Az előző írásomban a windsori kirándulásunk sztoriját emlegettem ugyan, de előzőleg megígértem Limarának, hogy beszámolok az első kenyeremről. Szegény azt írta, hogy kíváncsian várja, én meg jól megvárattam.
Történt tehát egy fiaskó a blog háttérrel, meg dolgoztam, meg sajnos sokat fáj mostanában a gyomrom. Ha valaki okos tanáccsal szeretne ellátni akkor sikítok! Nem mintha blog olvasás közben bárkit is fenyegetne az a veszély, hogy hallja, de mégis. ( Mellesleg kitalálhatok valamit! )
Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy van időpontom az orvoshoz. Hadilábon állok a kenyerekkel a gabonákkal a szénhidrátokkal, így a kekszekkel is. Általában nem eszem normálisan és tudom is magamról, aki nem ismer annak csak annyit ápoló is voltam hajdanán, így a diétáról is van némi fogalmam, tehát az első lépés a diéta volt. Mostanra azonban a fülemen jön ki a hajában sült krumpli és a szimpla víz megivása is fájdalmat okoz. Sőt az érdekes alvási szokásaimon még sikerült csavarni egyet, egyelőre nem a szomszédok rovására.
Szóval.
A kenyerem áll 500 g fehér lisztből, amelyre rá van írva, hogy erős kenyér liszt, a lényeg, hogy magas sikér tartalmú lisztről van szó. Elsőre 350 ml, másodikra 300 ml langyos vizet és 50 g vajat adtam hozzá. ( Mert a kenyérsütő gép recept könyvében ez volt. ) 1 tk. élesztőt, 1 tk. cukrot és 2 tk. sót, magvakat. Kívülről az eredmény:
Kivettem a kenyérsütő gépből, mert még anyuval tapasztaltuk meg otthon, hogy sokkal levegősebb és gusztusosabb a kenyér a sütőben megsütve.
Belülről, hááát ... gondolom érzitek, csökkentettem a víz mennyiségét, és még fogom is. Elsőre nagyon nehéz lett a közepe, és ment a kés után. Másodikra már nem ment annyira a kés után, de még mindig nehéz. Illetve az angol édes kenyerek után, meg egyébként is nagyon sós, tehát kiegyezek mondjuk másfél tk. sóval egyelőre, de majd meglátom, lehet, hogy 1 tk. lesz belőle, szerintem vasárnap.
Jaj nekem ha eltalálom az arányokat! Pontosabban már így is jaj nekem, a párom által, no de van még ugye az ő húga és öccse akik látogatóba jövetelükkor szoktak "rendelni".
Így csináltam már két oldalán púpos lángost, töltött káposztát, úgy, hogy három hónapot vártam, hogy megsavanyodjon a káposzta ( mivel a lakásban nem egyedül laktunk hűvösön volt ). Szóval próbálom az itteni alapanyagokból előcsalogatni a magyar konyha vívmányait. Túró gombócot kis valószínűséggel fogok csinálni.
No szóval Windsor is jön hamarosan!
Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy van időpontom az orvoshoz. Hadilábon állok a kenyerekkel a gabonákkal a szénhidrátokkal, így a kekszekkel is. Általában nem eszem normálisan és tudom is magamról, aki nem ismer annak csak annyit ápoló is voltam hajdanán, így a diétáról is van némi fogalmam, tehát az első lépés a diéta volt. Mostanra azonban a fülemen jön ki a hajában sült krumpli és a szimpla víz megivása is fájdalmat okoz. Sőt az érdekes alvási szokásaimon még sikerült csavarni egyet, egyelőre nem a szomszédok rovására.
Szóval.
A kenyerem áll 500 g fehér lisztből, amelyre rá van írva, hogy erős kenyér liszt, a lényeg, hogy magas sikér tartalmú lisztről van szó. Elsőre 350 ml, másodikra 300 ml langyos vizet és 50 g vajat adtam hozzá. ( Mert a kenyérsütő gép recept könyvében ez volt. ) 1 tk. élesztőt, 1 tk. cukrot és 2 tk. sót, magvakat. Kívülről az eredmény:
Kivettem a kenyérsütő gépből, mert még anyuval tapasztaltuk meg otthon, hogy sokkal levegősebb és gusztusosabb a kenyér a sütőben megsütve.
Belülről, hááát ... gondolom érzitek, csökkentettem a víz mennyiségét, és még fogom is. Elsőre nagyon nehéz lett a közepe, és ment a kés után. Másodikra már nem ment annyira a kés után, de még mindig nehéz. Illetve az angol édes kenyerek után, meg egyébként is nagyon sós, tehát kiegyezek mondjuk másfél tk. sóval egyelőre, de majd meglátom, lehet, hogy 1 tk. lesz belőle, szerintem vasárnap.
Jaj nekem ha eltalálom az arányokat! Pontosabban már így is jaj nekem, a párom által, no de van még ugye az ő húga és öccse akik látogatóba jövetelükkor szoktak "rendelni".
Így csináltam már két oldalán púpos lángost, töltött káposztát, úgy, hogy három hónapot vártam, hogy megsavanyodjon a káposzta ( mivel a lakásban nem egyedül laktunk hűvösön volt ). Szóval próbálom az itteni alapanyagokból előcsalogatni a magyar konyha vívmányait. Túró gombócot kis valószínűséggel fogok csinálni.
No szóval Windsor is jön hamarosan!
