Ma reggel sikerült realizálnom önmagamban a következőket:
1 Ideje lesz szabadságra menni!
2 Túlhúztam magam minden határon!
Az eset pedig a következő volt. Munkába készülődtem és pakolásztam össze a kötényemet, a cipőmet, a kártyámat, a névtáblámat és a tollam, magamban pedig az alábbi gondolat futott végig, jól széjjel hagytam mindent tegnap előtt.
A helyzet az, hogy nem tegnap előtt volt, hanem tegnap. Végig munkába menet és munka közben is az járt a fejemben, hogy hogyan csalhatott meg így az idő érzékem. De ha azt vesszük, hogy általában délutános vagyok, akkor talán nem csoda, hogy könnyedén vacsorázom este kilenckor és megyek ágyba hajnal kettőkor. ( Egyébként is bagoly forma vagyok. )
És ha azt vesszük, hogy tegnap kivételesen nyitni mentem, tehát relatíve korán végeztem, tehát még találtam nyitva üzletet ahol bevásárolhattunk és még a bevásárlás után főztem is, és kivételesen 11 órakor már ágyban voltam, és mivel mindent nagyon impulzív módon teszek, azaz megpróbálok hatékony és idő takarékos lenni nem csoda, talán, hogy ezt az egy napot kettőnek értelmeztem.
Az idespórolási technikám a következő, beszélj ki tudja miről a vendéggel, nézz értelmesen, bólogass és közben írd meg a fejedben a bevásárló listát. Le kell menni a cégnek vásárolni? Úgyis a sorok között mész, miért ne vásárolhatnál magadnak is, vagy miért ne térhetnél be egy másik sorba is megnézni az aktuális kínálatot és az árakat ( amúgy összehasonlításképpen ). Tudom, hogy mit, hol akarok megvásárolni, mi hol van az üzlet központban, így nincs fölösleges rohangászás a szintek és az üzletek között és nincs keresgélés és nincs nézelődés ( adott esetben nem találod meg a jobbat és olcsóbbat ), nincs élmény, nincs újabb ötlet.
Megpucolom, megmosom, felteszem főni, míg felforr betölt a levelező progi, kaja csekkol, láng mérsékel, levelek elolvas, kaja megkavar, hírek elolvas, kaja befejez. Vagy sütő begyújt, kaja előkészít, sütőbe be, levelező progi, hír olvasás, közben fólia levesz, kaja kész.
Ezen kívül, ha nem hagyhatom ott a kaját mosogató és környéke, tűzhely letakarít, ha még mindig nem szekrény takarítás.
Tusolás előtt csempe tisztítóval csempe befúj, szétken, vetkőzz, csempe a melegedő vízzel letusol, fürdőszoba tiszta.
Porszívózz mp3-mal és hallgass nyelv tanuló cd-t. Kezdj reggel korán mosni, mosd ami legelőbb kell, porszívózz, nagy takaríts, teregess, vasalj, cseréld a ruhát közben, készíts elő min. 3 féle kaját, főzd. Közben vasalj, teregess, szedd le, vasald, szedd a kaját dobozokba, fagyaszd hűtsd, készíts elő még minimum 2 félét, tegyél a mosógépbe újabb adag ruhát, teregess, vasalj. Közben kavard meg, vedd le a fóliát, mosogass, dobozold, fagyaszd, így nyugodt lehetsz, hogy az egyetlen szabadnapodon kitakarítottad amit egész héten nem volt időd összekoszolni és megfőzted amit egész héten nem fogsz megenni és előkészültél arra, hogy a hónapban talán már nem lesz szabadnapod, mert ha fogytán a kaja akkor havonta egyszer beugorhat egy pizza, plusz az apróbb takarításokat elintézed máskor.
És még gyerekem sincs, a szobanövényeim is haldoklanak a "túlzott" gondoskodástól. Felteszem magamban a kérdést hát normális vagyok én hét napból hatot a kávézóban, egyet másutt, illetve a csütörtöki délutánom előtt még egyet másutt dolgozom, ennyire a pénz vezet bennünket?
Mi élünk a pénznek, vagy a pénz van értünk? Normális vagyok én, vagy normálisak vagyunk mi emberek ennyit hajtani, hogy álljon a ruha a szekrényben, mert úgyis az egyenruhánkat használjuk legtöbbet, hogy van otthon hiper szuper tv, hogy elmondhassuk, hogy van de időnk nincs nézni. Hogy van discman-ünk, meg mp3 lejátszónk, meg cd lejátszónk, meg rádiónk, meg egy csomó cd-nk de nincs időnk zenét hallgatni, max a kocsiban a rádióban a reklámokat? És van minimum két kocsink két biztosítással, két benzin tankkal, mert az időbeosztásunk összeegyeztethetetlen. De a kocsi se legyen akármilyen, mert egy komoly ember nem engedheti meg magának, hogy bohócnak nézzék az autója miatt.
És kell egy mikró amiben megmelegítjük a jobbik esetben általunk főzött kaját, és kell egy robot gép, mert kézzel túl hosszú idő elkészíteni, és kell egy mosó szárító gép, mert még aznap vasalni akarod, vagy fölvenni, és kell egy mosogatógép, mert csak beteszed és elindítod és még a kezedet sem szárítja ki. És kell egy laptop, hogy munka közben a másik munkádat is elvégezhesd, éppen ezért kell egy mobil telefon navigációval ( plusz navigáció a kocsiban ) és mp3 lejátszóval és internettel és az egyszerűbb szöveg bevitel érdekében jó sok billentyűvel és játékkal, ha már véletlenül nem autóval utazol, vagy nem te vezetsz, és kell egy kihangosító készülék a fejedre, mert nincs már erő a karodban tartani a telefont és különben is vezetsz.
És mindez pénzbe kerül. Mert az idő pénz, a pénz beszél, a kutya ugat és mert a pénznek nincs szaga ( és nyoma sem ) és mert az idő rohan. Érti ezt valaki? Szóval időre vagy pénzre van szükségünk, hogy mindezeket a kütyüket megvásároljuk, hogy egyszerűbb és könnyebb legyen az életünk, miközben vannak akik munka nélküliek, nem utolsó sorban azért mert azon rövid idő alatt míg élünk egy seggel minimum két lovat ülünk meg.
Szóval tegnapelőtt, tegnap és ma, megtanultam egyet az apukám életéből és keserű tapasztalat a halálával, élj amíg teheted, mert mire bepótolhatnád annyira megnyomorgattad magadat, hogy vagy nem megy vagy már nem is érdekel, vagy már időd sem jut rá mert két végén égetted a gyertyát és már elfogyott.
Szóval jó tanács mindenkinek és magamnak a beatricsétől 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás, tőlem egy nap egyet élj, mert egy seggel semmiképp nem tudsz két lovat megülni, minden ilyen alkalom szerintem nem egy nappal rövidíti meg amúgy is rövid földi pályafutásunkat.
1 Ideje lesz szabadságra menni!
2 Túlhúztam magam minden határon!
Az eset pedig a következő volt. Munkába készülődtem és pakolásztam össze a kötényemet, a cipőmet, a kártyámat, a névtáblámat és a tollam, magamban pedig az alábbi gondolat futott végig, jól széjjel hagytam mindent tegnap előtt.
A helyzet az, hogy nem tegnap előtt volt, hanem tegnap. Végig munkába menet és munka közben is az járt a fejemben, hogy hogyan csalhatott meg így az idő érzékem. De ha azt vesszük, hogy általában délutános vagyok, akkor talán nem csoda, hogy könnyedén vacsorázom este kilenckor és megyek ágyba hajnal kettőkor. ( Egyébként is bagoly forma vagyok. )
És ha azt vesszük, hogy tegnap kivételesen nyitni mentem, tehát relatíve korán végeztem, tehát még találtam nyitva üzletet ahol bevásárolhattunk és még a bevásárlás után főztem is, és kivételesen 11 órakor már ágyban voltam, és mivel mindent nagyon impulzív módon teszek, azaz megpróbálok hatékony és idő takarékos lenni nem csoda, talán, hogy ezt az egy napot kettőnek értelmeztem.
Az idespórolási technikám a következő, beszélj ki tudja miről a vendéggel, nézz értelmesen, bólogass és közben írd meg a fejedben a bevásárló listát. Le kell menni a cégnek vásárolni? Úgyis a sorok között mész, miért ne vásárolhatnál magadnak is, vagy miért ne térhetnél be egy másik sorba is megnézni az aktuális kínálatot és az árakat ( amúgy összehasonlításképpen ). Tudom, hogy mit, hol akarok megvásárolni, mi hol van az üzlet központban, így nincs fölösleges rohangászás a szintek és az üzletek között és nincs keresgélés és nincs nézelődés ( adott esetben nem találod meg a jobbat és olcsóbbat ), nincs élmény, nincs újabb ötlet.
Megpucolom, megmosom, felteszem főni, míg felforr betölt a levelező progi, kaja csekkol, láng mérsékel, levelek elolvas, kaja megkavar, hírek elolvas, kaja befejez. Vagy sütő begyújt, kaja előkészít, sütőbe be, levelező progi, hír olvasás, közben fólia levesz, kaja kész.
Ezen kívül, ha nem hagyhatom ott a kaját mosogató és környéke, tűzhely letakarít, ha még mindig nem szekrény takarítás.
Tusolás előtt csempe tisztítóval csempe befúj, szétken, vetkőzz, csempe a melegedő vízzel letusol, fürdőszoba tiszta.
Porszívózz mp3-mal és hallgass nyelv tanuló cd-t. Kezdj reggel korán mosni, mosd ami legelőbb kell, porszívózz, nagy takaríts, teregess, vasalj, cseréld a ruhát közben, készíts elő min. 3 féle kaját, főzd. Közben vasalj, teregess, szedd le, vasald, szedd a kaját dobozokba, fagyaszd hűtsd, készíts elő még minimum 2 félét, tegyél a mosógépbe újabb adag ruhát, teregess, vasalj. Közben kavard meg, vedd le a fóliát, mosogass, dobozold, fagyaszd, így nyugodt lehetsz, hogy az egyetlen szabadnapodon kitakarítottad amit egész héten nem volt időd összekoszolni és megfőzted amit egész héten nem fogsz megenni és előkészültél arra, hogy a hónapban talán már nem lesz szabadnapod, mert ha fogytán a kaja akkor havonta egyszer beugorhat egy pizza, plusz az apróbb takarításokat elintézed máskor.
És még gyerekem sincs, a szobanövényeim is haldoklanak a "túlzott" gondoskodástól. Felteszem magamban a kérdést hát normális vagyok én hét napból hatot a kávézóban, egyet másutt, illetve a csütörtöki délutánom előtt még egyet másutt dolgozom, ennyire a pénz vezet bennünket?
Mi élünk a pénznek, vagy a pénz van értünk? Normális vagyok én, vagy normálisak vagyunk mi emberek ennyit hajtani, hogy álljon a ruha a szekrényben, mert úgyis az egyenruhánkat használjuk legtöbbet, hogy van otthon hiper szuper tv, hogy elmondhassuk, hogy van de időnk nincs nézni. Hogy van discman-ünk, meg mp3 lejátszónk, meg cd lejátszónk, meg rádiónk, meg egy csomó cd-nk de nincs időnk zenét hallgatni, max a kocsiban a rádióban a reklámokat? És van minimum két kocsink két biztosítással, két benzin tankkal, mert az időbeosztásunk összeegyeztethetetlen. De a kocsi se legyen akármilyen, mert egy komoly ember nem engedheti meg magának, hogy bohócnak nézzék az autója miatt.
És kell egy mikró amiben megmelegítjük a jobbik esetben általunk főzött kaját, és kell egy robot gép, mert kézzel túl hosszú idő elkészíteni, és kell egy mosó szárító gép, mert még aznap vasalni akarod, vagy fölvenni, és kell egy mosogatógép, mert csak beteszed és elindítod és még a kezedet sem szárítja ki. És kell egy laptop, hogy munka közben a másik munkádat is elvégezhesd, éppen ezért kell egy mobil telefon navigációval ( plusz navigáció a kocsiban ) és mp3 lejátszóval és internettel és az egyszerűbb szöveg bevitel érdekében jó sok billentyűvel és játékkal, ha már véletlenül nem autóval utazol, vagy nem te vezetsz, és kell egy kihangosító készülék a fejedre, mert nincs már erő a karodban tartani a telefont és különben is vezetsz.
És mindez pénzbe kerül. Mert az idő pénz, a pénz beszél, a kutya ugat és mert a pénznek nincs szaga ( és nyoma sem ) és mert az idő rohan. Érti ezt valaki? Szóval időre vagy pénzre van szükségünk, hogy mindezeket a kütyüket megvásároljuk, hogy egyszerűbb és könnyebb legyen az életünk, miközben vannak akik munka nélküliek, nem utolsó sorban azért mert azon rövid idő alatt míg élünk egy seggel minimum két lovat ülünk meg.
Szóval tegnapelőtt, tegnap és ma, megtanultam egyet az apukám életéből és keserű tapasztalat a halálával, élj amíg teheted, mert mire bepótolhatnád annyira megnyomorgattad magadat, hogy vagy nem megy vagy már nem is érdekel, vagy már időd sem jut rá mert két végén égetted a gyertyát és már elfogyott.
Szóval jó tanács mindenkinek és magamnak a beatricsétől 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás, tőlem egy nap egyet élj, mert egy seggel semmiképp nem tudsz két lovat megülni, minden ilyen alkalom szerintem nem egy nappal rövidíti meg amúgy is rövid földi pályafutásunkat.
