Anyósom is visszajelzett

Igazat kell adjak neki. Kevés információt szolgáltattam az esetleges kirándulni vágyóknak. ( Bevallom, erre nem is gondoltam, de azt hiszem megoldom valahogy. ) Miért is ne tenném, habár érdekességekre felhívni mások figyelmét az kemény dió. Ugye kinek mi az érdeklődési köre. Ha a királynővel kapcsolatos blogomba belevinném a gárdisták elnevezését ( mivel Tamás tudja ), akkor nyílván nem lenne egy idióta megjegyzésem sem velük kapcsolatban, lehet, hogy sokaknak sokkal jobban tetszene úgy. Azonban elsősorban az ismerőseimet célzom az írásaimmal, feléjük pedig nem akarok nagyképű lenni. Vagyok aki vagyok, bevallom könnyen elsiklom számomra érdektelen dolgok felett. ( Pontosabban nem fordítok energiát a megjegyzésükre, de azért még vannak. )
A történelmi háttér rövidségét említette fel. Na ez az a téma, amibe nem nagyon mennék bele, hogy miért, de számomra talán a legkevésbé fontos. De ez sem igaz. Általában a művészettörténet ( Pedig művész az nem vagyok, ezen kívül pedig ne a festményekre tessék gondolni! ) érdekel jobban. Egy egy ilyen látogatás alkalmával pedig a kor emberének élete. Ezek azonban számomra olyan személyes benyomások, amelyeket szóban a családommal szeretnék megosztani.
Minden esetre megígérem, ha valaki a megjegyzésben valamire rákérdez megpróbálok utána járni és hozzáfűzni. ( Erre azért merek vállalkozni, mert az interneten rengeteg infó van, illetve ritka kivételekkel a látogatásainkkor tájékoztató füzettel gazdagodunk. Amelyből jó sok kép is származik. )
"Felhívás tehát keringőre": megjegyzéseket, visszajelzéseket várok!

A Tower



Néhány szó - Tamás már egyszer járt itt Adrival és Gáborral, rengeteg képet készítettek. Lett volna már lehetőség "bemenni', de rövidnek találtuk az időt. A korábbi kirándulásaink alkalmával több kapcsolódó adattal találkoztunk, az olvasmányaim, a történelmi tények, a képek motivációt adtak, hogy megnézzük. Szintén a korábbi kirándulásaink élménye alapján azt hiszem magas elvárásokkal érkeztem. Ennek tükrében mondom, hogy sajnáltam a belépő árát, mentségükre szóljon, hogy felújítások és átalakítások vannak, amelyek kihatással lehettek arra, hogy úgy éreztem, tulajdonképpen kevés érdekes dolgot láttam. Viszont nagyon tetszett, hogy korabeli öltözetben parádéztak.


Egy kis történelmi háttér - Nem vagyok történelem zseni, így az olvasottakat és a számomra érdekes infókat megpróbálom összeollózni. Elsősorban védelmi funkciókat látott el, királyi rezidencia. Többször építették át a századok alatt, nagyrészt a 19. századdal el is nyerte végleges formáját. Funkcióit tekintve is változott, volt itt pénzverde, az 1300-as évektől ide zárták el a korona ékszereket, hivatalos iratokat és értékeket őríztek/nek itt. A tömlöce és a kivégzések végett emlegetik legtöbbször. ( VIII. Henrik és feleségei kapcsán is. )


Jó kis "húsvágó" tőke, de nem próbálnám ki.

Mivel királyi rezidencia, így hivatalos őrsége van. A történetéhez pedig már elég régen hozzá tartozik néhány ( 7 ) fekete holló, amelyekre II. Károly "figyelt fel" a történet szerint, parancsára megpróbálták kitelepíteni őket, sikertelenül, így maradtak, s különös legenda övezi őket. ( Nyílván nem ugyanazok, ma már azonban nagyon vigyáznak rájuk. ) Úgy tartják a hollók nélkül a Tower elpusztul.


Egy korábbi írásomban már említettem, hogy London nagy kedvenc. Amerre csak járok ( még ha már nem is először ), mindig le tud nyűgözni. Tulajdonképpen a Tower Bridge és a Tower önálló "látványosságok". Mindebből azt akartam kihozni, hogy csak a környéken sétálgatni is nagy élmény. ( Amelyekről máskor és máshol, éppen az "önállóságuk" miatt. )

A Tower Bridge.

A Tower kívülről lehengerlő látvány, messziről látszanak a gigantikus falak, egyértelmű a védelmi funkciója, tulajdonképpen egy erődítmény.

Madártávlatból, a vaskos falaival.

A Temze mellett helyezkedik el, van egy külön kapu, ahol csónakkal lehetett bejutni, ma már ezt a kaput beépítették és használaton kívül van. Egy részét azonban ( szerintem a látogatók és a szemléltetés kedvéért ) visszaállították.

A "vizi" kapu.

És íme a "szárazföldi" kapu, amely gigantikus méreteivel hódit. Tudtommal ez a nyugati bejárat.

Ez pedig egy makett az erődítményről. Tehát a bal sarokban lévő kapun mentünk be.
Először is a tower szóról: magyarban a jelentése torony, bástya. Számomra a torony egy magas karcsú építmény, a bástya vaskos tömör. ( Na ezért nagyon tudom utálni az angolokat, hogy a kifejezéseikkel gyakran okoznak képzavart a számomra. ) Szóval azt hiszem felváltva használom majd a szavakat, de ezek bizony bástyák.
Rengeteg ember látogatta meg velünk egy időben a Towert, és néha nagyon kellemetlen tumultusok alakultak ki. Először is körbe jártuk a bástyákat, hozzávetőlegesen kevés látnivaló volt bennük, viszont gyönyörű volt a kilátás. Mint a maketten is látható különböző méretűek ( egyébként különböző korúak is ) a bástyák.
A kisebbek egyikében páncél sisakok és láncingek voltak kiállítva.
( Sajnos túl sok ember volt jelen így nem készült fotó. ) Nem volt valós elképzelésem eddig a láncingekről,mert látni és megtapintani két különböző dolog. Igen aprólékos munkával lehetett ám ezt elkészíteni. Kb. 1 cm átmérőjű körökből állt, gombostű fejnyi szegecsekkel voltak lezárva. Azt hiszem nem egy napig "fűzögettek" egy ilyet. És azt hiszem az aprólékosságának köszönhetően védte a tesztet a dárda vagy a kard hegyétől.
A nagyobb tornyokban viszont a várnagy szobáját és a St. Thomas tower-ban I. Edward hálószobáját láthattuk:

Ez a helység pedig a szobából nyílik, imádkozó hely ( különben pont akkora amekkorának látszik ).


"The medieval Palace".

Amelyet III. Henrik épített, és ennek egyik tornya a St. Thomas Tower. Egy kisebb királyi lakhely. A tájékoztató könyv szerint I. Edward a 35 éves uralkodása alatt mintegy 53 napot töltött itt összesen.

És ha már a királyi rezidenciákról esik szó a fönt látható épület együttes a Queen's House. ( A királynő számára fönt tartott rezidencia, természetesen őrséggel! ) No ide nincs látogatás.

Jókora kört tettünk meg, éhesek és nyűgösek voltunk, így bementünk a kávézóba. ( Szintén egy Angol képzavar. Nekem magyarként a kávézó szóról az a vendéglátó egység jut eszembe, ahol le lehet ülni, lehet beszélgetni, nyugalom van, fogyasztani lehet teát vagy kávét, esetleg hideg italokat, belefér még egy kis süti vagy fagyi és esetleg néhány egyszerű szendvics. Angliában azonban többnyire zajos, rohangásznak a gyerekek az asztalok között, sütemények és szendvicsek áradata és egyszerűbb meleg ételek vannak. )
Kávézóban dolgozom, tehát mindjárt a szemembe ötlött néhány dolog. Tamás a szokásos capuccino-t én a kedvencemet Earl Gray teát választottam, szigorúan papír pohárban. ( Ízlések és pofonok szerintem ez a márka pocsék volt. )
Ha már a teát emlegetem, akkor megemlítem a híres angol teázási szokást. Vallják ( szerintem jogosan ), hogy fölösleges bele bármi, a tea attól tea amilyen az íze. Szerintük a cukor tönkreteszi a tea íz világát ( ennek ellenére sokan isszák vele ). Másik, hogy ha erősnek vélik tejet öntenek bele. Első hallásra brrr. Ismerem a magyar mentalitást. De be kell lássuk, hogy a tea cukorral és citrommal inkább egy üdítő ital mint élvezeti cikk, próbáljuk ki a kávét mint élvezeti cikket citrommal. Egyébként itt Angliában a kávé inkább üdítő ital, magyar szemmel, mert kb. minimum két dl, nem áll meg benne a kanál, mint az otthoniban.
És még mindig a tej, mert ez a sztori annyira kikívánkozik belőlem, holott a Brittish Museum-ban történt meg. Tamás anyukája meglátogatott bennünket és Angliát. Szépen kettesben megnéztük a British Museumot, mikor az alsó szintet végig jártuk tartottunk egy kis pihenőt, ittunk egy teát. Kérdeztem tőle kér e bele tejet, azt mondta kizárt. Mondtam neki vegye ki a filtert, mert nagyon erős lesz a tea, és közben ülő hely után néztem. Nagy sokára találtam, leültünk és még egyszer mondtam, hogy vegye ki a tea füvet. Kivette, megkóstolta és megkérdezte nagy baj lenne ha mégis kérne egy kis tejet. Megkóstolta és tulajdonképpen kellemesnek találta. Hozzá kell tegyem "tea ügyben", hogy jóval másabb a kínálat itt kint, mint odahaza.

Most már kipihentük magunkat, így beálltunk a kígyózó sorba, hogy megnézzük a koronázási ékszereket.
Arany ampulla és kanál.

Szigorúan tilos fényképezőgépet és / vagy mobilt használni. Mindenfelé terem őrök vannak így lehetetlen is. Az első teremben mint egy trónusokkal jelezve "felsorolják" a királyokat és az uralkodóházakat, amelyekhez tartoztak.

Arany palást 1821-ből
és
St. Edward koronája 1661.

Újabb terembe érve "szalagok" által "vezérelve" nagy kivetítőkön megnézhetjük II. Erzsébet koronázási ceremóniáját.

"Böske" koronázási képe.


Újabb "labirintusban" haladva láthatjuk a koronázási ceremónia "kiegészítőit". Például az ampullát és a kanalat, az ampulla fejében olajat tartottak, a koronázások alkalmával.



Országalma, 1689-ben készült.

Egyenként bemutatják a jogarokat, az országalmákat, a király kardját. ( Persze mind aranyból, egyébként némelyik jó vaskos, jó tömör. ) Elmondják, hogy melyik melyik király koronázási ékszere, milyen drágakövekkel van kirakva.
A következő teremben meg is nézhettük a koronázási ékszereket. (Már amennyiben egy kard annak számít. )
És az utolsó "mozi" a koronáké:


Az anyakirályné koronája, a világ legnagyobb ( 105 karát ) gyémántjával.






St. Edward korona, 1661
Túl nehéz volt Victoriának, ezért egy kisebb koronát készítettek számára.



A koronák történetei után bemehettünk egy nagy páncélterembe. A koronák sorban állnak egymás mellet, mindkét oldalukon "mozgó járda". Többször is vissza lehet menni és csodálni őket. Meg tudtam volna tapogatni egy kicsit azt a bizonyos gyémántot. Különben a legenda szerint csak a női uralkodóknak " hoz szerencsét". A teremben van az arany palást, vannak arany míves tálak, tálcák, tálaló eszközök, kelyhek kiállítva. És kissé örömmel ( a páncélterem azért nyomasztó ) végül kijutottunk a szabadba.

Megnéztük a vesztőhelyet, már amennyi látható belőle jelenleg, mivel felújítás alatt áll.
A fegyvertermet nem láthattuk. Azt hiszem nagyon érdekesnek találtam volna. No nem a fegyverek izgatnak nagyon, a már látott képek alapján a kompozíciókra lettem volna kíváncsi.



Ezeket a képeket még Tamásék készítették.


A fehér torony is retusálás alatt áll. Itt vannak kiállítva a páncélok, vértek, kardok lándzsák. Hihetetlen érdekes először is, hogy milyen kicsi emberek voltak.
Másodszor nem lehet elmenni mellette szó nélkül, mert annyira szembe ötlő, hogy mekkora "dudort" készítettek a férfiak "ékének".
Harmadszor nagyon érdekesek voltak az ötvösmunkák a páncélzaton. A védelmi funkciók mellet nem értem miért volt "szükség" veretekre a páncélzaton, de egyéb iránt lenyűgözőek.
Negyedszer, hogy hogyan "bélelték" ki a kényelem és az ütések miatt a páncélokat. ( A bukósisakok őse. )
Hihetetlenül érdekes a lovagi játékokkor használt lándzsa. Én azt hittem jóval kisebbek, hozzávetőlegesen 3 méter hosszúak és 17 kg-osak. Nem kis feladat lehetett megtartani, nemhogy még irányítani is, főleg azokban a páncélokban. ( Hihetetlen merevvé tették az embert. ) Jó kis ceremónia lehetett beöltöztetni a lovagot, majd "felpakolni" a lóra, a szegény állatnak meg cipelni, sőt még vágtatni is.


VIII. Henrik egyik páncélja.
( Magyarázó nyilakkal a tájékoztató könyvből. )

Láttunk olyan mellvérteket is, amelyet bizonyára szintén nagyon aprólékos munkával készítettek el. Láttunk különböző parádés páncélokat és maszkokat, illetve külön kiemelten az alább látható páncél is ki van állítva.

Tamás már majdnem megüti a "mércét".

Érdekessége, hogy a Guiness-rekordok könyvében is benne van. Egy német lovag páncélja volt, nagyjából másfélszerese egy "átlag" angol páncéltzatnak.
Egy másik helységben kipróbálhattuk, hogy körülbelül milyen nehéz is lehetett felhúzni egy íjjat, hogy körülbelül mit lehetett látni egy páncél sisakból ( a sisakot belülről, nagyjából ).
Láttuk még különböző korok, különböző fegyvereit. Természetesen ágyúkat, nyílpuskákat, világháborús fegyvereket.

Végül elfáradtunk, máshová már nem mehettünk be, éhesek is voltunk, így hát felkerekedtünk. Visszafelé kutyagolva a vonattól már minden lépés fájdalmas volt és igazi örömmel, kimerülten érkeztünk haza.


Üzemeltető: Blogger.
abcs