Ez egy komoly kérdés és talán felelet is egyben. Így karácsony táján az jutott eszembe, hogy adnom kellene "egy esélyt", nos karácsonyig még eshet piros hó, de félek a véleményemen nehezen fog változtatni bármi is. Sajnos évről évre nagyobbat csalódok, nem hiszem, hogy csak a toleranciám fogy. Persze ne legyek igazságtalan, volt már rá példa, hogy a helyzet nem romlott.
Kicsit konkrétabb leszek. Annak idején, mikor még lehetett fecskét látni ülni a drótokon az őskorban voltam én is óvodás. Az óvoda nem volt mentes a most etnikumnak, vagy kisebbségnek, régen cigánynak nevezett gyerekektől. Emlékeim szerint nem is velük volt a legtöbb magatartási probléma, tény, hogy fura szaguk volt, hogy leggyakrabban ők voltak betegek, bocsássa meg az ég a bűnöm, hogy kimondom, miattuk voltunk tetvesek, de egyébként semmi különös. Az iskolában az első négy évben nekik ment legnehezebben a tanulás ( persze kivételek vannak! ), szintén sokat voltak betegek, és az illatos radír, illetve a különleges ceruza is hozzájuk vándorolt az esetek felében, a magatartásuk bizony már nem közelített annyira a többi gyerekéhez, emlékszem a tanító néni kénytelen volt a pajesz húzást felcserélni kokira, az asztalra csapást körmösre, a sarokban állást kiküldésre. A következő négy évben a hiányzások csak szaporodtak, a feleselés nagyon ment nekik, a fiúk fogdosták a lányokat, a tanulmányi átlaguk siralmas volt és nagyon sokszor kapott ki miattuk az osztály. Hozzá kell tegyem, hogy volt játszó pajtásom egy egy kislány és soha semmi baj nem volt velük. Az iskola befejeztével azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy különböznek tőlünk. Viselkedésükben, a jövőjükhöz, az életükhöz való hozzáállásban, és milliónyi dologban. Legkonkrétabban, hogy tessék lássék vagy nem is nagyon mentek középiskolába, semmilyenbe.
Az is az őskorban volt mikor anyuval Szegeden sétáltunk és ma szépen mondva színes bőrű, akkor néger egyetemistákat bámultam volna meg, ha anyu rám nem szól, hogy nem illik. Majd tinédzserként próbáltunk ismerkedni néhányukkal.
Valaha fiatal koromban voltak arab származású orvos tanáraim, majd orvos feletteseim, és valahol ez idő tájt jelent meg a kínai invázió is.
Ennek a listának is megvan a maga kis értelme. Úgy 20 éves korom körül vert szembe az igazság először. Én dolgozni és adót fizetni készültem, reggel héttől délután ötig az iskolában készültem adó fizető állampolgárnak amikor az egyik volt általános iskolai, ekkor már etnikumi ( mármint nem cigány ) osztály társam elkezdte felépíteni a házát. Nos ez addig mind örömteli esemény, ha ezt valaki saját erejéből teszi, ő tette segélyekből és már akkor! le volt százalékolva és rokkantva. Az anyám, aki egy műtét végett a jobb kezét annyira sem tudta használni, hogy egy oldalas levelet megírjon, meg nem kapta meg a rokkant nyugdíjhoz elegendő százalékot. Leírták, hogy ne végezzen fizikai munkát és ezzel lezártnak tekintették, csak mivel dolgozott volna a szerencsétlen, ha soha másra nem képezték és a keze miatt irodai munkára alkalmatlan volt. Azután rá kellet ébrednünk, hogy az akkor már nem néger, hanem színes bőrű fiatalemberek veszélyesek ránk nézve, szóval inkább nem szabad barátságosnak mutatkozni velük szemben. Mint ahogyan az arab származású orvosok is továbbá is azzal az eszmével éltek együtt, hogy az asszony állat hallgasson urára és parancsolójára, nézzen el mindent, hiszen nekik annyi asszonyuk lehet amennyit el tudnak tartani. Ekkoriban értek az első benyomások a kínai piacon a keleti ételekről és elkészítésükről, a higiéniájukról. És mivel szerettem volna nyitottabb lenni irányukban, több toleranciát adni nekik, meg mert egyébként is érdekelt kezdtem olvasni a vallás történetről és vallás kultúráról, szokásokról. Ma is úgy vagyok vele, hogy amíg az én intim szférámba nem rondítanak bele, addig nem óhajtom rájuk erőltetni az én "kultúrámat", hiszen más szemszögből nézve abban is lehet megannyi kifogásolni való. És, hogy az én intim szférámba mi fér bele? Nos mindenkinél nagyon egyéni. Mivel toleranciáról van szó, egy fél mondat erejéig ide keverem a homoszexualitást is. Példának okáért van jó barátom, akinek a párja azonos nemű, többnyire külön találkozom velük, de nem azért mert zavar a viselkedésük, hanem mert az élet így adta. Szóval ha együtt vannak sem kezdenek el csókolózni, de én sem teszem a párommal, illetve el kell, hogy mondjam a szex abszolút tabu téma. Ugyanígy nincs bajom a burkát viselő nőkkel ( néha jobb is, hogy rajtuk marad, elnézést érte ), mígnem olyasmit nem vesznek a fejükbe, hogy abban szeretnének dolgozni, és nem értik meg, hogy az miért veszélyes ( tűz, fertőzés, baleset,... ). Az sem érdekel, hogy egy férfinak hány asszonya van és hány gyereke, míg nem látom a gyerekeket éhezni, hogy verik őket, ... Viszont bármely náció harsogó, a többiek intimitásába belegázoló viselkedése minden esetben irritál. Nem csak az egyéb náció az én életformámba való betörésével, hanem az én életformám más nációra való rákényszerítése is zavar.
Más szituációk és a korom kapcsán egyre gyakrabban jut eszembe a gyermek vállalás kérdése és nagyon zaklatott vagyok ebben a kérdésben, mert ugyan nagyon nem szeretnék rasszista gyermeket nevelni, de nem hiszem, hogy az érzéseimet ( ellenérzéseimet ) burkolni fogom tudni kellőképpen, mielőtt elegendő információt és választási lehetőséget adnék .
Azt hiszem leírtam nagyjából és burkoltan, hogy miféle viselkedés az ami zavar az etnikummal szemben, nagyon burkoltan céloztam a feketék túlzott szexualitására. A legkevésbé sem céloztam arra, hogy tisztelet a kivételnek a sárgák koszosak, és azt hiszem érintettem, hogy szerintem az arabok szűk látókörűek ( és sajnos buták ). De sok tekintetben nincsenek egyedül, hiszen ahány náció, ahány ország, ahány vallás, ahány ember annyi szokás. Közel sem vagyok tökéletes és megpróbálok nyitottan viselkedni, viszont én is emberből vagyok, mint ahogyan hozzám hasonlóan sok sok fehér ember aki ugyanúgy koszos, buta, szűk látókörű, tolvaj, tetves, viselkedés zavaros.
Tehát karácsony táján ezen elmélkedve eljutottam oda, hogy újfent levonjam a konklúziót, több és még több tolerancia segítségével talán nem vagyok, leszek rasszista, és a lehető legtöbb információ megszerzésével, átadásával, nyitottsággal nem fogok alapvetően rasszista gyermeket nevelni.
