Íme a művem:
A legjobb kép amit készítettem, mert folyamatosan gőzölgött ( a kis szemét! ) :-D
A legjobb kép amit készítettem, mert folyamatosan gőzölgött ( a kis szemét! ) :-D
Anyukámnak volt egy bátyja. Nagyon nehéz dolgokat takar ám ez a volt szó, mert olyan végleges. Szóval Ő szakács volt, és volt egy jó tanácsa anyunak, amikor a főzésről faggatta: kavard meg, kóstold meg! Éppen ezért ritkán írok mennyiségeket ha a "műveimről" írogatok. Egyrészt, mert nem biztos, hogy azonos mennyiségekkel dolgozunk, másrészt ízlések és pofonok.
Eme kis szerzeményem érdekességei a következők:
Készült:
kb. 400 g darált marhahúsból,
az én markommal ( ami egyesek szerint igen kicsi ) 4 marék zabpehellyel,
sóval, borssal, paprikával, fokhagymával,
2 tojással.
Készült marhahúsból, mert ez volt itthon. Itt Angliában sokan nagyon furának találnák a hentesek kínálatát, gyakorta alig különbözik a kínálat a hiper-supermarketekétől. A húsok árában kevés a különbség ( jó ez nem minden esetben igaz, mert vannak igenis nagy különbségek, de most az "átlag" húsokra gondolok ), gyakran vannak akciók. Egyébként is az angolok nagy marhahús fogyasztók. Amit még tudni kell, hogy jó száraz ( zsírszegény ) hús volt.
Pocepsz.
Használhattam volna szója granulátumot, de az rettentően felfújja Tamást ( és aki őt ismeri most legalább mosolyog ). Ezen kívül elég régen vár már a szekrényben egy kevés zabpehely már valami kreatív műre ( rántott húst szoktam panírozni vele ). Jöhet a kérdés, hogy miért nem zsemle ( vagy kenyér ). Most nagyon vulgáris leszek, de jobb kifejezés nem jut eszembe. A zsemle ( kenyér ) megáztatva nagyon hasonlít a takonyhoz. Kifejezésre juttatom tehát, hogy nem vagyok túlzottan elégedett az angol kenyerekkel. Hozzá kell tegyem megint az "átlag"-ról van szó. És jogos a kérdés miért nem zsemlemorzsa. Az én kérdésem angol ( takony kenyérből ) vagy magyar. Nem cipelheti az ember kilószám otthonról a kenyérmorzsát, hogy mindenhez elég legyen, és annyira nem olcsó megvenni a magyar boltban sem, hogy mindenre használjam.
Tehát mivel relatíve elég szárazak voltak a főbb összetevők így 2 tojást adtam hozzá. ( Lehet méretre kapni, és gyarlóságomban extra nagyokat szoktam venni. Árban persze drágább, de legalább nem másfél tojásra van szükségem esetenként. )
Külön a húsmasszához nem adtam zsiradékot, de a sütés során többször öntöztem a "saját levével". Nyílván, hogy tettem a tepsimbe zsiradékot ( jelenleg olajat ), illetve szoktam venni fokhagymás vajat és mielőtt készre pirult volna szeleteket tettem rá belőle.
A végeredmény nagyon ízletes lett, ha hagyom akkor Tamás egy ültő helyében megeszi. Nem mintha sajnálnám tőle, de nem látom be miért kell valamit addig enni amíg van, ha már régen azt érezzük elég, csak azért mert finom. A véleménye az volt, hogy nyugodtan tehetek bele zabpelyhet máskor is. Még jó, hogy csak azután mondtam meg, hogy mit evett amikor már befejezte. Különben egyre többször kóstoltatok vele "újabb" ízeket. ( Aki nem ismeri az én drágámat annak mondom, hogy iszonyú válogatós és a zöldségféléket méregnek tekinti. )
Eme kis szerzeményem érdekességei a következők:
Készült:
kb. 400 g darált marhahúsból,
az én markommal ( ami egyesek szerint igen kicsi ) 4 marék zabpehellyel,
sóval, borssal, paprikával, fokhagymával,
2 tojással.
Készült marhahúsból, mert ez volt itthon. Itt Angliában sokan nagyon furának találnák a hentesek kínálatát, gyakorta alig különbözik a kínálat a hiper-supermarketekétől. A húsok árában kevés a különbség ( jó ez nem minden esetben igaz, mert vannak igenis nagy különbségek, de most az "átlag" húsokra gondolok ), gyakran vannak akciók. Egyébként is az angolok nagy marhahús fogyasztók. Amit még tudni kell, hogy jó száraz ( zsírszegény ) hús volt.
Pocepsz.
Használhattam volna szója granulátumot, de az rettentően felfújja Tamást ( és aki őt ismeri most legalább mosolyog ). Ezen kívül elég régen vár már a szekrényben egy kevés zabpehely már valami kreatív műre ( rántott húst szoktam panírozni vele ). Jöhet a kérdés, hogy miért nem zsemle ( vagy kenyér ). Most nagyon vulgáris leszek, de jobb kifejezés nem jut eszembe. A zsemle ( kenyér ) megáztatva nagyon hasonlít a takonyhoz. Kifejezésre juttatom tehát, hogy nem vagyok túlzottan elégedett az angol kenyerekkel. Hozzá kell tegyem megint az "átlag"-ról van szó. És jogos a kérdés miért nem zsemlemorzsa. Az én kérdésem angol ( takony kenyérből ) vagy magyar. Nem cipelheti az ember kilószám otthonról a kenyérmorzsát, hogy mindenhez elég legyen, és annyira nem olcsó megvenni a magyar boltban sem, hogy mindenre használjam.
Tehát mivel relatíve elég szárazak voltak a főbb összetevők így 2 tojást adtam hozzá. ( Lehet méretre kapni, és gyarlóságomban extra nagyokat szoktam venni. Árban persze drágább, de legalább nem másfél tojásra van szükségem esetenként. )
Külön a húsmasszához nem adtam zsiradékot, de a sütés során többször öntöztem a "saját levével". Nyílván, hogy tettem a tepsimbe zsiradékot ( jelenleg olajat ), illetve szoktam venni fokhagymás vajat és mielőtt készre pirult volna szeleteket tettem rá belőle.
A végeredmény nagyon ízletes lett, ha hagyom akkor Tamás egy ültő helyében megeszi. Nem mintha sajnálnám tőle, de nem látom be miért kell valamit addig enni amíg van, ha már régen azt érezzük elég, csak azért mert finom. A véleménye az volt, hogy nyugodtan tehetek bele zabpelyhet máskor is. Még jó, hogy csak azután mondtam meg, hogy mit evett amikor már befejezte. Különben egyre többször kóstoltatok vele "újabb" ízeket. ( Aki nem ismeri az én drágámat annak mondom, hogy iszonyú válogatós és a zöldségféléket méregnek tekinti. )
