Karácsonyon túl

2009. december 27., vasárnap 19:28 Bejegyezte: Novák Erika
Remélem minden kedves blogozónak szép karácsonya volt.
Karácsonyon túl le merem már írni a bénázásaimat, mert idén abból bőven kijutott. A legkevésbé fontos, de talán a legemlékezetesebb, hogy úgy néz ki eltörtem a bal kezem kis ujjának legfelső percét. Na ilyen ügyes voltam, 24-én délután, szóval Merry Christmas! Ye?
Valamikor írtam róla, hogy felszeltem a káposztát savanyodni, kisebb balesetekkel meglett karácsonyra. ( Értendő egy kis megpenészedett réteg, mert azt hittem fog levet engedni és nem öntöttem fel vízzel teljesen, de ez Anglia! ) Szóval volt töltött káposzta, mindössze 1 kg húsból csináltam, hogy ne maradjon jövő karácsonyra is. Két napig főtt és annyira "rosszul" sikerült, hogy mára nincs belőle egy szikra sem. ( Azért főtt két napig, mert nagyon kevés időm volt és félig főzés után következő este befejeztem. ) Az egyik vendég véleménye a következő volt: mint az otthoni, dagadt a májam na.
Készült bejgli, ami nem is bejgli és nem is a legjobb lett amit valaha készítettem, de ez is a végét járja, szóval annyira nem lett rossz. Pontosabban egyáltalán nem lett rossz, csak nem olyan lett mint szokott. Azért nem bejgli, mert pozsonyi patkó receptje lenne eredetileg, de persze csavartam rajta néhányat, szokás szerint, attól lett bejgli, hogy nem lett kifli vagy patkó formája.
Kb. 40 dkg diót 1 citrom reszelt héjjával és kb. egy fél citrom levével és 2 púpos ek. barack lekvárral és némi cukorral kikevertem. Szintén 40 dkg-nyi mákot reszelt citrom héjjal, cukorral és annyi tejjel amennyi ellepte felfőztem. Ezekből a kedvemre jó vastag töltelék réteg lett. A tészta pedig a következő hozzávalókból állt: 25 dkg vaj, 60 dkg liszt, ( szigorúan magyar, a magyarok boltjából ) csipetnyi só, 4 ek. tejföl ( és itt rontottam el, mert nem tettem bele az élesztőt, mert nekem csak szárított van ), 6 tojás sárgája, ( Éljen a habcsók, amit most nem készítettem. ), 5 dkg élesztő ( nálam egy púpos teáskanálnyi angol ). Ezeket a hozzávalókat jól összedolgozzuk, hűvös helyen minimum 3 óra hosszát pihenni hagyjuk. Vékonyra nyújtjuk, töltjük, feltekerjük, megkenjük tojás sárgával mielőtt a sütőbe megy, nem baj ha a konyhában pihen még egy kicsit, mert vastagabb lesz a tésztája. Lassú tűznél készre sütjük. No nekem a malőr miatt lassan dolgozott a tésztám, így egy kicsit tört, meg vékonyabb lett az átlagosnál, de ez nálam bevált recept, csak én bénáztam el. Rohantam na.
Készült méhes puhedli ( tele szájjal ;-D ). No ezt nem győztem kapkodni ki-be a sütőbe, ennek egy gyorsan múló alkari égési sérülés lett a vége. Ehhez kellett 800 g liszt, amely már előre szóda bikarbónás volt jó angol szokás szerint, így tehát az eredendően 3 kávéskanál szóda bikarbóna helyett csak 2 kávéskanállal adtam hozzá, kell hozzá 3 tojás sárgája, 1 tojás, 250 g méz, 100 g margarin ( helyett vajat adtam ), 5 ek. barack lekvár, 120 g cukor, 1 citrom reszelt héjja, 2 cs. vaníliás cukor ( helyette vanília kivonatot használtam, úgy 1 teás kanálnyit ), 6 ek. tejföl, csipetnyi só, aki teheti mézeskalács fűszer port tegyen hozzá. Én a fűszereket mák darálóval őröltem, került bele gyömbér, ettől ha sokat teszünk csípős lesz a kalács, csillag ánizs ( mert véletlenül sem láttam most ánizst ), szegfűszeg, szegfű bors, fahéj. A tészta egy nagyon ragadós állagú sűrű massza lesz, ezért is kell minimum egy napot hűteni. Nekem az idő hiánya miatt hűlt kettőt. Gyorsan kell dolgozni vele,mert különben ragad, lehet jó vékonyra is nyújtani, mert jó alaposan meg fognak nőni, és a sütéssel nagyon óvatosnak kell lenni, mert ha túlzottan megbarnul, akkor a fűszerek végett keserű lesz.
Készült egy kis pulyka ( mivel az nem az én reszortom volt a karácsonyi főzésből abból kevés csak nekünk ). Pulyka mell szeleteket ( szigorúan magyar, lehet kapni a tescoban fagyasztott állapotban ) kivertem és tejben áztattam két napig. 1 csomag kb. 400 g gesztenyét az életem bevagdalt és megfőztem. Persze nem jött le szépen a héjja, összetördeltek, de egyébként sem lett volna jó, mert túl nagyok lettek volna. Szóval ezzel a közepén felgöngyöltem a húst, cérnával összerögzítettem, kívülről sóztam, borsoztam, sütő zacskóban sütöttem.
Készítettem még egy gesztenyés torta szerűséget is. Azért szerűség, egyrészt mert nem kerek, másrészt mert inkább talán a szelet szó illik rá. Ehhez sütöttem 3-3 tojásból egy-egy sima és kakaós piskóta lapot. Főztem 1 csomag vaníliás grízes pudingot, amibe még melegen bele kevertem 5 dkg vajat, majd kicsit később 1 gesztenye masszát. Amikor kihűlt akkor 1-1 cs zselatin port, ami 1-1 zselatin lapnak felel meg forró vízzel feloldottam, az egyiket a masszába tettem, a másikat a tejszínbe. A tejszínt ( kb. 300 ml )majdnem kész habbá vertem, adtam hozzá kb. 2 ek. cukrot és végül a zselatint jól bele kevetrem, összeforgattam a masszával. Kakaós-fehér-fehér-kakaós sorrendben egymásra helyeztem a lapokat, bevontam a krémmel, pirított mandula szeletekkel megszórtam ( vagy nem is tudom, úgy hozzá vagdostam őket ), a tetejére még egy kis étcsokit reszeltem és másnapig hűtöttem. Mindenkinek ízlett, mert nem volt túl édes és a gesztenye is jól megérződött rajta.
No én ezzel a karácsonyi menüvel szolgálhatok. Volt még mintegy mellékesen saját kezű rumos kakaós szaloncukor, tejkaramell. Persze mivel nem egyedül készültem a karácsonyi vacsorára volt kétféle pulyka is és somlói galuska is, meg hagyományos bejgli, amit tulajdonképpen úgy vettek és amiről az volt a vélemény, hogy egy kicsit száraz ( úgy alapvetően, a töltelék és a tészta is, pedig nem volt régi, de mégis ). Viktória meg is fogadta, hogy talán jövőre megpróbálkozik saját maga.
Összefoglalva jól telt a karácsonyunk, leszámítva a vágásokat, égési sérüléseket és a talán törött ujjat, néhány könnycseppet azokért akik már nem ünnepelnek velünk, néhány könnycseppel azokért akik távol vannak tőlünk és néhány könnycseppel a szerencsétlen helyzetek és a szerencsétlenül járt ember társaink végett. Képet majd lehet, hogy teszek még fel, ha lesz erőm és kedvem hozzá, illetve az Adri is elküldi amiket készített, addig is így kép nélkül teszem közzé a beszámolómat.
Címkék: 0 megjegyzés

Karácsony

2009. december 25., péntek 2:24 Bejegyezte: Novák Erika
Minden kedves blogozónak nagyon kellemes, békés, boldog karácsonyt kívánok!
Címkék: 0 megjegyzés

Magazinok olvasásával lazítok. Lazítok?

2009. december 21., hétfő 23:19 Bejegyezte: Novák Erika
Már megint nem egy tiszta karácsonyi beszámoló. Pontosabban helyzet képet nyújtok arról, hogy jelenleg hogyan állok, de semmi recept, vagy kép, csak a gondolataim.
Azért tettem fel a címben a kérdést, mert nyílván kérdéses szituációt teremtettem a magam számára. Mint ahogyan a rasszizmusomról elgondolkodtam mostanában úgy ma egy üzenet kapcsán, illetve a mostanában a szűk kis családom kapcsán felmerült bennem a következő kérdés: kell ez nekem?
Muszáj megosztanom, legalább is nagy vonalakban, hogy miért is van tele a fejem és száguldoznak a gondolataim. Anyukám beteg. A látszat az, hogy jól viselem. Néha magam is elhiszem. Még vizsgálgatják, kezelgetik, a pontos diagnózis és az abszolút letaglózás ezután következik. Egyébként meg iszonyúan be vagyok szarva. Így kell leírjam, csúnyán, mert ettől csak még kevésbé szépen tudnám eléggé érzékeltetni, hogy mennyire. Éjjelem, nappalom, munkám, ételem, életem, örömöm, bánatom, mindenem ez tölti ki. Nem baj, ne értse senki, sőt időszerű, hogy az öcsém is bontogatja a szárnyait. Így tehát az 1600 km most sok fej törést okoz. A terv az volt, hogy lassan lecsengett a lelkünkben az apu elvesztése. Önállóan lakunk édes kettesben a párommal. A szülők kisebb problémákkal megvannak, egyébként is ideje, mindenki várná, tulajdonképpen mi is nagyon szeretnénk, tehát most már tudatosan jöhetne egy gyerek. Azért írom, hogy tudatosan, mert egy kis odafigyeletlenség, vagy egy kis hormon zavar ( amire már volt példa ) és már jött is volna. Nem az anyu betegsége és nem a távolság az ami keresztül húzza a terveimet, hanem, hogy gondolkodom. Néha talán túlontúl sokat.
Szóval a magazin olvasás úgy zajlik, hogy megjövök a munkából, ha nem vagyok éhes azért, ha éhes vagyok azért, meg egyébként is, leülök a számítógép elé és olvasok. Néha blogokat, legtöbbször azonban bulvár híreket. Van, hogy vadászok rá, hogy mit fognak kisütni a magyar lapokban az angol bulvár hírekből. De többnyire csak találomra egy egy címre rákattintva. A címek és a cikkek összefüggéséről inkább nem beszélnék, de így lehet vele keresni. Mert ugye a tv nézettségét sem azon mérik le, hogy valóban nézték e, hanem az adó készülékek leterheltségén. Na itt sem azért fizetik a mondva csinált "celebeket", mert az emberek ( szerintem ) miattuk kattintanak egy ilyen cikkre, hanem a hangzatos cím miatt. Az viszont felháborít, hogy ebből vidoran megélnek, szerintem tulajdonképpen semmit tevésből, igen jól egyesek. Ne értse félre senki, nekem nem fáj, hogy Benkő megnősül, hogy Bálint Antónia nem tud főzni egyesek szerint, hogy maca Anikónak ép az ülő alkalmatosságát kellett feltölteni ( biztos, hogy nem valami "ízléses" fotó sorozat van készülőben megint? ), és az anyák gyöngye Jordan már megint matt részegen dorbézolt, sorolhatnám Tünci néni haján keresztül a kis Suri Cruise új kistestvérének árán és magassarkú cipő csodáin át, Brangelina gyerek-nem gyerek válunk-maradunk kitalálványait. Sőt az sem fáj, hogy megélnek belőle. Az fáj, hogy olyan hülye vagyok, hogy elolvasom őket. Nincs nekem elég nagy családom akikkel megoszthatnám az időmet?
Különben ez az olvasás dolog nem ennyire egyszerű. Néha annyira zsong a fejem a kávézóban történt hülyeségektől, hogy úgy érzem muszáj valahogyan áttérnem a "másik" életembe. Na ilyenkor kérek a drágámtól 20 percet, hogy ne szóljon hozzám, hogy hagyjon békén, hogy csöndben nézze a tv-t, hogy ne zörögjön a mosógép, hogy ne keljen ránézni a kajára, és ilyenkor garázdálkodok a neten és olvasok baromságokat.
Azért nem kezdek könyvbe, mert azt nem lehet, hogy egy izgalmas fejezetből felálljak, mert teszem azt a kenyér megkelt és sütni kellene. Nálam két választás van kenyér vagy regény. Ha rajtam múlna regény. De sivár és boldogtalan lenne az életem a párom nélkül csak a regényekkel, és mivel imádom, ő meg a főztömet, jelen esetben a kenyeremet ( és mivel az angol kenyér szerintem pocsék )hát megsütöm, így a heti 3 szelet kenyeremet én is szívesen elfogyasztom. ( Na jó túloztam, de átlagban tényleg nem több mint napi 1 szelet. És senki ne dicsérjen, mert sajnos finomított cukrokat nem is keveset fogyasztok. Igyekszem megjavulni, de nem megy egyről a kettőre. ) Remélem Limara büszke arra, hogy a blogját olvasva felbuzdultam, töretlen lelkesedésel sütöm a kenyeret és olvasom továbbra is és lopom a jobbnál jobb ötleteket és áldom a nevét és minden művét lesve várom, mert szerintem nagyon hasznos és csodálatos blogja van.
Ha pedig kenyérről beszélünk hadd meséljem el hogy jártam tegnap. Mint már említettem a karácsony és a karácsonyi készülődés itt egy kicsit másként zajlik, így kénytelen vagyok egyrészt alkalmazkodni, másrészt ragaszkodni szokásokhoz. Így van az, hogy tegnap előtt feltettem főni a töltött káposztát, tegnap befejeztem. Főztem húslevest, mert karácsonyig kell még enni valamit. Sütöttem a halat ( ez egy külön sztori ) és hozzá a krumplit.
Na itt meg kell álljak egy kicsit. Emberek hát én úgy véreztem mint egy malac. Történt pedig, hogy sikerült vennünk jó magyar pontyot, nem másutt, mint a magyarok boltjában, készítettem belőle egy kis halászlét és paprikás lisztben megforgatott sült hal szeleteket. A hal szeletekhez úgy döntöttem, hogy szeletelt krumplit sütök. Egyrészt lusta vagyok, másrészt mint később olvasni fogjátok millió dolgom volt, így gyorsítani akartam a folyamaton és szeletelővel szeleteltem a krumplit, meg az ujjam. Lehet röhögni ... ( tudom szépen úgy illik írni nevetni, de a kárörvendő nevetés az legkevésbé sem ildomos dolog, tehát nyugodtan nevezhetjük röhögésnek ... szerintem ) Na mindenki végzett? Tehát papír törlő elgurult, konyharuha az nem olyan dolog, de éppen nem is olyan állapotú volt, hogy alkalmas lett volna rá, hogy azzal segítsek magamon. Az első adag krumpli szenesedik az olajban, a papír zsepit nem tudom kivarázsolni a tartóból ( máskor egy mozdulat ), a ragtapasz sehol, a párom alszik. Minden esetre a hal és a vacsora nagyon finom volt. Ideje lenne nem legurulni a székről. Kérem tisztelettel a héten már leégettem az alkaromat, a kézfejemet, lereszeltem az egyik ujjam, elvágtam a másikat, a harmadikon a péztárazás a körömágyamat szakította be és most még le is szeleteltem, ha már itt tartunk a szemöldököm sincs kiszedve! Egyrészt ilyen ujjakkal, másrészt idő hiányában nem lehet. Komolyra fordítva a szót krumpli hámozás előtt a kenyér gépbe betettem egy kenyeret, megdagasztott, levegőztetéskor kivettem, megformáztam és eltettem kelni. Megvacsoráztunk, mindenki tudja, hogy a hal nem gyors evőbajnokságokra készült, így adódott, hogy futottam a kenyerem után. Tulajdonképpen jól sült el, ki a dolog mert a legszebb, legmagasabb kenyeremet sütöttem meg. Evés után roham a konyhába, mert míg ettünk elkészült a bejglim tésztája, ( ez egy másik sztori ) ment pihenni. Az életem darálta a diót, ízesítettem, darálta a mákot felfőztem, közben kisült a kenyér, főtt a töltött káposzta, a leves. Mivel éppen volt két szabad másodpercem szégyen szemre kesztyűben ( mint utólag láttam részben hibásan ) igyekeztem eltüntetni a mosogatni való kupacot, majd a mosogatott kupacot. Nyújtottam, töltöttem, tekertem, lekentem, bejgli be a sütőbe. És feltettem a karamellt, szép lassan, majd feltettem a konzum szaloncukrot. Szaloncuki kész, jégkocka tartóban formáz, karamell megkever, bejgli ki, káposzta lezár, leves lezár, a rohadék karamell meg még mindig nincs kész. Mit lehet tenni bulvár és egyéb hírek olvasás. Na itt bukkantam rá arra, hogy Magyar ország járhatatlan a hó miatt, hogy emberek halnak meg az utcán, hogy Angliában katasztrófális a hó helyzet. Éjjel kettő, a családot már nem hívom, majd ma megkérdeztem, hát azért annyira nem nagy a gáz otthon sem, mert a szokásos mederben, majd valahogy, lassacskán, balesetekkel tarkítva azért folyik az élet, és az elhunytak is hajléktalanok voltak. ( Nem kell úgy érteni, hogy CSAK hajléktalanok, hanem úgy kell érteni, hogy ez sajnos kevéssé meglepő számomra, hiszen nem egy kihűltet próbáltunk megmenteni, többnyire kevés sikerrel ápoló koromban. ) Hajnalban egy lehetőségem volt és megnéztem a "havat". Tudom, hogy északabbra tőlünk van egy kis hó, van ahol több, és nálunk is felfagyott a hó. Azt is tudom, hogy az angolok hírből sem ismerik a téli gumit és egyrészt az utak és az út karbantartók nincsenek felkészülve erre a helyzetre, ezen kívül az angolok nem tudnak, egyébként sem, vezetni, de a katasztrófális hó helyzet az még odébb van. Ahogyan az áradás az esőtől és a többi hatás vadász hír. ( Mert például szerintem ha nem a bokrok alá fújnák! az egyébként szívásra is alkalmas gépekkel a faleveleket, akkor azokat nem fújná vissza a szél az útra az eső elvezető csatornákat eltömítve, ha nem tömődnének el a csatornák akkor valószínűleg kisebb problémát okozna az egyszerre lezúduló csapadék mennyiség, de ők tudják! )
Meguntam a médiát és jelentem folyós maradt a karamell. Ma kitálaltam a káposztát és eltettem hűlni karácsonyig, elcsomagoltam a bejglit, ami kissé megrepedt ( erről majd később ), a levest zsírtalanítottam, leszűrtem. És tojtam a vasalásra, helyette megírtam a jelen bejegyzésemet, mert a médiából nagyon, a bulvárból meg abszolút elegem van. Aggódok olyasmiért ami ugyan van, de nem akkora, vagy már dolgoznak a megoldáson, vagy tulajdonképpen nem lenne probléma ha nem idiótákkal történne. Felbosszant mások könnyelműsége és sajnálom a gyerekeiket, hogy szerintem mennyire megfogható értékek nélkül nőnek fel. És tulajdonképpen sajnálom a hülyeségre fordított időt, pontosabban csak azt sajnálom. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy csak ilyesmit olvasok akkor elmesélem, hogy készülök reagálni a blogokban olvasottakra, csak még utána nézek néhány dolognak. Elmesélem, hogy vannak nagyon jó blogok, interneten is elérhető magazinok, ilyen a deluxe magazin és a national geographic is, de még sorolhatnám. Azt is elárulom, hogy lelkes ebay rajongó, időnként vásárló vagyok. És mivel olyankor dolgozom, mikor mások pihennek, így nagyon sok hivatalos ügyemet és a bevásárlásaim egy részét is a neten intézem, ami szintén időigényes és az áruk válogatása közben szintén lehet főzni.
Összefoglalásképpen tehát néha ténylegesen lazítok, máskor meg csak fájdítom a fejem, ahogyan hiszem, hogy rasszista sem vagyok, csak a szembeötlő visszaélések felbosszantanak és az átlagostól, vagy megszokottól eltérő reakció ( márpedig általában a más kultúra végett eltérő ) feltűnik, mert annyi de annyi sunyi van a földön, és van aki még büszkén el is adja magát a médiának, én hülye meg be(meg)veszem.
0 megjegyzés

Le vagyok maradva!

2009. december 18., péntek 0:17 Bejegyezte: Novák Erika
De mint a borra való! Többek között ezért sem nagyon írok, írtam, meg mert nagyon negatív a hangulatom, meg mert le vagyok maradva.
De tényleg!
Hegyben áll a vasalni való, pedig nem is olyan rég tüntettem el. Heti 1 szabadnapomon intézem a bevásárlást, nagy takarítást, ügyintézést, ...
Meg kehet kérdezni, hogy mi van munka után, illetve előtt. Kérem tisztelettel, aki ismer tudja, hogy egy bagoly elbújhat mellettem, szóval munka előtt csukott dolog, hogy bármire is ráveszem magam. A munkába indulás menete a következő, óra csörög, kinyom, még egy kicsit, csörög, kinyom, csörög, kinyom, ... , 5 perccel a szükséges indulás után ágyból kikóvályog, szerencsés vagyok, mert a drágám elkészíti az életmentő teámat, felhajt. Ruhák? Ja megvannak, egyéb kellékek, megvannak, telefon, megvan, szemüveg, ja rajtam, kulcs, rendben, cipő, ok, haj gumi, már megint nincs meg ( közben meg halomban gyűlik ott, ahol mindig elfelejtem, hogy keressem ), roham. Dugó? Na igen nagy gáz! Nincs parkoló hely? Hogy az a ... ! A biztonsági őr sehol, bejutni képtelenség? Telefon fel a főnöknek, hogy jöjjön le, poénos ha még otthon alszik, roham körbe ( ezért cserébe raport ).
Különben a banán héj a szobánk fala volt. Meg sem mertük volna gondolni, hogy a szomszéddal közös falunk ilyen szintem felpenészedik majd. Bútorok félre, takarít, szárad, bútorok vissza.
Visszatérve arra, hogy bagoly vagyok, sajnos vannak szomszédaink akik éjszaka szeretnének aludni, így pl porszívózni, hangosan káromkodni, bármit is elejteni, takarítás közben zenét hallgatni nem lehet. Mindegy szerintem holnap a nagy bevásárlás után eszek valamit, azután kivasalok. Szombaton megjön a rendelt áru, na meg relatíve hamar végzek, előkészítem a főzést. De nem maradhatok fent nagyon soká, mert korán kezdek vasárnap, mondjuk korán is végzek, felteszem a már előkészített kaját, illetve a kenyérsütő gépbe bekészítem a sütit, míg az készül addig vagy főzők még valamit, vagy a számítógép aszalt teszem rendbe. Persze nem vagyok egyedül. A drágámat megkérem a csillárok és a könyvespolcok rendbetételére, a mák és a dió ledarálására, sőt egy kis porszívózásra is meginvitálom, azt hiszem.
Ezen kívül be kell kapcsoljam a másik hűtőt ( ebből a szempontból jó, hogy van, különben csak foglalja a helyet ), ha már kivasalok egy kis rendet is teszek a kisszobában és előkészítem.
Hogy lesz e a jövő héten szabad napom az a jövő zenéje még mindig sajnos. Ha nem, akkor nagyon megszívtam. Ha igen, akkor karácsonyi ajándék vásár ezerrel, és van időm befejezni a dolgokat. Ha nem, nos akkor gáz van, nagy gáz. Reménykedem, talán hétfőn, esetleg kedden, habár az ég sem tudja, mert hétfőn a drágámnak lenne dolga, kedd lenne a legjobb, akkor szerdán mindent nagyjából befejezhetnék munka után. Szóval akkor csütörtökön munka után: kaja befejez, díszek előszed, fa kicsomagol, terítő előkerül, asztal kinyit, tusolás. Terítés, kajára felügyelés, fa díszítés, lesni, pontosabban hallgatni kell a csengőt, telefonálni kell a családnak, átöltözés, vendégek ki, be, ajándékok fa alá, vacsora, csomag bontás. Hulla fáradtan ágyba megyünk, másnap ha dél előtt felébredünk az maga lesz a csoda. Lehet mosogatni, ebéd együtt, azután el kell vinni Adrit. És sajnos szerintem munka megint ezerrel.
Valaki kíváncsi erre? Gondolom mindenkinél teljesítési kényszer van, kinek mire van ideje, mennyire van kész, meg vette e már az ajándékokat. Én idén nagyon elcsúsztam, mert lövésem sem volt és van, hogy kinek mit is vegyek, ezért reménykedem a szabadnapban.
De egy dolgot ígérhetek, hogy ha vége az őrületnek akkor megosztom a már elkészült mézes puszedli élményét. Nem hagytam fel a kenyér sütéssel sem. Beszámolok a karácsonyi vacsoráról, avagy töltött káposzta angol hozzávalókból. Bejgli és ha lesz erőm sütire félig angol alapanyagokból. Illetve arról, hogy milyen meglepetések várnak a fa alatt. Azt hiszem az is meglepetés lesz, hogy én, vagy mi mit adunk. Remélem nem a "nagy" meglepetések karácsonya lesz ez.
Lényeg amit itt most hosszan ecseteltem, hogy további élmény beszámolókkal hamarosan jelentkezem!
Címkék: 0 megjegyzés

Rasszista vagyok?!

2009. december 12., szombat 23:11 Bejegyezte: Novák Erika
Ez egy komoly kérdés és talán felelet is egyben. Így karácsony táján az jutott eszembe, hogy adnom kellene "egy esélyt", nos karácsonyig még eshet piros hó, de félek a véleményemen nehezen fog változtatni bármi is. Sajnos évről évre nagyobbat csalódok, nem hiszem, hogy csak a toleranciám fogy. Persze ne legyek igazságtalan, volt már rá példa, hogy a helyzet nem romlott.
Kicsit konkrétabb leszek. Annak idején, mikor még lehetett fecskét látni ülni a drótokon az őskorban voltam én is óvodás. Az óvoda nem volt mentes a most etnikumnak, vagy kisebbségnek, régen cigánynak nevezett gyerekektől. Emlékeim szerint nem is velük volt a legtöbb magatartási probléma, tény, hogy fura szaguk volt, hogy leggyakrabban ők voltak betegek, bocsássa meg az ég a bűnöm, hogy kimondom, miattuk voltunk tetvesek, de egyébként semmi különös. Az iskolában az első négy évben nekik ment legnehezebben a tanulás ( persze kivételek vannak! ), szintén sokat voltak betegek, és az illatos radír, illetve a különleges ceruza is hozzájuk vándorolt az esetek felében, a magatartásuk bizony már nem közelített annyira a többi gyerekéhez, emlékszem a tanító néni kénytelen volt a pajesz húzást felcserélni kokira, az asztalra csapást körmösre, a sarokban állást kiküldésre. A következő négy évben a hiányzások csak szaporodtak, a feleselés nagyon ment nekik, a fiúk fogdosták a lányokat, a tanulmányi átlaguk siralmas volt és nagyon sokszor kapott ki miattuk az osztály. Hozzá kell tegyem, hogy volt játszó pajtásom egy egy kislány és soha semmi baj nem volt velük. Az iskola befejeztével azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy különböznek tőlünk. Viselkedésükben, a jövőjükhöz, az életükhöz való hozzáállásban, és milliónyi dologban. Legkonkrétabban, hogy tessék lássék vagy nem is nagyon mentek középiskolába, semmilyenbe.
Az is az őskorban volt mikor anyuval Szegeden sétáltunk és ma szépen mondva színes bőrű, akkor néger egyetemistákat bámultam volna meg, ha anyu rám nem szól, hogy nem illik. Majd tinédzserként próbáltunk ismerkedni néhányukkal.
Valaha fiatal koromban voltak arab származású orvos tanáraim, majd orvos feletteseim, és valahol ez idő tájt jelent meg a kínai invázió is.
Ennek a listának is megvan a maga kis értelme. Úgy 20 éves korom körül vert szembe az igazság először. Én dolgozni és adót fizetni készültem, reggel héttől délután ötig az iskolában készültem adó fizető állampolgárnak amikor az egyik volt általános iskolai, ekkor már etnikumi ( mármint nem cigány ) osztály társam elkezdte felépíteni a házát. Nos ez addig mind örömteli esemény, ha ezt valaki saját erejéből teszi, ő tette segélyekből és már akkor! le volt százalékolva és rokkantva. Az anyám, aki egy műtét végett a jobb kezét annyira sem tudta használni, hogy egy oldalas levelet megírjon, meg nem kapta meg a rokkant nyugdíjhoz elegendő százalékot. Leírták, hogy ne végezzen fizikai munkát és ezzel lezártnak tekintették, csak mivel dolgozott volna a szerencsétlen, ha soha másra nem képezték és a keze miatt irodai munkára alkalmatlan volt. Azután rá kellet ébrednünk, hogy az akkor már nem néger, hanem színes bőrű fiatalemberek veszélyesek ránk nézve, szóval inkább nem szabad barátságosnak mutatkozni velük szemben. Mint ahogyan az arab származású orvosok is továbbá is azzal az eszmével éltek együtt, hogy az asszony állat hallgasson urára és parancsolójára, nézzen el mindent, hiszen nekik annyi asszonyuk lehet amennyit el tudnak tartani. Ekkoriban értek az első benyomások a kínai piacon a keleti ételekről és elkészítésükről, a higiéniájukról. És mivel szerettem volna nyitottabb lenni irányukban, több toleranciát adni nekik, meg mert egyébként is érdekelt kezdtem olvasni a vallás történetről és vallás kultúráról, szokásokról. Ma is úgy vagyok vele, hogy amíg az én intim szférámba nem rondítanak bele, addig nem óhajtom rájuk erőltetni az én "kultúrámat", hiszen más szemszögből nézve abban is lehet megannyi kifogásolni való. És, hogy az én intim szférámba mi fér bele? Nos mindenkinél nagyon egyéni. Mivel toleranciáról van szó, egy fél mondat erejéig ide keverem a homoszexualitást is. Példának okáért van jó barátom, akinek a párja azonos nemű, többnyire külön találkozom velük, de nem azért mert zavar a viselkedésük, hanem mert az élet így adta. Szóval ha együtt vannak sem kezdenek el csókolózni, de én sem teszem a párommal, illetve el kell, hogy mondjam a szex abszolút tabu téma. Ugyanígy nincs bajom a burkát viselő nőkkel ( néha jobb is, hogy rajtuk marad, elnézést érte ), mígnem olyasmit nem vesznek a fejükbe, hogy abban szeretnének dolgozni, és nem értik meg, hogy az miért veszélyes ( tűz, fertőzés, baleset,... ). Az sem érdekel, hogy egy férfinak hány asszonya van és hány gyereke, míg nem látom a gyerekeket éhezni, hogy verik őket, ... Viszont bármely náció harsogó, a többiek intimitásába belegázoló viselkedése minden esetben irritál. Nem csak az egyéb náció az én életformámba való betörésével, hanem az én életformám más nációra való rákényszerítése is zavar.
Más szituációk és a korom kapcsán egyre gyakrabban jut eszembe a gyermek vállalás kérdése és nagyon zaklatott vagyok ebben a kérdésben, mert ugyan nagyon nem szeretnék rasszista gyermeket nevelni, de nem hiszem, hogy az érzéseimet ( ellenérzéseimet ) burkolni fogom tudni kellőképpen, mielőtt elegendő információt és választási lehetőséget adnék .
Azt hiszem leírtam nagyjából és burkoltan, hogy miféle viselkedés az ami zavar az etnikummal szemben, nagyon burkoltan céloztam a feketék túlzott szexualitására. A legkevésbé sem céloztam arra, hogy tisztelet a kivételnek a sárgák koszosak, és azt hiszem érintettem, hogy szerintem az arabok szűk látókörűek ( és sajnos buták ). De sok tekintetben nincsenek egyedül, hiszen ahány náció, ahány ország, ahány vallás, ahány ember annyi szokás. Közel sem vagyok tökéletes és megpróbálok nyitottan viselkedni, viszont én is emberből vagyok, mint ahogyan hozzám hasonlóan sok sok fehér ember aki ugyanúgy koszos, buta, szűk látókörű, tolvaj, tetves, viselkedés zavaros.
Tehát karácsony táján ezen elmélkedve eljutottam oda, hogy újfent levonjam a konklúziót, több és még több tolerancia segítségével talán nem vagyok, leszek rasszista, és a lehető legtöbb információ megszerzésével, átadásával, nyitottsággal nem fogok alapvetően rasszista gyermeket nevelni.
Címkék: 1 megjegyzés
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
Üzemeltető: Blogger.
abcs