsírra is. Nem egyszerűbb lenne azt mondani, hogy használjunk vegyesen zsiradékot, de mértékkel? Én használok vajat ( ghee-t ) a főzéshez, olíva és napraforgó olajat és igenis használok zsírt. Anyukám szokott kisütni tyúk hájat, liba és kacsa hájat, azokat csavaros üvegben lezárva tartogatom a hűtőben, és természetesen van disznózsírom is. ( Ha rám jön a dili hopp zsíros deszkát eszek ész nélkül. ) Az egészséges élethez mindenképpen szükségünk van valamennyi zsírra, mert ugye vannak zsírban oldódó vitaminjaink, pontosabban többnyire a vitaminok zsírban oldódnak.
Fölültem egy másik okosságnak is, mert jó nagy szamár vagyok. Van benne ráció persze, de ... mondjuk lehet, hogy egyéni dolog.
Azt olvastam valahol, hogy aki heti egyszer fájdalom csillapítót vesz be, az tulajdonképpen már függő, és a fájdalma nem is annyira valós, mint a receptorok és a fájdalom csillapító játéka. Biztosan van benne igazság. Tapasztalatomból kiindulva inkább próbáljuk végig gondolni, hogy vajon mi oka lehet a rendszeres fejfájásainknak. Volt egy idő az érettségi után amikor sokat fájt a fejem, senkit nem ismertem fel az utcán, rögtön 1 dioptriával erősebb lencsét írt fel a szem orvos és egy fél év múlva megfejelte még egy féllel, és azóta is "szoros" felügyelet alatt vagyok. Később elkezdtem anatómiai párnát használni, mert folyton úgy éreztem, hogy alváskor vagy kitörik a nyakam a hagyományos párnán, vagy lóg a fejem, bevált.
Persze nagyobb időváltozásokkor nagyobb stressz hatásokkor előfordult, hogy fájt a fejem. Azután itt Angliában elkezdtem a melegen tartó pult mellett dolgozni, volt, hogy annyira elfoglalt voltam, hogy elfelejtettem elmenni inni, meglett az eredménye, azóta nem felejtem el.
Aztán kipróbáltam, hogy csak azért sem veszek be fájdalom csillapítót, mert ez csak függés, és majd az önszuggesszió ( csak azért se, ugyan már nem is fáj, megyek iszok egy kicsit ) segít. No ennek az eredménye olyan migrén lett, hogy aki migrénes tudja csak megérteni. Mert ez nem olyan fájdalom, hogy azt hiszed beszarsz ( elnézést). Nem lehet összehasonlítani sem egy éles, sem egy tompa fájdalommal. Mert egyszerre tompa, egyszerre lüktet, egyszerre éles, megfejelve némi szédüléssel, vizuális és akusztikus érzékenységgel, hányingerrel. És akár gusztusos akár nem, akár kellemes akár nem a vége a "megváltó" hányás. A probléma az, hogy már a hányás is váratott magára négy napot és a spéci migrén gyógyszer és a görcsoldó kombináció sem segített. Töredelmesen bevallottam a háziorvosomnak, hogy mit tettem, aki azt mondta, ha fája fejem akkor inkább vegyek be egy fájdalom csillapítót és hagyjam a "médiabaromságot". A migrénes korszakom egy hónapja lecsengett, itt az esős időszak és ez alatt a hónap alatt mindössze két szem fájdalom csillapítót vettem be, egyet fejfájásra, egyet pedig fülfájásra, mert rosszul tolerálta a fülem a repülést.
Mindezek ellenére nem szűntem meg olvasni a női magazinokat, de egy kicsit több fenntartással fogadom az "okos" tanácsokat.
Mint már említettem kis hazánkban jártunk. És ettünk minden földi jót ( mármint mindent amihez nehezen vagy nem jutunk itt ). És most először vittünk haza némi kóstolót abból amiből szerintünk nem lehet csinálni semmit, ami általunk lenézett. És olvastam néhány blogot. És elszégyelltem magam, és belegondoltam. Hogyha nekem gyerekem lesz és alapjában ilyen fenntartásokkal fog elém állni, akkor vajon mit szólok, mert nem szeretném de nekem is vannak.
Vittünk haza angol túrót, ami tulajdonképpen sajt, sokkal "levesebb", mint magyar társai, így nyílván nem lesz belőle túrós lepény, de túrós tésztának és körözöttnek alkalmas. Vittünk haza majonézes káposztát, amit tulajdonképpen mi is megeszünk, és tulajdonképpen otthon is van, csak az íze valahogyan más ( az angol jobb ). És vittünk haza piedone babot ( paradicsomos babot ). Most már két éve elmúlt, hogy itt élek, napi több száz adagot adok a vendégeknek, de még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam, tulajdonképpen alapvetően saját hülyeségem végett.
És ráébredtem, hogy a legkevésbé sem tudtam elmesélni az élményeinket. Ráébredtem, hogy mennyi mindent nem láttunk és nem csináltunk, és nem kóstoltunk és itt és most hozzá teszem MÉG!
Saját magamat vissza olvasva pedig az utóbbi időben azt látom, hogy elmaradnak a receptek és elmaradnak az élmény beszámolók és egyre kevesebb a fotó. Ígérgessek?
Úgyis jön a tél, az eső, ráérek majd főzni, meg hobbizni, meg blogolni. És azt is remélem, hogy végre össze szedem magam és nézek valami másik meló után, mert ezzel sem nem keresek, sem nem haladok előre egy lépést sem.
Szóval egy nagyot gondolkodtam és elszégyelltem magam. Nem ígérek semmit, de a felismerés talán fél út a változáshoz.
Mostanában szeretnék majd kuglófot sütni, előtte majd liszt vadászatot tartok. ( Mert hoztam a jól bevált sütő formámat ám! )
Vittünk haza angol túrót, ami tulajdonképpen sajt, sokkal "levesebb", mint magyar társai, így nyílván nem lesz belőle túrós lepény, de túrós tésztának és körözöttnek alkalmas. Vittünk haza majonézes káposztát, amit tulajdonképpen mi is megeszünk, és tulajdonképpen otthon is van, csak az íze valahogyan más ( az angol jobb ). És vittünk haza piedone babot ( paradicsomos babot ). Most már két éve elmúlt, hogy itt élek, napi több száz adagot adok a vendégeknek, de még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam, tulajdonképpen alapvetően saját hülyeségem végett.
És ráébredtem, hogy a legkevésbé sem tudtam elmesélni az élményeinket. Ráébredtem, hogy mennyi mindent nem láttunk és nem csináltunk, és nem kóstoltunk és itt és most hozzá teszem MÉG!
Saját magamat vissza olvasva pedig az utóbbi időben azt látom, hogy elmaradnak a receptek és elmaradnak az élmény beszámolók és egyre kevesebb a fotó. Ígérgessek?
Úgyis jön a tél, az eső, ráérek majd főzni, meg hobbizni, meg blogolni. És azt is remélem, hogy végre össze szedem magam és nézek valami másik meló után, mert ezzel sem nem keresek, sem nem haladok előre egy lépést sem.
Szóval egy nagyot gondolkodtam és elszégyelltem magam. Nem ígérek semmit, de a felismerés talán fél út a változáshoz.
Mostanában szeretnék majd kuglófot sütni, előtte majd liszt vadászatot tartok. ( Mert hoztam a jól bevált sütő formámat ám! )
Kis hazánkban pihentünk néhány napot. Én szeretem a hazámat, de sajnos itt vagyok otthon. Magyar ország a minden, a kultúra, az anya föld, a Kánaán. Azonban az élet úgy adta, hogy a boldogulásunk végett ide jöttünk Angliába, és be kell valljam sajnos egyre jobban távolodunk kis hazánktól. Nem egyszerűen csak a szocializációs folyamatok végett, a politikai helyzet végett, az életmód és élet stílus végett, komplexen minden végett. Nagyképűen hangzik, de a nyelv is néha problémákat okoz, itt az angol megfelelő kifejezések, otthon meg a magyar megfelelő kifejezések.
Persze meg is kaptam az arcomra, csak hát nem úgy és nem attól akinek erre jogosultsága lett volna. Mert kinek is van erre jogosultsága? Anyunak, a rokonaimnak és persze a barátaimnak, ha pedig a barátokról beszélünk akkor kik is a barátaink? Akik életünk egy bizonyos szakaszában ( iskola, munka hely ) mellettünk voltak és barátságosan viselkedtek velünk, esetleg akik mai napig ilyen olyan módon megpróbálnak kapcsolatot teremteni velünk bárhonnan is ismerjük egymást? A kérdéseimet azért tettem fel mert mélységesen csalódtam valakiben, nem érzem úgy, hogy bárkire is ráerőszakolnám magam, hibáim vannak, no de egy barát ezzel együtt "szeret", szóval egy illúzióval kevesebb. Bánt, de semmi nem fáj örökké, és persze egy újabb tanulság, a legnagyobb fájdalmaim közepette lettem kitaszított ebből a "barátságból", mert gondolom ez már túl sok volt, hogy esetleg nekem is fáj valami, emlékszem volt ez másképp ...
Egyébként mellbe vágott bennünket a letargia, a szegénység, a drágaság, a butaság. Kedves budapesti polgár mesterek! Ha szeretnének némi turizmus és szeretnék, hogy ne szabad rablásról szóljanak a turisták rém álmai Magyar országról, akkor jó lenne javítani a közlekedésen. Nem az utakra, a szerelvényekre gondolok. A repülőtéren kiszállás után, kívül nem lehet jól láthatóan térképet kapni, nem lehet tájékoztató, inspiráló füzeteket kapni, nem lehet tájékozódni. Leszálltunk Ferihegy 2-n, ha előzőleg meg nem nézem az interneten, hogy hogyan tudok el tömeg közlekedni a városba akkor hülyén halok meg. Busz jegyet, vagy bármilyen jegyet nem tudtunk venni. Az árakról csak annyit, hogy biztos gyorsabb valamivel a reptéri transzfer vagy a taxi, de 6000 forint egy kicsit erős túlzás. A 200 E busszal eljutottunk Kőbánya Kispestig 800 forintért ketten. Leszállás után nem tudtuk, hogy merre induljunk a metróhoz ( vér lázító ). Az előttünk angolul beszélő "szerencsétlen" alig tudott jegyet venni, mert a nem napon barnult eladó kisasszony még a magyar nyelvet is hellyel-közzel érti. Majd cipelhettük fel a lépcsőkön a nehéz bőröndjeinket, persze a lépcsőknek feltétlenül pereme is van, hogy véletlenül se segíthessünk magunkon. És nem utolsó sorban az ellenőrök udvariasan elállják az utat és az egy szem működő jegy automatát kitakarják, hogy merre van az arra, azt persze nem jelzik nyilak, még jó hogy metró végállomás, mert nem tud az ember valahol kikötni az isten háta mögött. Kiszállva a metróból sem lehet rájönni, hogy merre induljon az ember, mert a tájékoztató táblák rosszul láthatóak, és persze a lépcsők... Szóval összesen 1400 forintért eljutottunk a Népligetre 1 óra alatt, jó busz és metró csatlakozással, csak a többi sallang ne lett volna.
Egyébként siralmas, hogy milyen árak vannak, siralmas a politikai helyzet és siralmas, hogy az embereknek mennyi butasággal "kötik be a szemét".
DE AKKOR IS A MI HAZÁNK! És mindent összevetve jó volt otthon!
Persze meg is kaptam az arcomra, csak hát nem úgy és nem attól akinek erre jogosultsága lett volna. Mert kinek is van erre jogosultsága? Anyunak, a rokonaimnak és persze a barátaimnak, ha pedig a barátokról beszélünk akkor kik is a barátaink? Akik életünk egy bizonyos szakaszában ( iskola, munka hely ) mellettünk voltak és barátságosan viselkedtek velünk, esetleg akik mai napig ilyen olyan módon megpróbálnak kapcsolatot teremteni velünk bárhonnan is ismerjük egymást? A kérdéseimet azért tettem fel mert mélységesen csalódtam valakiben, nem érzem úgy, hogy bárkire is ráerőszakolnám magam, hibáim vannak, no de egy barát ezzel együtt "szeret", szóval egy illúzióval kevesebb. Bánt, de semmi nem fáj örökké, és persze egy újabb tanulság, a legnagyobb fájdalmaim közepette lettem kitaszított ebből a "barátságból", mert gondolom ez már túl sok volt, hogy esetleg nekem is fáj valami, emlékszem volt ez másképp ...
Egyébként mellbe vágott bennünket a letargia, a szegénység, a drágaság, a butaság. Kedves budapesti polgár mesterek! Ha szeretnének némi turizmus és szeretnék, hogy ne szabad rablásról szóljanak a turisták rém álmai Magyar országról, akkor jó lenne javítani a közlekedésen. Nem az utakra, a szerelvényekre gondolok. A repülőtéren kiszállás után, kívül nem lehet jól láthatóan térképet kapni, nem lehet tájékoztató, inspiráló füzeteket kapni, nem lehet tájékozódni. Leszálltunk Ferihegy 2-n, ha előzőleg meg nem nézem az interneten, hogy hogyan tudok el tömeg közlekedni a városba akkor hülyén halok meg. Busz jegyet, vagy bármilyen jegyet nem tudtunk venni. Az árakról csak annyit, hogy biztos gyorsabb valamivel a reptéri transzfer vagy a taxi, de 6000 forint egy kicsit erős túlzás. A 200 E busszal eljutottunk Kőbánya Kispestig 800 forintért ketten. Leszállás után nem tudtuk, hogy merre induljunk a metróhoz ( vér lázító ). Az előttünk angolul beszélő "szerencsétlen" alig tudott jegyet venni, mert a nem napon barnult eladó kisasszony még a magyar nyelvet is hellyel-közzel érti. Majd cipelhettük fel a lépcsőkön a nehéz bőröndjeinket, persze a lépcsőknek feltétlenül pereme is van, hogy véletlenül se segíthessünk magunkon. És nem utolsó sorban az ellenőrök udvariasan elállják az utat és az egy szem működő jegy automatát kitakarják, hogy merre van az arra, azt persze nem jelzik nyilak, még jó hogy metró végállomás, mert nem tud az ember valahol kikötni az isten háta mögött. Kiszállva a metróból sem lehet rájönni, hogy merre induljon az ember, mert a tájékoztató táblák rosszul láthatóak, és persze a lépcsők... Szóval összesen 1400 forintért eljutottunk a Népligetre 1 óra alatt, jó busz és metró csatlakozással, csak a többi sallang ne lett volna.
Egyébként siralmas, hogy milyen árak vannak, siralmas a politikai helyzet és siralmas, hogy az embereknek mennyi butasággal "kötik be a szemét".
DE AKKOR IS A MI HAZÁNK! És mindent összevetve jó volt otthon!
Hogy mennyire apró? Nos aki ellátogat ide, hogy elolvasson az most biztosan azt mondja nem is annyira apró, mármint a külalak. Én magam azt mondom Wow.
Mert nem volt könnyű, egy két dolgot teljesen újra kellett szerkeszteni. Nem is teljesen emlékszem, hogy hogyan is voltam képes végrehajtani, de megvan. Nekem nagyon tetszik. Biztos, hogy találok még ezt azt, ami kevésbé jön be, de majd idővel. Sőt az is lehet, hogy ettől tökéletesebbet is találok majd. Remélem mindenkinek tetszik. ( Akinek meg nem az tartsa meg magának! Mégis csak az én blogom! )
Szóval nem egyszerűen de sikerült, kezdve az idióta mentéssel, befejezve a megfelelő külalak keresgélésével, közbeszúrva a felülírás bonyodalmaival. Nem beszélve az elveszett anyag pótlásáról vagy visszaillesztéséről.
Szóval? Ugye jó!
Mert nem volt könnyű, egy két dolgot teljesen újra kellett szerkeszteni. Nem is teljesen emlékszem, hogy hogyan is voltam képes végrehajtani, de megvan. Nekem nagyon tetszik. Biztos, hogy találok még ezt azt, ami kevésbé jön be, de majd idővel. Sőt az is lehet, hogy ettől tökéletesebbet is találok majd. Remélem mindenkinek tetszik. ( Akinek meg nem az tartsa meg magának! Mégis csak az én blogom! )
Szóval nem egyszerűen de sikerült, kezdve az idióta mentéssel, befejezve a megfelelő külalak keresgélésével, közbeszúrva a felülírás bonyodalmaival. Nem beszélve az elveszett anyag pótlásáról vagy visszaillesztéséről.
Szóval? Ugye jó!
Hamarosan haza megyünk!
Egy éve nem léptünk kis hazánk földjére. Sok minden történt.
Egyelőre nem végleg, de HAZA megyünk! Megnézzük, hogy mi van, hogy van, szerintem még nagyon sok mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy haza menjünk, de mintha mostanában roham tempóban érkeznének a változások.
Nagyon vágyunk haza menni, nagyon vágyunk a szeretteink körében lenni, de valahogyan félek is. Vajon mások szemében mi mennyit változtunk, vajon az anyanyelvünk mennyit változott a világgal, édesanyáink arcára a ráncokat az aggódás véste e a jövő iránt, és nekünk vajon vannak e ráncaink, melyeket a mindennapi tükörbe nézés közben észre sem veszünk. Vajon az űr a szívünkben mekkora lesz elvesztett szeretteink hiányában. Mert tudjuk, érezzük minden nap, de még az emlékeinkben ott vannak és az agyunkba nem égett még bele az üresen maradt szék, az üresen maradt szobák. Nekünk még az a kép él, hogy most hagyták el, még semmi sem változott. De lassan mindennek új helye lesz, friss lesz a festés, lassan más dől el fáradtan a kanapén, amely ugyanolyan természetes annak aki otthon van, mint bennünk a hiány érzése, hogy ennek nem így kellene lennie.
Szívem szerint megállítanám az időt abban a pillanatban amikor a boldogulásunk végett repülőre szálltunk és a látogatásaink rövid pillanatára éleszteném csak újra, hogy egyetlen pillanatról sem maradjak le. Mert önző vagyok, mert az nem baj, hogy én öregszem, csak ... Nézz előre!
Szóval Magyarország vigyázz, jövünk!
Egy éve nem léptünk kis hazánk földjére. Sok minden történt.
Egyelőre nem végleg, de HAZA megyünk! Megnézzük, hogy mi van, hogy van, szerintem még nagyon sok mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy haza menjünk, de mintha mostanában roham tempóban érkeznének a változások.
Nagyon vágyunk haza menni, nagyon vágyunk a szeretteink körében lenni, de valahogyan félek is. Vajon mások szemében mi mennyit változtunk, vajon az anyanyelvünk mennyit változott a világgal, édesanyáink arcára a ráncokat az aggódás véste e a jövő iránt, és nekünk vajon vannak e ráncaink, melyeket a mindennapi tükörbe nézés közben észre sem veszünk. Vajon az űr a szívünkben mekkora lesz elvesztett szeretteink hiányában. Mert tudjuk, érezzük minden nap, de még az emlékeinkben ott vannak és az agyunkba nem égett még bele az üresen maradt szék, az üresen maradt szobák. Nekünk még az a kép él, hogy most hagyták el, még semmi sem változott. De lassan mindennek új helye lesz, friss lesz a festés, lassan más dől el fáradtan a kanapén, amely ugyanolyan természetes annak aki otthon van, mint bennünk a hiány érzése, hogy ennek nem így kellene lennie.
Szívem szerint megállítanám az időt abban a pillanatban amikor a boldogulásunk végett repülőre szálltunk és a látogatásaink rövid pillanatára éleszteném csak újra, hogy egyetlen pillanatról sem maradjak le. Mert önző vagyok, mert az nem baj, hogy én öregszem, csak ... Nézz előre!
Szóval Magyarország vigyázz, jövünk!
Ma reggel sikerült realizálnom önmagamban a következőket:
1 Ideje lesz szabadságra menni!
2 Túlhúztam magam minden határon!
Az eset pedig a következő volt. Munkába készülődtem és pakolásztam össze a kötényemet, a cipőmet, a kártyámat, a névtáblámat és a tollam, magamban pedig az alábbi gondolat futott végig, jól széjjel hagytam mindent tegnap előtt.
A helyzet az, hogy nem tegnap előtt volt, hanem tegnap. Végig munkába menet és munka közben is az járt a fejemben, hogy hogyan csalhatott meg így az idő érzékem. De ha azt vesszük, hogy általában délutános vagyok, akkor talán nem csoda, hogy könnyedén vacsorázom este kilenckor és megyek ágyba hajnal kettőkor. ( Egyébként is bagoly forma vagyok. )
És ha azt vesszük, hogy tegnap kivételesen nyitni mentem, tehát relatíve korán végeztem, tehát még találtam nyitva üzletet ahol bevásárolhattunk és még a bevásárlás után főztem is, és kivételesen 11 órakor már ágyban voltam, és mivel mindent nagyon impulzív módon teszek, azaz megpróbálok hatékony és idő takarékos lenni nem csoda, talán, hogy ezt az egy napot kettőnek értelmeztem.
Az idespórolási technikám a következő, beszélj ki tudja miről a vendéggel, nézz értelmesen, bólogass és közben írd meg a fejedben a bevásárló listát. Le kell menni a cégnek vásárolni? Úgyis a sorok között mész, miért ne vásárolhatnál magadnak is, vagy miért ne térhetnél be egy másik sorba is megnézni az aktuális kínálatot és az árakat ( amúgy összehasonlításképpen ). Tudom, hogy mit, hol akarok megvásárolni, mi hol van az üzlet központban, így nincs fölösleges rohangászás a szintek és az üzletek között és nincs keresgélés és nincs nézelődés ( adott esetben nem találod meg a jobbat és olcsóbbat ), nincs élmény, nincs újabb ötlet.
Megpucolom, megmosom, felteszem főni, míg felforr betölt a levelező progi, kaja csekkol, láng mérsékel, levelek elolvas, kaja megkavar, hírek elolvas, kaja befejez. Vagy sütő begyújt, kaja előkészít, sütőbe be, levelező progi, hír olvasás, közben fólia levesz, kaja kész.
Ezen kívül, ha nem hagyhatom ott a kaját mosogató és környéke, tűzhely letakarít, ha még mindig nem szekrény takarítás.
Tusolás előtt csempe tisztítóval csempe befúj, szétken, vetkőzz, csempe a melegedő vízzel letusol, fürdőszoba tiszta.
Porszívózz mp3-mal és hallgass nyelv tanuló cd-t. Kezdj reggel korán mosni, mosd ami legelőbb kell, porszívózz, nagy takaríts, teregess, vasalj, cseréld a ruhát közben, készíts elő min. 3 féle kaját, főzd. Közben vasalj, teregess, szedd le, vasald, szedd a kaját dobozokba, fagyaszd hűtsd, készíts elő még minimum 2 félét, tegyél a mosógépbe újabb adag ruhát, teregess, vasalj. Közben kavard meg, vedd le a fóliát, mosogass, dobozold, fagyaszd, így nyugodt lehetsz, hogy az egyetlen szabadnapodon kitakarítottad amit egész héten nem volt időd összekoszolni és megfőzted amit egész héten nem fogsz megenni és előkészültél arra, hogy a hónapban talán már nem lesz szabadnapod, mert ha fogytán a kaja akkor havonta egyszer beugorhat egy pizza, plusz az apróbb takarításokat elintézed máskor.
És még gyerekem sincs, a szobanövényeim is haldoklanak a "túlzott" gondoskodástól. Felteszem magamban a kérdést hát normális vagyok én hét napból hatot a kávézóban, egyet másutt, illetve a csütörtöki délutánom előtt még egyet másutt dolgozom, ennyire a pénz vezet bennünket?
Mi élünk a pénznek, vagy a pénz van értünk? Normális vagyok én, vagy normálisak vagyunk mi emberek ennyit hajtani, hogy álljon a ruha a szekrényben, mert úgyis az egyenruhánkat használjuk legtöbbet, hogy van otthon hiper szuper tv, hogy elmondhassuk, hogy van de időnk nincs nézni. Hogy van discman-ünk, meg mp3 lejátszónk, meg cd lejátszónk, meg rádiónk, meg egy csomó cd-nk de nincs időnk zenét hallgatni, max a kocsiban a rádióban a reklámokat? És van minimum két kocsink két biztosítással, két benzin tankkal, mert az időbeosztásunk összeegyeztethetetlen. De a kocsi se legyen akármilyen, mert egy komoly ember nem engedheti meg magának, hogy bohócnak nézzék az autója miatt.
És kell egy mikró amiben megmelegítjük a jobbik esetben általunk főzött kaját, és kell egy robot gép, mert kézzel túl hosszú idő elkészíteni, és kell egy mosó szárító gép, mert még aznap vasalni akarod, vagy fölvenni, és kell egy mosogatógép, mert csak beteszed és elindítod és még a kezedet sem szárítja ki. És kell egy laptop, hogy munka közben a másik munkádat is elvégezhesd, éppen ezért kell egy mobil telefon navigációval ( plusz navigáció a kocsiban ) és mp3 lejátszóval és internettel és az egyszerűbb szöveg bevitel érdekében jó sok billentyűvel és játékkal, ha már véletlenül nem autóval utazol, vagy nem te vezetsz, és kell egy kihangosító készülék a fejedre, mert nincs már erő a karodban tartani a telefont és különben is vezetsz.
És mindez pénzbe kerül. Mert az idő pénz, a pénz beszél, a kutya ugat és mert a pénznek nincs szaga ( és nyoma sem ) és mert az idő rohan. Érti ezt valaki? Szóval időre vagy pénzre van szükségünk, hogy mindezeket a kütyüket megvásároljuk, hogy egyszerűbb és könnyebb legyen az életünk, miközben vannak akik munka nélküliek, nem utolsó sorban azért mert azon rövid idő alatt míg élünk egy seggel minimum két lovat ülünk meg.
Szóval tegnapelőtt, tegnap és ma, megtanultam egyet az apukám életéből és keserű tapasztalat a halálával, élj amíg teheted, mert mire bepótolhatnád annyira megnyomorgattad magadat, hogy vagy nem megy vagy már nem is érdekel, vagy már időd sem jut rá mert két végén égetted a gyertyát és már elfogyott.
Szóval jó tanács mindenkinek és magamnak a beatricsétől 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás, tőlem egy nap egyet élj, mert egy seggel semmiképp nem tudsz két lovat megülni, minden ilyen alkalom szerintem nem egy nappal rövidíti meg amúgy is rövid földi pályafutásunkat.
1 Ideje lesz szabadságra menni!
2 Túlhúztam magam minden határon!
Az eset pedig a következő volt. Munkába készülődtem és pakolásztam össze a kötényemet, a cipőmet, a kártyámat, a névtáblámat és a tollam, magamban pedig az alábbi gondolat futott végig, jól széjjel hagytam mindent tegnap előtt.
A helyzet az, hogy nem tegnap előtt volt, hanem tegnap. Végig munkába menet és munka közben is az járt a fejemben, hogy hogyan csalhatott meg így az idő érzékem. De ha azt vesszük, hogy általában délutános vagyok, akkor talán nem csoda, hogy könnyedén vacsorázom este kilenckor és megyek ágyba hajnal kettőkor. ( Egyébként is bagoly forma vagyok. )
És ha azt vesszük, hogy tegnap kivételesen nyitni mentem, tehát relatíve korán végeztem, tehát még találtam nyitva üzletet ahol bevásárolhattunk és még a bevásárlás után főztem is, és kivételesen 11 órakor már ágyban voltam, és mivel mindent nagyon impulzív módon teszek, azaz megpróbálok hatékony és idő takarékos lenni nem csoda, talán, hogy ezt az egy napot kettőnek értelmeztem.
Az idespórolási technikám a következő, beszélj ki tudja miről a vendéggel, nézz értelmesen, bólogass és közben írd meg a fejedben a bevásárló listát. Le kell menni a cégnek vásárolni? Úgyis a sorok között mész, miért ne vásárolhatnál magadnak is, vagy miért ne térhetnél be egy másik sorba is megnézni az aktuális kínálatot és az árakat ( amúgy összehasonlításképpen ). Tudom, hogy mit, hol akarok megvásárolni, mi hol van az üzlet központban, így nincs fölösleges rohangászás a szintek és az üzletek között és nincs keresgélés és nincs nézelődés ( adott esetben nem találod meg a jobbat és olcsóbbat ), nincs élmény, nincs újabb ötlet.
Megpucolom, megmosom, felteszem főni, míg felforr betölt a levelező progi, kaja csekkol, láng mérsékel, levelek elolvas, kaja megkavar, hírek elolvas, kaja befejez. Vagy sütő begyújt, kaja előkészít, sütőbe be, levelező progi, hír olvasás, közben fólia levesz, kaja kész.
Ezen kívül, ha nem hagyhatom ott a kaját mosogató és környéke, tűzhely letakarít, ha még mindig nem szekrény takarítás.
Tusolás előtt csempe tisztítóval csempe befúj, szétken, vetkőzz, csempe a melegedő vízzel letusol, fürdőszoba tiszta.
Porszívózz mp3-mal és hallgass nyelv tanuló cd-t. Kezdj reggel korán mosni, mosd ami legelőbb kell, porszívózz, nagy takaríts, teregess, vasalj, cseréld a ruhát közben, készíts elő min. 3 féle kaját, főzd. Közben vasalj, teregess, szedd le, vasald, szedd a kaját dobozokba, fagyaszd hűtsd, készíts elő még minimum 2 félét, tegyél a mosógépbe újabb adag ruhát, teregess, vasalj. Közben kavard meg, vedd le a fóliát, mosogass, dobozold, fagyaszd, így nyugodt lehetsz, hogy az egyetlen szabadnapodon kitakarítottad amit egész héten nem volt időd összekoszolni és megfőzted amit egész héten nem fogsz megenni és előkészültél arra, hogy a hónapban talán már nem lesz szabadnapod, mert ha fogytán a kaja akkor havonta egyszer beugorhat egy pizza, plusz az apróbb takarításokat elintézed máskor.
És még gyerekem sincs, a szobanövényeim is haldoklanak a "túlzott" gondoskodástól. Felteszem magamban a kérdést hát normális vagyok én hét napból hatot a kávézóban, egyet másutt, illetve a csütörtöki délutánom előtt még egyet másutt dolgozom, ennyire a pénz vezet bennünket?
Mi élünk a pénznek, vagy a pénz van értünk? Normális vagyok én, vagy normálisak vagyunk mi emberek ennyit hajtani, hogy álljon a ruha a szekrényben, mert úgyis az egyenruhánkat használjuk legtöbbet, hogy van otthon hiper szuper tv, hogy elmondhassuk, hogy van de időnk nincs nézni. Hogy van discman-ünk, meg mp3 lejátszónk, meg cd lejátszónk, meg rádiónk, meg egy csomó cd-nk de nincs időnk zenét hallgatni, max a kocsiban a rádióban a reklámokat? És van minimum két kocsink két biztosítással, két benzin tankkal, mert az időbeosztásunk összeegyeztethetetlen. De a kocsi se legyen akármilyen, mert egy komoly ember nem engedheti meg magának, hogy bohócnak nézzék az autója miatt.
És kell egy mikró amiben megmelegítjük a jobbik esetben általunk főzött kaját, és kell egy robot gép, mert kézzel túl hosszú idő elkészíteni, és kell egy mosó szárító gép, mert még aznap vasalni akarod, vagy fölvenni, és kell egy mosogatógép, mert csak beteszed és elindítod és még a kezedet sem szárítja ki. És kell egy laptop, hogy munka közben a másik munkádat is elvégezhesd, éppen ezért kell egy mobil telefon navigációval ( plusz navigáció a kocsiban ) és mp3 lejátszóval és internettel és az egyszerűbb szöveg bevitel érdekében jó sok billentyűvel és játékkal, ha már véletlenül nem autóval utazol, vagy nem te vezetsz, és kell egy kihangosító készülék a fejedre, mert nincs már erő a karodban tartani a telefont és különben is vezetsz.
És mindez pénzbe kerül. Mert az idő pénz, a pénz beszél, a kutya ugat és mert a pénznek nincs szaga ( és nyoma sem ) és mert az idő rohan. Érti ezt valaki? Szóval időre vagy pénzre van szükségünk, hogy mindezeket a kütyüket megvásároljuk, hogy egyszerűbb és könnyebb legyen az életünk, miközben vannak akik munka nélküliek, nem utolsó sorban azért mert azon rövid idő alatt míg élünk egy seggel minimum két lovat ülünk meg.
Szóval tegnapelőtt, tegnap és ma, megtanultam egyet az apukám életéből és keserű tapasztalat a halálával, élj amíg teheted, mert mire bepótolhatnád annyira megnyomorgattad magadat, hogy vagy nem megy vagy már nem is érdekel, vagy már időd sem jut rá mert két végén égetted a gyertyát és már elfogyott.
Szóval jó tanács mindenkinek és magamnak a beatricsétől 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás, tőlem egy nap egyet élj, mert egy seggel semmiképp nem tudsz két lovat megülni, minden ilyen alkalom szerintem nem egy nappal rövidíti meg amúgy is rövid földi pályafutásunkat.
Elhanyagoltam kicsit a blogolást.
Egyrészt, sajna csak a laptop működik,amin nem lehet rendesen gépelni, másrészt jó, kiránduló idő van, harmadrészt munka ezerrel.
Meg minden egyéb más ami leköti a figyemet, most például sürget a vasalás, a függöny szegés, ablak pucolás.
Túl vagyunk a polcok felrakásán ( + minden ami vele jár: pakolás, takarítás, selejtezés, átrendezés ).
Még valahonnan szert kellene tennünk polcokra a szekrénybe, folyamatban a függönykarnis, és nem a reluxa, hanem a másik, amelyiknek nem jut eszembe a neve, lényeg, hogy textilből van és a sötétítő függönyt fogja helyettesíteni.
No meg van egy kis elintézendő papírmunka, ami végett Londonban is megfordulok gyakran. Mellesleg nagy kedvvel, leírhatatlan feltöltődést nyújt, senki ne kérdezze miért, mert alkalmanként tényleg nagyon büdös, nagyon zajos, meg zsúfolt. ( A kis húzott szeműek mindenhol és mindent fotóznak, alig lehet tőlük létezni. )
Pedig alkottam is mostanában, rakott zöldbabot és spagetti meatball-t emelném ki, majd le is írom,meg befejezem a Hampton Court beli élménybeszámolót, meg kitalálom,hogy minek is fordítsam ezt az angol olasz paradicsomos, húsgolyós tésztát.
Szóval kedves barátaim, ahogyan mondjuk itt munka közben: nem nagyon érek rá busy ( bizi ), vagyok. Kovács Kati "szavaival" élve: add már Uram az esőt! Na jó hátam közepére a púpot jobban mint az esőt, mellesleg esik ha kell ha nem, de a blogoláshoz a tartósan nagyon meleg vagy a tartós esőzés a megfelelő. Mindennek eljön az ideje. És még több élményt gyüjtök közben, amiről majd megint írok és csak győzze olvasni, aki kíváncsi rá.
Egyrészt, sajna csak a laptop működik,amin nem lehet rendesen gépelni, másrészt jó, kiránduló idő van, harmadrészt munka ezerrel.
Meg minden egyéb más ami leköti a figyemet, most például sürget a vasalás, a függöny szegés, ablak pucolás.
Túl vagyunk a polcok felrakásán ( + minden ami vele jár: pakolás, takarítás, selejtezés, átrendezés ).
Még valahonnan szert kellene tennünk polcokra a szekrénybe, folyamatban a függönykarnis, és nem a reluxa, hanem a másik, amelyiknek nem jut eszembe a neve, lényeg, hogy textilből van és a sötétítő függönyt fogja helyettesíteni.
No meg van egy kis elintézendő papírmunka, ami végett Londonban is megfordulok gyakran. Mellesleg nagy kedvvel, leírhatatlan feltöltődést nyújt, senki ne kérdezze miért, mert alkalmanként tényleg nagyon büdös, nagyon zajos, meg zsúfolt. ( A kis húzott szeműek mindenhol és mindent fotóznak, alig lehet tőlük létezni. )
Pedig alkottam is mostanában, rakott zöldbabot és spagetti meatball-t emelném ki, majd le is írom,meg befejezem a Hampton Court beli élménybeszámolót, meg kitalálom,hogy minek is fordítsam ezt az angol olasz paradicsomos, húsgolyós tésztát.
Szóval kedves barátaim, ahogyan mondjuk itt munka közben: nem nagyon érek rá busy ( bizi ), vagyok. Kovács Kati "szavaival" élve: add már Uram az esőt! Na jó hátam közepére a púpot jobban mint az esőt, mellesleg esik ha kell ha nem, de a blogoláshoz a tartósan nagyon meleg vagy a tartós esőzés a megfelelő. Mindennek eljön az ideje. És még több élményt gyüjtök közben, amiről majd megint írok és csak győzze olvasni, aki kíváncsi rá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
