Mint már említettem kis hazánkban jártunk. És ettünk minden földi jót ( mármint mindent amihez nehezen vagy nem jutunk itt ). És most először vittünk haza némi kóstolót abból amiből szerintünk nem lehet csinálni semmit, ami általunk lenézett. És olvastam néhány blogot. És elszégyelltem magam, és belegondoltam. Hogyha nekem gyerekem lesz és alapjában ilyen fenntartásokkal fog elém állni, akkor vajon mit szólok, mert nem szeretném de nekem is vannak.
Vittünk haza angol túrót, ami tulajdonképpen sajt, sokkal "levesebb", mint magyar társai, így nyílván nem lesz belőle túrós lepény, de túrós tésztának és körözöttnek alkalmas. Vittünk haza majonézes káposztát, amit tulajdonképpen mi is megeszünk, és tulajdonképpen otthon is van, csak az íze valahogyan más ( az angol jobb ). És vittünk haza piedone babot ( paradicsomos babot ). Most már két éve elmúlt, hogy itt élek, napi több száz adagot adok a vendégeknek, de még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam, tulajdonképpen alapvetően saját hülyeségem végett.
És ráébredtem, hogy a legkevésbé sem tudtam elmesélni az élményeinket. Ráébredtem, hogy mennyi mindent nem láttunk és nem csináltunk, és nem kóstoltunk és itt és most hozzá teszem MÉG!
Saját magamat vissza olvasva pedig az utóbbi időben azt látom, hogy elmaradnak a receptek és elmaradnak az élmény beszámolók és egyre kevesebb a fotó. Ígérgessek?
Úgyis jön a tél, az eső, ráérek majd főzni, meg hobbizni, meg blogolni. És azt is remélem, hogy végre össze szedem magam és nézek valami másik meló után, mert ezzel sem nem keresek, sem nem haladok előre egy lépést sem.
Szóval egy nagyot gondolkodtam és elszégyelltem magam. Nem ígérek semmit, de a felismerés talán fél út a változáshoz.
Mostanában szeretnék majd kuglófot sütni, előtte majd liszt vadászatot tartok. ( Mert hoztam a jól bevált sütő formámat ám! )
Vittünk haza angol túrót, ami tulajdonképpen sajt, sokkal "levesebb", mint magyar társai, így nyílván nem lesz belőle túrós lepény, de túrós tésztának és körözöttnek alkalmas. Vittünk haza majonézes káposztát, amit tulajdonképpen mi is megeszünk, és tulajdonképpen otthon is van, csak az íze valahogyan más ( az angol jobb ). És vittünk haza piedone babot ( paradicsomos babot ). Most már két éve elmúlt, hogy itt élek, napi több száz adagot adok a vendégeknek, de még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam, tulajdonképpen alapvetően saját hülyeségem végett.
És ráébredtem, hogy a legkevésbé sem tudtam elmesélni az élményeinket. Ráébredtem, hogy mennyi mindent nem láttunk és nem csináltunk, és nem kóstoltunk és itt és most hozzá teszem MÉG!
Saját magamat vissza olvasva pedig az utóbbi időben azt látom, hogy elmaradnak a receptek és elmaradnak az élmény beszámolók és egyre kevesebb a fotó. Ígérgessek?
Úgyis jön a tél, az eső, ráérek majd főzni, meg hobbizni, meg blogolni. És azt is remélem, hogy végre össze szedem magam és nézek valami másik meló után, mert ezzel sem nem keresek, sem nem haladok előre egy lépést sem.
Szóval egy nagyot gondolkodtam és elszégyelltem magam. Nem ígérek semmit, de a felismerés talán fél út a változáshoz.
Mostanában szeretnék majd kuglófot sütni, előtte majd liszt vadászatot tartok. ( Mert hoztam a jól bevált sütő formámat ám! )
