Amint megígértem elkezdem megírni a beszámolómat. A párom édesanyjával voltunk kirándulgatni mostanában, amikor meglátogatott bennünket. Persze ha időrendi sorrendet akarnék tartani akkor a kisebb kiruccanásainkkal kezdeném, de azt hiszem erről majd máskor, máshol mesélek. Az egyik nagyobb kiruccanásunk tehát a Leeds Castle volt.
Egy hatalmas parknak a közepén egy nem extra nagy méretű, és semmiképpen sem erődítmény szerű épület tárult elénk. A képen látható maga a kastély, amely egy "szigetre" épült és ma is körülöleli a folyó, a fénykép pedig a kapu hídból készült, amely mellett a malom is helyet foglalt valaha, mintegy megkérdőjelezhetetlenül az adófizetést - de nem ez volt az első hely, ahol ezt megtapasztaltuk.
Mielőtt azonban nagyon belemerülnék a saját élményeim ecsetelésébe azelőtt egy kis történeti összefoglalót próbálok ide szerkeszteni, mint ahogyan általában teszem. Lassan ráébredek a történelmi fogalmakra és megtalálom a különbségeket, melyek nem is annyira árnyalatnyiak, mint amennyire úgy használjuk őket. Példának okáért rájöttem, hogy a színes magyar nyelvünkben mire szolgálnak a megfelelő szavak, mint erődítmény, vár, palota, kastély. Fogalmazzunk úgy, hogy számomra eddig egyre ment, főként azért mert nem értettem meg az elnevezésbeli különbségeket. Tanultam történelmet, voltam osztály kiránduláson és általában szeretek tudni a dolgokról, de van, hogy igen soká esik le az a bizonyos tantusz ( amiről persze nem tudom, hogy micsoda, de ne hasogassuk a szőrszálat, különben utána néztem ).
Tehát az írásos dokumentumok arról tanúskodnak, hogy már 855- ben állt itt egy manor ( mely uradalmat jelent ). A Norman hódítók idején vált jelentősebbé, majd - mikor máskor - hódító Vilmos idején építették fel az első erődítményt a kastély mai helyén. Az idő és a politika előre haladtával az erődítményből kastély, a kastélyból királyi, pontosabban királynéi lak hely lett. Az 1200-as évek végétől még erődítmény formájában adott otthont hat nemzedék királynéinak. Az 1400- as évektől királyi körökben nagyobb szerepet kapott Arundel, majd az 1500 -as évek elején az erődítményből építették át kastély formára Aragóniai Katalin számára. Ezután többen is birtokolták és bérelték mígnem 1660 körül egy jelentősebb sérülés érte és a következő felújítási programig, 1822 - 1823 -ig nem is javították ki. Némi hányattatást még el kellett "szenvednie", miközben ez volt a legnagyobb magánkézben lévő uradalom, majd Lady Baillie alakíttatta ki és rendezte be nagyjából a mai állapotára. A környező parkot is úgy alakították ki, hogy a különböző sportoknak ( tenisz, squash, ma golf ) megfelelő teret biztosítottak. A második világháború idején a súlyosan megégett katonák rehabilitációja folyt itt. Végül 1974-ben - a Lady Baillie által létrehozott alapítvány segítségével hozták rendbe - nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.
A fent látható kép a kapuról készült, amely mellett a különös Barbican kifejezést találtuk, mikor megérkeztünk az első dolgom volt kikeresni az angol értelmező szótárból, mely szerint egy dupla tornyos védelmi funkciókat ellátó kapuról van szó. A - természetesen megvásárolt - tájékoztató füzetben kissé utána olvasva rögtön rájöttem a céljára. Mind amellett, hogy betöltötte a funkcióját a mellette, levő malmot is védte.
Az számomra kicsit furcsa volt, hogy a kastélyba nem a bejáraton mehettünk be, hanem kissé megkerülve azt, itt hátul valójában a pincén keresztül, boroshordók során és palackozott ital raktárak mellett elhaladva kezdtük meg a látogatásunkat.
El voltak előlünk zárva. ezt most úgy mondtam mintha nagy ivó lennék vagy annyira ízlenének az itteni borok.
Szóval a pincéből felmentünk egy helységbe, ahol szokás szerint bemutatták a kastély történetét, formába rendeztek néhány fegyvert és páncélt.
Tényleg fogalmazhatok úgy, hogy az első kötelező körökkel indult a látogatás. Persze igazságtalan vagyok, mert nagyon is érdekes volt, de tényleg szinte mindenütt van egy ilyen bevezető helység.
A fenti képen a királyi hálószoba kicsiny szegletét lehet látni. Mivel hozzávetőlegesen elég új a kastély berendezése ezért inkább a pompát tudja bemutatni, de akkor is lenyűgöző. A szemben levő oldalon volt egy dupla ekkora ágy, selyem falikárpitok és szőttesek a falon.
El voltak előlünk zárva. ezt most úgy mondtam mintha nagy ivó lennék vagy annyira ízlenének az itteni borok.
Szóval a pincéből felmentünk egy helységbe, ahol szokás szerint bemutatták a kastély történetét, formába rendeztek néhány fegyvert és páncélt.
Ezen a képen pedig a királyi fürdőszoba fürdő dézsája látható, a másik oldalon kályhával amin melegítették a vizet és körötte mindennel ami a kényelmet és a felfrissülést szolgálja.
A következő helység célja valószínűleg sokoldalú volt, lehetett fogadó terem, esetenként bálterem, minden esetre lenyűgöző, hogy a gerendák faragottak.
Engem mindig elbűvöl, hogy az elődeink milyen aprólékossággal, mennyi munkával díszítették az épületeiket. Számomra mindig úgy tűnik, hogy az otthonuk felépítése valóban a szív ügyük volt. Azokban a kis pluszokban mai napig ott van az ember aki elkészítette.
A hatalmas termeket hatalmas kandallókkal fűtötték be. És természetesen minthogy valamely módon ehhez a kastélyhoz is volt köze VIII. Henriknek, ki más képe is lóghatna a kandalló felett?
És a már említett szőttes, annyi de annyi témát dolgoznak fel, annyi és annyi színben pompáznak. Nem merem elhinni, igyekeztem őket alaposan megnézni, de ezek bizony szerintem kézzel készültek. Különben nem tudom igazán behatárolni, hogy a magyar nyelvben minek nevezik ezeket, az angol tapestry kifejezést használják, melyet jobb híján a gobleinre szoktam használni, és lehet, hogy valójában inkább ez a goblein és nem az amiről én azt hiszem, mert ha van olyan, hogy kereszt szemes, akkor lehet olyan is, hogy fél kereszt szemes ... ebbe ne menjünk bele ... szóval itt az "öltések" egyenesek, egymást kissé fedők.
Lady Baillie szobájának előterében néhány még jó állapotú réges régi gyermek ruhát is kiállítottak. Engem mindig foglalkoztat az a kérdés, - talán mivel sokszor magam is nehezen értek meg dolgokat - hogy hogyan fogjuk a gyermekeinknek megmagyarázni, hogy milyen is volt régen - főleg ha magunknak sincsen fogalmunk róla - akár egy öltözet, mert legyen róla bármilyen színes leírás, legyen rajta bármennyi fodor és egyebek, mint például a pruszlik, és hiába írja le egy lexikon, hogy mi is az, akkor sem fogom tudni soha az életben, maximum csak annyit, hogy volt és régi ruhákkal kapcsolatos.
És mielőtt azt gondolnánk, hogy van új a nap alatt, és a sztárjaink, de leginkább a celebek azt gondolnák, hogy most ők valamivel kitűnnek ... szóval volt cipő mánia már jóval előttük is. Kicsit beljebb Lady Baillie fürdőszobája volt látható, hattyú mintázatú hímzett törölközőkkel, orosz ónixkő falburkolattal és fekete márvány padlóval.
Ezen a képen pedig a lady hálószobája látható igazi fésülködő készlettel, a falon porcelán madarakkal. Nem akarom előre leírni és bemutatni az élményeinket, de fontos megemlíteni, hogy a lady szerette a madarakat és a virágokat, az antikvitást és még sok egyéb mást.
Ez a hálószoba az Aragóniai Katalin ihletette szoba. A tapéta érdekessége, hogy ezt még kézzel "nyomták".
Néhány újabb igen gazdag berendezésű fogadószobán keresztül jutottunk el, a nem éppen gazdag berendezésű könyvtárszobába.
Melynek nem is a berendezés tartalma a fontos, viszont rengeteg és még több könyv volt itt. A tartalmukat már nem firtatom, de ha olyan témájúak lennének, amelyek lekötnék a figyelmemet, akkor azt hiszem atombombával sem tudnának kikergetni innen.
Bekukkantottunk az ebédlőbe is, igazi 18. századi kínai porcelánokkal a falakon, XIV. Lajos korabeli stílusú székekkel é IV. Vilmos mahagóni asztalával. Innen pedig a bejáraton kimehettünk. Mint említettem hatalmas park veszi körül a kastélyt, ahol patakok, lugasok, kertek váltakoznak.
A folyóparton sétáltunk tovább a parkban, ahol először egy tipikus angol virágos kertet láthattunk, beazonosítható, bagy beazonosíthatatlan növényeivel és rózsáival, majd a Lady szenvedélyének megfelelően néhány különleges madarat csodálhattunk meg.
Mint például a fekete hattyút, amely jelképe a kastélynak, különböző karib térségi madarat, papagájokat és minden féle színes tollazatú madarat, mivel én nem vagyok madár rajongó, így nem nevezem meg őket. egyébként mint anglia szerte bárhol az ilyen vizicsirke félék, kacsák és adkacsák és a hattyúk szabadon mindenfelé előfordultak a parkban.
Van lehetőség az étkezés többféle formáját kipróbálni, értve ez alatt az elvihető kaját, az éttermi kaját és a grillezés lehetőségét. Van gyerek dimbulda is, de gyereknek és felnőttnek egyaránt jó szórakozás ez a labirintus, melynek az a lényege, hogy a közepére kell eljutni. Áll itt egy ember aki kisegíti a régen kerengőt, de hát az a poén benne, hogy az ember kereng. A gyerekek nagyon élvezték, rohangásztak benne, szerencsére kifelé már nem kellett az utat keresni, hanem egy barlangszerűségen keresztül lehetett kijutni.
Ahol töbek között különböző fény és hang effektusoknak voltunk kitéve és csobogott mellettünk egy földalatti patak. végül egy másik úton visszamentünk a parkolóba és még messziről, búcsúzóul készítettem egy képet ...
... és egy újabb gyönyörű helyet és emléket zárhattam magamba.
