London, London, London

Nem kirándulni, hanem hivatalos ügyet intézni mentünk Londonba, de bármikor, bármiért megyek is, mindig nagyon élvezem, hogy ott lehetek.
Nagyon szeretek ebben a lakásban lakni, mert nem vagyunk bent a város forgatagában, de könnyen elérhető, már ha forgatagnak lehet egyáltalán nevezni, még közelebb van a vasút állomás...
Városi lány vagyok, mindig szerettem nyári szünetben a nagyszüleimnél lenni, fürdeni a körösben, élvezni a falut. De ugyanennyire tudom élvezni a bazárokat, vásárokat, a forgatagot ( embereket, tömeg közlekedést, nyüzsgést, rendezvényeket ).
Mivel London nagyváros, turista város, főváros, így mindig történik valami, vagy lehet találni valamit ami tökéletesen kitölti a figyelmet.
Már írtam nagyon szeretem Londont, szeretem a parkjait. Lehet, hogy valaki most azt mondja, hogy nem vagyok komplett, de csak ha a parkokban vagy a parkok egyikében és a városban sétálgathatok csak akkor is szeretek oda menni. Bele a zaj, a szmog, a tömeg a zsivaj kellős közepébe pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.


Nem lehet egy nap alatt, egy hét alatt, egy hónap alatt, de talán még egy élet alatt sem kiismerni, mert mindig találni valami újat.
Különben irgalmatlan nagy város, senki ne kérdezze hány városból és város részből áll. Tulajdonképpen az M 25-ös kör gyűrűn belül ( tehát mi is ) minden Londonhoz tartozik, de én most a cityről beszélek ( amely szintén jó sok város részből áll és szintén nem kicsi ).
A legnagyobb kedvencünk a Regent's Park, és testvér parkja a St. James Park. Hihetetlen, de még nem tudnék konkrétan beszámolni a Hyde Parkról, a Green Parkról, és még sok másikról sem.


Hihetetlen hány náció kénytelen tolerálni egymást, de még egyszer sem találkoztam ennek a hiányával. Soha nem láttam olyasmit, hogy a metróban elkerülnének, vagy fellöknének egy más nációhoz tartozót, vagy bárhol bármilyen módon megkülönböztetnék egymást az emberek, holott előfordul és ki is éleződik sokszor, mégis szerencsés módon eddig csak a nyugalom jutott nekem belőle.


Minden egyes kirándulásról, vagy részről külön beszámolót írhatok, vagy írhatnék, írtam is és fogok is. Arról a varázslatról azonban nehéz szavakban beszámolót nyújtani amit érzek egy egy parkozás után. A fenti kép a St. James parkban készült, a legtöbbet ezt látogatjuk a Buckingham palota keleti oldalán található, ha jól tudom. Ha az ember megnézi az őrség váltást a parkon keresztül a legkönnyebb levágni az utat a palotához a fehér háztól, vagy vissza. De hogyan is lehetne a legrövidebb ha a mókusok a kezünkből esznek, a galambok minden léptünket követik, a libák nyújtogatják a nyakukat és a kiskacsák éppen csak néhány naposak de vízi parádét rendeznek a kedvünkért. Aztán persze mindig van valami új kompozíció a virágokból ( itt azért kevesebb a muskátli ).
A Regent's Parkon belül van egy hatalmas rózsa kert, elbűvölő, jah és nem esik messze a Sherlock Holmes Múzeumtól. Fontos szempont, de a legfontosabb a mennyei csend, emlékeztet a Virginia Water-beli tóra, kikapcsolódásra, csendre, ami nem Londonban van, de szintén nagyon szeretünk ott lenni. A parkhoz közel van a Madam Tussaud Múzeum is, de mindig tömött sorok várnak bebocsátásra és így tehát még nem láttuk.
Tömött sorokról jut eszembe, hogy a Buckingham palota is látogatható szept. 30-ig, ott is rengetegen várnak bebocsátásra.
Voltunk már a White Hall Múzeumában, már korábban említettem a Towerban, keresztül kasul bejártuk már Londont és az elmaradhatatlan és kihagyhatatlan British Múzeumban is jártunk már. ( A lenyűgözősége mellett még mindig a legjobb emlékem az "anyósom" megújult tea ivási szokása. ) Trvezgetem már egy ideje, hogy a millomosok, és a sznobok Harrods áruházának szemrevételezését, de ahoz is kell egy hangulat.
A London Eye-ra nem vagyok hajlandó felülni, akárki állítja is, és akármilyen csodálatos is a kilátás, az akkor is csak egy lassan mozgó, bizonytalan szerkezet, de sokakat lenyűgöz.


Természetesen sokszor láttuk a Big Ben-t és meghallgattuk az óra játékát, láttuk a a parlamentet.

Mit is mondhatnék, a Temze parton szinte mindig vannak mutatványosok, zenészek, midig van élet.


Ahány város rész annyi arculata van, annyi hangulata. Én egyszerűen imádom, biztosan van aki másként vélekedik és milliónyi ellenérvet felsorol, de nekem pont azért az ami, amiért az ami.
Szeretném egyszer meglátogatni Párizst és Velencét, kíváncsi vagyok hasonlóan, vagy jobban elbűvölnek e. Addig is London az egyik kedvenc városom!

Éhes voltam, lángost sütöttem

Éhes voltam, nagyon, de nem abban az értelemben, szóval a fejembe ötlött a minap a lángos, és ott is maradt.
Van kenyér gépem, vettem lisztet, amelyet tulajdonképpen kenyér lisztnek árulnak, adalék anyag mentes, de talán van sikér tartalma ( amit glutén-nek becéznek ). Nem akartam éjszakába nyúlóan sütögetni, tehát a rövidebbik változatot készítettem, persze nem én lennék ha nem mixeltem volna a talált recepteket.
Tehát: 2 dl langyos tejbe 1 ek cukrot és két púpos tk élesztőt tettem ( egyébként 4 dkg frisset írnak hozzá, én meg azért tettem két tk-val az itteni szárítottból, mert az útmutatató azt javasolta ), és rá a nagyszerű lisztet 1 kg-ot, 1 tk só, 3 tojás és lengyel kefír 5 dl. Csikorgott, nyikorgott a szerencsétlen gép szerkezet, szóval még kb fél dl vízzel hígítottam.
A végeredmény gyorsan fogyott, nem csalódtam benne, az eredeti leírások mindössze fél óra kelesztést írnak neki, nekem kelt 40 percet és kiszaggatva pihent 20-at, gyönyörű levegős lett a közepe és nagyon könnyű a tészta.
Ja és vettem nem olajos olajat. Na ezt jól megaszontam. Szóval olyan olajat, ami tulajdonképpen növényi olaj, de gondolom adalék anyagokkal érték el, hogy ne nagyon tapadjon meg az ételen. Kifejezetten olajban sütésekhez ajánlják, mivel egyébként vajat, ghee-t vagy olívát használok nekem ez a legtökéletesebb, annyiba kerül belőle 2 liter mint 3 liter repce olaj, szóval közép kategóriás, mivel a napraforgó olaj drágább.
Szóval ma jól laktam, holnap meg majd irigykedhet az arab szakács! Naná, hogy felcsigázom, és naná, hogy nem adok neki, naná, hogy marhára élvezni fogom!

Ha valaki kipróbálná:

Nem saját kútfőből, sok sok éve már, hogy kutatgató a receptek között és ki-ki próbálok ezt-azt.
Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, hogy a család egyik nagy kedvence az alábbi
Fonott kalács:

Mivel én kenyér sütő gépben készítettem mindig is, így a kelesztési idő, a dagasztás kimaradnak az életemből, így arra vonatkozóan most nem tudok mit írni, pedig eredendően nem géphez való recept. Szóval a tartályba beleöntöm a meglangyított 150 ml tejszínt, teszek hozzá egy kis cukrot és hozzáöntöm az 1 zacsi szárított élesztőt. 500 g finom lisztet, sót, 1 egész tojást és egy tojás fehérjét, én plusz cukorral szeretem, tehát még cukrot és egy vaníliás cukrot. A recept természetesen ír mazsolát, de az nálunk váló ok, tehát helyette narancs héjat tettem bele.
Mikor megkelt, kicsit átgyúrom, 2/3 1/3 arányban elosztom. A harmadokat 3 részre vágom megfonom, a nagyobbikra ráteszem a kisebbet és annyi időre még meleg helyen kelesztem, míg kétszeresére nő ( kb 20 perc ). Előmelegítem a sütőt, a maradék 50 ml tejszínt a tojás sárgájával kikeverem, ezzel lekenem a kalácsom, és megsütöm.
Család elől megpróbálom elrejteni, hogy másnap ne nyögjenek a forrón megevett kalácstól, amiből természetesen annyi sem marad, hogy hidegen megkóstoljam a művemet.
De persze nem azért süt az ember, hogy muzeális tárgy váljék belőle.

Tamás szülinapját ünnepeltük.

Kicsit előbb ugyan, de szerintem kellően megemlékezve a 35. előtt.
Jól éreztük magunkat, legalább is én úgy hiszem, pedig nem kevés felkészülés volt mögötte.
Mindenképpen szerettem volna valami olyasmit készíteni amit szeret, ami kicsit különleges, ami egy kicsit magyar és a legnagyobb kihívás, amit mindenki megeszik. Jó alaposan átválogatott kis csoport vagyunk. Van aki szereti a levest, van aki nem, van aki eszik sertés húst, van aki csak csirkét, éppen ezért a marha és a bárány kizárt volt. Van aki szereti a brokkolit, van aki szereti a gombát, van aki csak a jég salátát eszi meg, van aki semmi zöldet. És most egy szó vicc én nem eszem Zöldet, aki nem eszik zöldet. Szóval lesz aki érti, lesz aki nem az előző mondatomat. Remélem aki érti most jót kacag.
Felkészülés alatt pedig azt a molyolást és az internet és a szakács könyvekkel töltött időt értem amíg megvilágosodott a kis agyacskám, hogy mit is főzzek, illetve az előkészületeket.
Hozzáteszem, hiába a sok recept természetesen improvizáltam.

Amikor kijöttem Angliába Zoli is velem tartott, végül rövidre szabta a tartózkodását, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy egy este éhesek voltunk, ki akartunk kapcsolódni és találomra bementünk egy "étterembe". Ez egy portugál stílusú hely, ahol többnyire grillen sült csirke a menü. A dolog pikantériája a pác, amelyben a csirkét előkészítik. Nagy kedvenc lett a Nando's. A csirkét ún. peri-peri szószban és szósszal készítik, ami tulajdonképpen egy fűszerekből álló keverék, úgy mint a vegeta, a piros arany, a ketchup, a curcuma...
Azonban a teljes titok megtartásával, a boltokban is hozzá lehet férni a fűszer keverékekhez. Ez a nagy körítés pedig arra szolgált, hogy elmagyarázzam, hogy mitől lett ízletes a csirke. A csirke combokat megsóztam, beszórtam ezzel a fűszerrel, bedobtam a sütőzacsiba, egy leheletnyi olíva olajat öntöttem rá és megsütöttem. ( A csak csirkét fogyasztóknak. )
Csirke húsból főztem levest, lehűtöttem és a minimális zsiradékot is eltávolítottam hátha a levest nem szerető mégis megkóstolja, megtisztelt vele. Mivel a főtt csirke hús elfogyasztása igen nagy kérdés nálunk, így tettem egy próbát, ami tulajdonképpen bejött, de még a hús mennyiség így is soknak bizonyult. ( Ezt úgy kell elképzelni, hogy ami 12 db csirke szárnyról tisztán lejön, azaz kb 15 dkg. ) Szóval húsdaráló híján késsel, jó hosszan aprítottam a főtt húst, adtam hozzá tojást, minimális sót, kevés borsot, zöldség zöldet és kb 2 evőkanálnyi grízt, kevertem, golyókká formáztam és lobogó forró kockából készült húslébe dobtam és kifőztem.
Mint említettem köretnek volt szimpla saláta ( a jég saláta külön edényben, de volt mix is a saláta evők kedvéért. ) Volt rizs, párolt zöldségek, mint brokkoli, borsó. répa, kukorica és grillezet gomba fejek. Külön a saját kedvemért, aztán mint kiderül más kedvéért is készítettem egres mártást ( szőrös friss angol egresből, legközelebb esküszöm megborotválom őket ).
A felkészülés másik hosszan tartó főfogása pedig a sertés hús volt. Sertés húst vettem egyben, egy ilyen hálóba tekerve. Azt levettem, a húst sóztam, hagyma szeleteket és fokhagyma gerezdeket tettem a hús közepébe, és vissza göngyöltem a hálóba. Leöntöttem 1/2 l vörösborral, és annyi olíva olajjal, hogy ellepje, megszórtam borsfűvel, kakukkfűvel és a hűtőben három napig, naponta a pácot felkeverve és a húst megfordítva pácoltam. Végül ebben a pác lében fedeles jénai edényben kisütöttem.
Mivel már megérkezett a kenyér sütő gépem, így kívánságra készítettem vele valamit. A valami egy tulajdonképpen lapos fonott kalács lett. Igyekszem kideríteni, hogy miért lett lapos, hiszen Magyar országon ez egy jól bevált recept volt, és az ízére senki nem emelt panaszt. Tulajdonképpen csak nekem volt gondom vele, vagyis a méretével. Íme egy idézet a lisztről, a Magyar lisztről: A finomliszt apró szemcse méretű, csekély korpa tartalmú, ezért világos szín árnyalatú. Főként a háztartásokban, vendéglátó ipari egységekben és a sütő iparban használják fel nagyobb mennyiségben.Az Angliában vásárolt lisztnek a tapasztalatommal ellentétben a fogása durvább, mondhatni homokosabb ( karcosabb ), a színe inkább szürke volt, a csomagoláson az állt, hogy nem vonták ki belőle a sikért (vagy nem teljesen ). Lehetséges probléma forrásnak jelöltem meg, anyu pedig azt mondja, hogy biztos ami biztos alapon adagolt élesztő mennyiségem okozta a problémát, mivel a tészta kelési programjával nem volt gond. Éééés mivel a lisztet nem találtam jó minőségűnek, ééés mivel az élesztő nem teljesen olyan mint otthon, egy kicsivel többet tettem mint ami az élesztő csomagolásán javasolt. Szóval legközelebb megpróbálom angol liszttel és pontos mennyiségű élesztővel, utána többé nem kísérletezek, beszerzem a Magyar lisztet, mert egy jó recept nem érdemli meg, hogy megcsúfoljuk rossz minőségű liszttel. Liszteket említve azokkal még kísérleteznem kell, hogy mi, mire is lesz jó, csak nem tudom meddig leszek türelmes. Most vettem úgynevezett erős búza lisztet, hááát majd meglátjuk, a vak is azt mondta.
Ezen kívül hiány termék, de volt ropi és perec. Tornyocska "tésztából", tornyocska forma nélkül tulajdonképpen dió golyók, és természetesen volt torta.


Nem mintha nem tudnék sütni, de azért a 35 mégis csak 35 tehát az öccsétől egy marcipán tortát kapott a lelkem. Igen szerényen ittunk, elfogyott komoly 3 üveg sör, 1 üveg pezsgő, 1 pohár vörösbor és 1 pohár vodka.
A lényeg mégis az, hogy együtt voltunk és jól éreztük magunkat.

Végre betartom az ígéretem

Na.

Befejeztem a Hampton Court beszámolót, végre.
És végre a lakás is lakásra hasonlít, avagy függönyök függöny karnison ékítik lakásunkat. Persze van még megvalósítani való tervünk, melyek közül néhányat az időjárás keresztül húz rendszerint, de mindennek eljön a maga ideje.

Most az ígéretek megvalósításának ideje jött el. Mégpedig, hogy elmesélem, hogy miket alkottam mostanában. Időrendi sorra kényszerítve magamat az első tehát.



Rakott zöldbab:


Itt Angliában nekem még csak zöld színű ( lehet kötekedni, de az igazi színe akkor is halvány sárga és kész! ) zöldbabot sikerült csak találnom. Mivel a választék minimális árkülönbséggel a már végeit levágott és az előkészítetlen, így természetesen a könnyebb megoldást választottam, 800 g-ot. Volt itthon néhány fej gombám, mely sürgős felhasználásra várt, illetve 400 g darált pulyka húst, szárított sajtot és tejfölt használtam.
Hiába volt előkészítve a bab főzésre azért én jó alaposan megmostam ( ki tudja ki tapogatta meg csomagoláskor ). Majd egy fazékban szárított kaporral és egy kevés sóval előfőztem.
Míg a bab főtt addig megmostam és felszeltem a gombát, illetve elkészítettem a húst. Amelyet egy nagyon kevés olíva olajon, sóval, fedő alatt, kevés hagymával ( egy fél fej árválkodott a hűtőben ) és kb 3 gerezd fokhagymával, borssal és mellényúlva csak és kizárólag csípős piros paprikával fűszereztem, és pároltam.
Leszűrtem a babot és kicsit több mit felét a kivajazott jénai tál aljára tettem. Összekevertem egy tojást a tejföl kb harmadával és szárított sajttal ( mert ez volt itthon ) és ráöntöttem a babra, abból a megfontolásból, amiben igazam is lett, hogy a tojás egy kissé összefogta a babot, így nem eszek annyira szét a szeletek ( amiből nem is lett olyan sok, mindössze 4 ).
Majd rárétegeztem a húst, a gombát és végül a maradék babot. A tetejére pedig a maradék tejfölt és szárított sajtot összekevertem és ráöntöttem, előmelegített sütőben a sajtos tejföl pirulásáig sütöttem.


Az a nagyon kemény problémám, hogy a gőzölgő étel bepárásítja a lencsét, szóval ezért elmosódott a kép, de egyszer úgy is jó lesz!

Egy másik alkotásomnak elég nehéz nevet találni, olasz angol magyar nemzeti étel, melynek itteni neve spagetti meatballs, magyarul talán Spagetti fűszeres paradicsom mártásban húsgombóccal:

Feltettem 6 nem túl nagy nyolcadolt paradicsomot főni annyi vízzel, amely ellepte, amikor felforrt hozzá öntöttem 100 ml paradicsom lét és 100 g sűrített paradicsomot. Került bele 1 gerezd fokhagyma, bazsalikom, oregano, és egy diónyi csípős piros arany, a végén 6 evőkanál parmezán sajt.

400 g darált pulyka húshoz tettem sót, 1 tojást, borsot, 1 gerezd fokhagymát, 2 evőkanál parmezán sajtot. Egy tepsi aljára annyi olajat, amely elfedte, bele tettem a hús golyókat és megsütöttem őket az előmelegített sütőben, megforgatva, enyhén piroskásra.

Természetesen kifőztem a spagettit.

Amikor a húsi golyók megsültek akkor lassú tűzön 20 percig a paradicsom mártásban még főztem őket, végül szűrő kanállal kiszedtem és a spagettire helyeztem őket. 1 teáskanál liszttel megszórtam a fortyogó paradicsomlét, összeforraltam és ráöntöttem a spagettire és a húsgombócokra.

Először Tamás meg sem akarta kóstolni, mondván az angol változatot nem szereti, végül meg tudtam győzni, hogy egy kicsit kóstoljon meg belőle. Azután kért egy tányérral, jól megszórtam még a tetejét parmezánnal neki, aztán meg hallgathattam a sóhajtozását, hogy mennyire telve van.

Nemsokára írok még élményeket, mert mostanában alkottam.
Üzemeltető: Blogger.
abcs