Fasírt, fasírozott

2009. június 25., csütörtök 0:14 Bejegyezte: Novák Erika
Íme a művem:


A legjobb kép amit készítettem, mert folyamatosan gőzölgött ( a kis szemét! ) :-D

Anyukámnak volt egy bátyja. Nagyon nehéz dolgokat takar ám ez a volt szó, mert olyan végleges. Szóval Ő szakács volt, és volt egy jó tanácsa anyunak, amikor a főzésről faggatta: kavard meg, kóstold meg! Éppen ezért ritkán írok mennyiségeket ha a "műveimről" írogatok. Egyrészt, mert nem biztos, hogy azonos mennyiségekkel dolgozunk, másrészt ízlések és pofonok.
Eme kis szerzeményem érdekességei a következők:

Készült:
kb. 400 g darált marhahúsból,
az én markommal ( ami egyesek szerint igen kicsi ) 4 marék zabpehellyel,
sóval, borssal, paprikával, fokhagymával,
2 tojással.

Készült marhahúsból, mert ez volt itthon. Itt Angliában sokan nagyon furának találnák a hentesek kínálatát, gyakorta alig különbözik a kínálat a hiper-supermarketekétől. A húsok árában kevés a különbség ( jó ez nem minden esetben igaz, mert vannak igenis nagy különbségek, de most az "átlag" húsokra gondolok ), gyakran vannak akciók. Egyébként is az angolok nagy marhahús fogyasztók. Amit még tudni kell, hogy jó száraz ( zsírszegény ) hús volt.


Pocepsz.

Használhattam volna szója granulátumot, de az rettentően felfújja Tamást ( és aki őt ismeri most legalább mosolyog ). Ezen kívül elég régen vár már a szekrényben egy kevés zabpehely már valami kreatív műre ( rántott húst szoktam panírozni vele ). Jöhet a kérdés, hogy miért nem zsemle ( vagy kenyér ). Most nagyon vulgáris leszek, de jobb kifejezés nem jut eszembe. A zsemle ( kenyér ) megáztatva nagyon hasonlít a takonyhoz. Kifejezésre juttatom tehát, hogy nem vagyok túlzottan elégedett az angol kenyerekkel. Hozzá kell tegyem megint az "átlag"-ról van szó. És jogos a kérdés miért nem zsemlemorzsa. Az én kérdésem angol ( takony kenyérből ) vagy magyar. Nem cipelheti az ember kilószám otthonról a kenyérmorzsát, hogy mindenhez elég legyen, és annyira nem olcsó megvenni a magyar boltban sem, hogy mindenre használjam.

Tehát mivel relatíve elég szárazak voltak a főbb összetevők így 2 tojást adtam hozzá. ( Lehet méretre kapni, és gyarlóságomban extra nagyokat szoktam venni. Árban persze drágább, de legalább nem másfél tojásra van szükségem esetenként. )

Külön a húsmasszához nem adtam zsiradékot, de a sütés során többször öntöztem a "saját levével". Nyílván, hogy tettem a tepsimbe zsiradékot ( jelenleg olajat ), illetve szoktam venni fokhagymás vajat és mielőtt készre pirult volna szeleteket tettem rá belőle.

A végeredmény nagyon ízletes lett, ha hagyom akkor Tamás egy ültő helyében megeszi. Nem mintha sajnálnám tőle, de nem látom be miért kell valamit addig enni amíg van, ha már régen azt érezzük elég, csak azért mert finom. A véleménye az volt, hogy nyugodtan tehetek bele zabpelyhet máskor is. Még jó, hogy csak azután mondtam meg, hogy mit evett amikor már befejezte. Különben egyre többször kóstoltatok vele "újabb" ízeket. ( Aki nem ismeri az én drágámat annak mondom, hogy iszonyú válogatós és a zöldségféléket méregnek tekinti. )

Címkék: 1 megjegyzés

Egészségügyi rendszer

2009. június 24., szerda 13:30 Bejegyezte: Novák Erika
Egy kicsit beteg vagyok. Pontosabban levert és aluszékony, kedvetlen, és folyik az orrom. Ha elmennék az orvoshoz itt. Na akkor most álljunk is meg egy pillanatra, nem véletlenül a ha. Kemény tapasztalatok alapján mondom a magyarországi ellátás az eddigi tapasztalataink alapján jobb egy bizonyos mértékig. Mert itt aztán tényleg "megdögölhet az ember".
Nyafogásom ellenére mindenki ( még én is ) tudja, hogy túl fogom élni, a "rettegett" sertésinfluenza ellenére. Add 1 miért pont én lennék sertésinfluenzás, add 2 a legtágabb környezetemben sem tudok senkiről, add 3 némi orrfolyás még nem egyenlő vele.
Szóval az angol egészségügyi rendszer: ( már amit tudunk róla )
1) Természetesen kell legyen háziorvosod, aki ritkán 1 személy, mivel többnyire háziorvos csoportokhoz jelentkezel be.
2) Ha én most felhívnám őket, hogy egy időpontra van szükségem, akkor leghamarabb 2 hét múlva kapnék is időpontot ( akkora meg már minek ) és mindezért jó sokat vitáznék a recepcióssal akinek a végzettsége recepciós ( tehát mi alapján is dönthetné el helyzetem komolyságát, mellesleg mindenkinek a saját helyzete komoly ). Legjobb esetben talán vonalvégre kaphatnám az orvost aki udvariasan legközelebbre ( két hét múlva ) beszorít a naplójába.
3) Elmehetek a közkórházba a sürgősségire, ahol megvizsgál egy nővér! ( Ok teljesen más a rendszerük, tehát képzett rá. ) és foga között szűrve mondja, hogy ez csak vírus ( gondolva, hogy ezzel meg minek ide rohanni, a sürgősségi nem erre van, egy bizonyos pontig igazat is adok neki ), hogy pihenjek sokat, fogyasszak bőven folyadékot. Ha előhozakodom öreg visszatérő melléküreg gyulladásaimmal, akkor a válasz jöjjek vissza ha 10 nap múlva még mindig van panaszom, illetve ha a panaszaim súlyosbodnának. ( Tehát nem elutasító, csak mennék már. )
4) Pihenhetek otthon és éhen is halhatok. Add 1, mert a betegség első 3 napját nem kötelező fizetni, tehát nem is teszik. Add 2, ha nagyon sokat vagy beteg a munkáltatód megválik tőled. Add 3 van valami amit fizetnek, de az olyan minimális, hogy talán koporsószögre elég.
Szóval így legyen beteg az ember, és ez még csak nátha!
Címkék: 0 megjegyzés

A másik kedvenc: Salisbury

2009. június 19., péntek 22:00 Bejegyezte: Novák Erika

Ennek a városnak külön varázsa van számunkra. Valamilyen szinten véletlenül "találtunk" rá, de másodpercek alatt le tudott venni a lábunkról. Mint korábban már írtam imádok bemenni Londonba, imádom a nyüzsit. Ebben a városban is van élet, mégis számomra a nyugalom és az abszolút kikapcsolódás helye.


Akkor tehát elmesélem, hogy a sors vezérletével hogy kerültünk ide. Kicsit talán negatívnak fog tűnni a véleményem, valójában nem az. Tehát elmentünk meglátogatni a Stonehenget. Elképzeléseinkben gigantikus élményre és látványra, valamint egész napos kirándulásra számítottunk.

Madár távlatból.

Egyébként tényleg gigantikus a maga nemében, de a mi rákészültségünkkel nem lehetett egy napot eltölteni. Ha valaki szeretne egy napot eltölteni, akkor mindenképpen sportos öltözetet
( és kedvet ), pokrócot, inni és ennivalót, no és persze fényképezőgépet javaslok.

Valahogyan így nézhetett ki.

A Stonehenge kb. 4300 éves, 2-7 m magas, négy koncentrikus körből állt. Többféle feltételezés van a funkcióját illetően. Higgyen mindenki amit szeretne, számomra egy mágikus hely. Ha valaki engem kérdez akkor a legtöbb feltételezés igaz rá, miszerint kultikus hely és mindemellett naptár és az őseink csillagászati megfigyeléseit is segítette. De sajnos nincs idő gépünk, hogy bekukkantsunk egy pillanatra.


Szóval a tudósok szerint az első ilyen "helyet" kb. 5000 éve kezdték építeni, csont szerszámokkal, fából. Egy ösvényen el lehet gyalogolni ide a Stonehenge-től ( ezért nevezem "sportos" kirándulásnak ). Woodhenge-nek nevezik, körülbelül 110 m (talán véletlenül 360 láb?) átmérőjű volt.


A második építkezési fázisban már köveket használtak, mintegy 4500 évvel ezelőttre teszik az építkezést. A köveket mintegy 240 km-rel arráb Pembroke-ban bányászták, levonszolták a tengerhez, majd az Avon folyón úsztatták, majd szintén vonszolták. Itt és most megjegyzem, hogy szerintem az őseink sokkal okosabbak voltak mint hisszük, és gyanítom, hogy időnként nálunknál több tálentummal rendelkeztek. Mindezt azért mondom, mert egyes becslések szerint egy-egy kő nagyjából 5 tonna! volt. Azonban úgy tűnik, hogy az elkészülte előtt elhagyták a területet valamiért.


A szállítási útvonalak.

A harmadik fázisban épült meg a ma is látható "végeredmény". A tudósok szerint a már itt lévő köveknek lyukakat ástak és elrendezték őket. Állítólag pontos tervek szerint helyezték el a köveket, még nagyobb köveket is használtak, de ezeket már csak innen a "szomszédból" 32 km-ről Downs-ból hozták. A köveket méretre "faragták", végül valahogyan így:




rögzítették az "áthidaló" felső köveket. Sajnos az időjárás, a századok
( háborúk, építkezések ) és az emberek által megviselve ennyi látható belőle.


Nagyjából a két belső kör és néhány hírvivő a többiből:

A csalódottságom egyik oka az volt, hogy különösebben a gyalogtúrát és a pikniket kivéve nem nagyon lehet itt mást csinálni. A másik oka, hogy méreteiben gigantikusabbra számítottam. Élményben azonban mindenképpen az, ugyan nem lehet a kövek közé bemenni, és a fent látható kép is csalás, de nagyon jól látszódik elődeink munkájának nagysága.



Mit tehet az ember ha már ennyit autózott? Kiránduló kedve nem lankad. A bejáratnál van egy térkép a környékről és a látványosságokról. Kiválasztottuk hát az Old Sarum-ot.


Ott persze nem szerepelt kép. Nem okozott azonban csalódást, mindösszesen meglepődtünk rajta, hogy tulajdonképpen ez egy vár rom. És szoros kapcsolatban áll a nagy kedvencünkkel.


Ami a falakból megmaradt.

Érdekes dolog, hogy mint tudjuk akkor még nem ismerték az oltott meszet, arra azonban rájöttek, hogyha ezeket a köveket apróbbra törik, zsaluk közé öntik és időnként leöntik vízzel, akkor csodálatos módon egy nagyon masszív falazatot kapnak.


A várárok.

Az erődítményt és a katedrálist az 1070-es években építették, többnyire fából. Az 1100-as évek-ben újraépítették, kővel. 1220-ban a katedrálist Salisbury-be költöztették. Értsd költöztették! Fogták a köveket és az új helyen újraépítették. A történészek szerint ez nem volt egyedi eset, sem egy egész erődítmény alkalmasabb helyre átépítése, sem az, hogy az emberek fogták a mozdítható köveket és felhasználták az újonnan épülő házaikhoz. ( Többek között, szerintem Stonehenge-nél is ezért tűntek el a kisebb külső körök. )



A katedrális nyomai.

A belső várfalon álltunk tehet, kissé nihil hangulatban, és csodáltuk a tájat, amilkor elhatároztuk, hogy a tornyot amelyet látunk, pontosabban a toronyhoz tartozó építményt megnézzük. A torony pedig a régi-új katedrálishoz tartozott végül is. Így találtuk meg torony iránt a kedvenc városunkat.

"Torony iránt!"

Az egyik oldalsó ajtón mentünk be, kicsit furán is néztek ránk, gyorsan körbe mentünk, és megegyeztünk, hogy ide még biztosan visszajövünk. Majd tettünk egy sétát a városban, amely szintén elbűvölő, de sorjában.


A katedrális alaprajza.

Tehát a sárgával jelzett területet jártuk gyorsan körbe mikor először bent jártunk. De visszatértünk, rendesen, befizettük a belépőt, stb.


Bejárat.

A főhajót néztük meg nyilvánvalóan először. Több "síremlék" van a padsorok mellett, hajdanvolt hősöknek állítva emléket. A falakon néhány régi érdekesség, családfák, térképek zászlók ( nagyon-nagyon régi is, olyannyira, hogy mára már ki sem vehető, hogy mit szimbolizált, de pont ez a lenyűgöző benne ) láthatóak.

Illetve roppant érdekesnek találtuk az óra szerkezetet:


Ugye milyen egyszerű? És működik!

Elképesztően szépek az üveg ablakok is. Engem személy szerint lenyűgözött, hogy nem volt túlzsúfolt kegy tárgyakkal, terítőkkel, virágokkal, orgonával, szőnyegekkel, aranyozásokkal, szobrokkal ez a rész.
Ugye, hogy gigantikus?

Puritán egyszerűségében tényleg az a funkciója, hogy az ember leül, meghallgat egy misét, imádkozik, elmélyed. Nem pedig titkon szájtáti módon lesi a körülötte lévő ( különben drágábbnál drágább ) különlegességeket. Kicsit utána néztem kíváncsiságból, hogy mi is a katedrális, magyarul a székesegyház megnevezést használják inkább ( érsekek, püspökök "trónja", egy egyházmegye temploma ), mindjárt eszembe jutott Pécs, Szeged, Esztergom. Utána néztem a bazilika szónak, amely inkább az épület formáját hivatott jelezni, de mindemellett fontos, hogy pápai irányítás alá tartozik. Nos ebből azt akartam kihozni, hogy nem az első templom amit megtekintek. Nincs is abban semmi rossz, hogy szépen díszítettek, hogy látványosak, csak ezekről nekem a turista látványosság előbb jut eszembe, mint letérdelve elmondani egy imát. De különben kinek mi az igénye. Én azt hiszem ezt választanám.

Szószék.

Balról indultunk körbe, az első oldalhajó ezen ágában a csodálatos üvegablakokon kívül nem volt különösebb, gondolom - mivel a szószék is balra esik és mivel székek vannak itt - itt is ülni szoktak misék alkalmával.

A pompa itt kezdődött, kisebb családi kápolnák, imádkozóhelyek vannak kialakítva a külső részeken, most ezekről. Nehéz visszaadni a látványt, méreteik, díszítettségük különböző. Talán a képek szebben beszélnek helyettem.






Egy imazsámoly, egy oltár és két ülőalkalmatosság, gondolom főnemesi családé lehetett a kápolna.
A jobb oldalon nincsenek kápolnák, biztosan van valami jelentése, hogy miért. Van egy elzárt rész, könyvtár van rá kiírva, az alaprajzon rózsaszínnel van jelölve.


Középen hátul egy nagy oltár látható, nem éppen szokványos, mint ahogyan az elrendezés sem, de ne feledkezzünk meg, hogy az anglikán egyház szokásai érvényesülnek.

Azért orgona itt is van, csak jóval kisebb és egészen más helyen mint eddig tapasztaltam, itt középen ( az oltár előtt és nem mellett, vagy szemben ) helyezkednek el a kannonok.


A másik oldalsó hajóban néhány inkább imahely, mint kápolna van. Fogalmazzunk úgy, hogy biztos gazdagoknak tartották fent, de nem nemeseknek, illetve egy klasszikus gyóntatószék is van.

Az oldalsó hajó megtekintésével körbe értünk, és kimentünk a templomból az alaprajzon a nagy rózsaszín területre, a fenti kép fogadott bennünket. A kövek biztosan sírfeliratok, a körfolyosó pedig további épületeket takar. Gondolom valaha kolostor is lehetett itt, mert láttunk kerteket is, melyek a templomhoz tartoztak.

Egy nagyon fontos dolgot azonban meg kell említsek. Nem fotózhattunk, több nagyon régi kegytárgyat láthattunk, de ami igazán nagy élmény az eredeti négy Magna Carta egyike itt megtekinthető.


Nem csak az épület látványa, a díszítettsége, a hihetetlen történelmi emlékek, hanem a környezet is lenyűgöző.
Imádom, hogy ebben sz országban rengeteg zöld terület van beépítetlenül, imádom, hogy megtartják a történelem egy kis szeletkéjét. Tehát nem csak a Katedrális a város is nagyon szép.



A régi épületek mellett a modern korok vívmányai is jól megférnek.



Varázslatos, csak sétálni egyet, és bambulni a nem éppen mindennapi kirakatokat:



Remélem a képekkel valamelyest sikerült visszaadnom a kirándulásunk ( tulajdonképpen kirándulásaink ) élményét, hogy miért szívünk csücske ez a város, pedig töredékét sem lehet megmutatni annak, amit átélhettünk.



Címkék: 1 megjegyzés

Anyósom is visszajelzett

2009. június 18., csütörtök 12:46 Bejegyezte: Novák Erika
Igazat kell adjak neki. Kevés információt szolgáltattam az esetleges kirándulni vágyóknak. ( Bevallom, erre nem is gondoltam, de azt hiszem megoldom valahogy. ) Miért is ne tenném, habár érdekességekre felhívni mások figyelmét az kemény dió. Ugye kinek mi az érdeklődési köre. Ha a királynővel kapcsolatos blogomba belevinném a gárdisták elnevezését ( mivel Tamás tudja ), akkor nyílván nem lenne egy idióta megjegyzésem sem velük kapcsolatban, lehet, hogy sokaknak sokkal jobban tetszene úgy. Azonban elsősorban az ismerőseimet célzom az írásaimmal, feléjük pedig nem akarok nagyképű lenni. Vagyok aki vagyok, bevallom könnyen elsiklom számomra érdektelen dolgok felett. ( Pontosabban nem fordítok energiát a megjegyzésükre, de azért még vannak. )
A történelmi háttér rövidségét említette fel. Na ez az a téma, amibe nem nagyon mennék bele, hogy miért, de számomra talán a legkevésbé fontos. De ez sem igaz. Általában a művészettörténet ( Pedig művész az nem vagyok, ezen kívül pedig ne a festményekre tessék gondolni! ) érdekel jobban. Egy egy ilyen látogatás alkalmával pedig a kor emberének élete. Ezek azonban számomra olyan személyes benyomások, amelyeket szóban a családommal szeretnék megosztani.
Minden esetre megígérem, ha valaki a megjegyzésben valamire rákérdez megpróbálok utána járni és hozzáfűzni. ( Erre azért merek vállalkozni, mert az interneten rengeteg infó van, illetve ritka kivételekkel a látogatásainkkor tájékoztató füzettel gazdagodunk. Amelyből jó sok kép is származik. )
"Felhívás tehát keringőre": megjegyzéseket, visszajelzéseket várok!
Címkék: 2 megjegyzés

A Tower

2:02 Bejegyezte: Novák Erika


Néhány szó - Tamás már egyszer járt itt Adrival és Gáborral, rengeteg képet készítettek. Lett volna már lehetőség "bemenni', de rövidnek találtuk az időt. A korábbi kirándulásaink alkalmával több kapcsolódó adattal találkoztunk, az olvasmányaim, a történelmi tények, a képek motivációt adtak, hogy megnézzük. Szintén a korábbi kirándulásaink élménye alapján azt hiszem magas elvárásokkal érkeztem. Ennek tükrében mondom, hogy sajnáltam a belépő árát, mentségükre szóljon, hogy felújítások és átalakítások vannak, amelyek kihatással lehettek arra, hogy úgy éreztem, tulajdonképpen kevés érdekes dolgot láttam. Viszont nagyon tetszett, hogy korabeli öltözetben parádéztak.


Egy kis történelmi háttér - Nem vagyok történelem zseni, így az olvasottakat és a számomra érdekes infókat megpróbálom összeollózni. Elsősorban védelmi funkciókat látott el, királyi rezidencia. Többször építették át a századok alatt, nagyrészt a 19. századdal el is nyerte végleges formáját. Funkcióit tekintve is változott, volt itt pénzverde, az 1300-as évektől ide zárták el a korona ékszereket, hivatalos iratokat és értékeket őríztek/nek itt. A tömlöce és a kivégzések végett emlegetik legtöbbször. ( VIII. Henrik és feleségei kapcsán is. )


Jó kis "húsvágó" tőke, de nem próbálnám ki.

Mivel királyi rezidencia, így hivatalos őrsége van. A történetéhez pedig már elég régen hozzá tartozik néhány ( 7 ) fekete holló, amelyekre II. Károly "figyelt fel" a történet szerint, parancsára megpróbálták kitelepíteni őket, sikertelenül, így maradtak, s különös legenda övezi őket. ( Nyílván nem ugyanazok, ma már azonban nagyon vigyáznak rájuk. ) Úgy tartják a hollók nélkül a Tower elpusztul.


Egy korábbi írásomban már említettem, hogy London nagy kedvenc. Amerre csak járok ( még ha már nem is először ), mindig le tud nyűgözni. Tulajdonképpen a Tower Bridge és a Tower önálló "látványosságok". Mindebből azt akartam kihozni, hogy csak a környéken sétálgatni is nagy élmény. ( Amelyekről máskor és máshol, éppen az "önállóságuk" miatt. )

A Tower Bridge.

A Tower kívülről lehengerlő látvány, messziről látszanak a gigantikus falak, egyértelmű a védelmi funkciója, tulajdonképpen egy erődítmény.

Madártávlatból, a vaskos falaival.

A Temze mellett helyezkedik el, van egy külön kapu, ahol csónakkal lehetett bejutni, ma már ezt a kaput beépítették és használaton kívül van. Egy részét azonban ( szerintem a látogatók és a szemléltetés kedvéért ) visszaállították.

A "vizi" kapu.

És íme a "szárazföldi" kapu, amely gigantikus méreteivel hódit. Tudtommal ez a nyugati bejárat.

Ez pedig egy makett az erődítményről. Tehát a bal sarokban lévő kapun mentünk be.
Először is a tower szóról: magyarban a jelentése torony, bástya. Számomra a torony egy magas karcsú építmény, a bástya vaskos tömör. ( Na ezért nagyon tudom utálni az angolokat, hogy a kifejezéseikkel gyakran okoznak képzavart a számomra. ) Szóval azt hiszem felváltva használom majd a szavakat, de ezek bizony bástyák.
Rengeteg ember látogatta meg velünk egy időben a Towert, és néha nagyon kellemetlen tumultusok alakultak ki. Először is körbe jártuk a bástyákat, hozzávetőlegesen kevés látnivaló volt bennük, viszont gyönyörű volt a kilátás. Mint a maketten is látható különböző méretűek ( egyébként különböző korúak is ) a bástyák.
A kisebbek egyikében páncél sisakok és láncingek voltak kiállítva.
( Sajnos túl sok ember volt jelen így nem készült fotó. ) Nem volt valós elképzelésem eddig a láncingekről,mert látni és megtapintani két különböző dolog. Igen aprólékos munkával lehetett ám ezt elkészíteni. Kb. 1 cm átmérőjű körökből állt, gombostű fejnyi szegecsekkel voltak lezárva. Azt hiszem nem egy napig "fűzögettek" egy ilyet. És azt hiszem az aprólékosságának köszönhetően védte a tesztet a dárda vagy a kard hegyétől.
A nagyobb tornyokban viszont a várnagy szobáját és a St. Thomas tower-ban I. Edward hálószobáját láthattuk:

Ez a helység pedig a szobából nyílik, imádkozó hely ( különben pont akkora amekkorának látszik ).


"The medieval Palace".

Amelyet III. Henrik épített, és ennek egyik tornya a St. Thomas Tower. Egy kisebb királyi lakhely. A tájékoztató könyv szerint I. Edward a 35 éves uralkodása alatt mintegy 53 napot töltött itt összesen.

És ha már a királyi rezidenciákról esik szó a fönt látható épület együttes a Queen's House. ( A királynő számára fönt tartott rezidencia, természetesen őrséggel! ) No ide nincs látogatás.

Jókora kört tettünk meg, éhesek és nyűgösek voltunk, így bementünk a kávézóba. ( Szintén egy Angol képzavar. Nekem magyarként a kávézó szóról az a vendéglátó egység jut eszembe, ahol le lehet ülni, lehet beszélgetni, nyugalom van, fogyasztani lehet teát vagy kávét, esetleg hideg italokat, belefér még egy kis süti vagy fagyi és esetleg néhány egyszerű szendvics. Angliában azonban többnyire zajos, rohangásznak a gyerekek az asztalok között, sütemények és szendvicsek áradata és egyszerűbb meleg ételek vannak. )
Kávézóban dolgozom, tehát mindjárt a szemembe ötlött néhány dolog. Tamás a szokásos capuccino-t én a kedvencemet Earl Gray teát választottam, szigorúan papír pohárban. ( Ízlések és pofonok szerintem ez a márka pocsék volt. )
Ha már a teát emlegetem, akkor megemlítem a híres angol teázási szokást. Vallják ( szerintem jogosan ), hogy fölösleges bele bármi, a tea attól tea amilyen az íze. Szerintük a cukor tönkreteszi a tea íz világát ( ennek ellenére sokan isszák vele ). Másik, hogy ha erősnek vélik tejet öntenek bele. Első hallásra brrr. Ismerem a magyar mentalitást. De be kell lássuk, hogy a tea cukorral és citrommal inkább egy üdítő ital mint élvezeti cikk, próbáljuk ki a kávét mint élvezeti cikket citrommal. Egyébként itt Angliában a kávé inkább üdítő ital, magyar szemmel, mert kb. minimum két dl, nem áll meg benne a kanál, mint az otthoniban.
És még mindig a tej, mert ez a sztori annyira kikívánkozik belőlem, holott a Brittish Museum-ban történt meg. Tamás anyukája meglátogatott bennünket és Angliát. Szépen kettesben megnéztük a British Museumot, mikor az alsó szintet végig jártuk tartottunk egy kis pihenőt, ittunk egy teát. Kérdeztem tőle kér e bele tejet, azt mondta kizárt. Mondtam neki vegye ki a filtert, mert nagyon erős lesz a tea, és közben ülő hely után néztem. Nagy sokára találtam, leültünk és még egyszer mondtam, hogy vegye ki a tea füvet. Kivette, megkóstolta és megkérdezte nagy baj lenne ha mégis kérne egy kis tejet. Megkóstolta és tulajdonképpen kellemesnek találta. Hozzá kell tegyem "tea ügyben", hogy jóval másabb a kínálat itt kint, mint odahaza.

Most már kipihentük magunkat, így beálltunk a kígyózó sorba, hogy megnézzük a koronázási ékszereket.
Arany ampulla és kanál.

Szigorúan tilos fényképezőgépet és / vagy mobilt használni. Mindenfelé terem őrök vannak így lehetetlen is. Az első teremben mint egy trónusokkal jelezve "felsorolják" a királyokat és az uralkodóházakat, amelyekhez tartoztak.

Arany palást 1821-ből
és
St. Edward koronája 1661.

Újabb terembe érve "szalagok" által "vezérelve" nagy kivetítőkön megnézhetjük II. Erzsébet koronázási ceremóniáját.

"Böske" koronázási képe.


Újabb "labirintusban" haladva láthatjuk a koronázási ceremónia "kiegészítőit". Például az ampullát és a kanalat, az ampulla fejében olajat tartottak, a koronázások alkalmával.



Országalma, 1689-ben készült.

Egyenként bemutatják a jogarokat, az országalmákat, a király kardját. ( Persze mind aranyból, egyébként némelyik jó vaskos, jó tömör. ) Elmondják, hogy melyik melyik király koronázási ékszere, milyen drágakövekkel van kirakva.
A következő teremben meg is nézhettük a koronázási ékszereket. (Már amennyiben egy kard annak számít. )
És az utolsó "mozi" a koronáké:


Az anyakirályné koronája, a világ legnagyobb ( 105 karát ) gyémántjával.






St. Edward korona, 1661
Túl nehéz volt Victoriának, ezért egy kisebb koronát készítettek számára.



A koronák történetei után bemehettünk egy nagy páncélterembe. A koronák sorban állnak egymás mellet, mindkét oldalukon "mozgó járda". Többször is vissza lehet menni és csodálni őket. Meg tudtam volna tapogatni egy kicsit azt a bizonyos gyémántot. Különben a legenda szerint csak a női uralkodóknak " hoz szerencsét". A teremben van az arany palást, vannak arany míves tálak, tálcák, tálaló eszközök, kelyhek kiállítva. És kissé örömmel ( a páncélterem azért nyomasztó ) végül kijutottunk a szabadba.

Megnéztük a vesztőhelyet, már amennyi látható belőle jelenleg, mivel felújítás alatt áll.
A fegyvertermet nem láthattuk. Azt hiszem nagyon érdekesnek találtam volna. No nem a fegyverek izgatnak nagyon, a már látott képek alapján a kompozíciókra lettem volna kíváncsi.



Ezeket a képeket még Tamásék készítették.


A fehér torony is retusálás alatt áll. Itt vannak kiállítva a páncélok, vértek, kardok lándzsák. Hihetetlen érdekes először is, hogy milyen kicsi emberek voltak.
Másodszor nem lehet elmenni mellette szó nélkül, mert annyira szembe ötlő, hogy mekkora "dudort" készítettek a férfiak "ékének".
Harmadszor nagyon érdekesek voltak az ötvösmunkák a páncélzaton. A védelmi funkciók mellet nem értem miért volt "szükség" veretekre a páncélzaton, de egyéb iránt lenyűgözőek.
Negyedszer, hogy hogyan "bélelték" ki a kényelem és az ütések miatt a páncélokat. ( A bukósisakok őse. )
Hihetetlenül érdekes a lovagi játékokkor használt lándzsa. Én azt hittem jóval kisebbek, hozzávetőlegesen 3 méter hosszúak és 17 kg-osak. Nem kis feladat lehetett megtartani, nemhogy még irányítani is, főleg azokban a páncélokban. ( Hihetetlen merevvé tették az embert. ) Jó kis ceremónia lehetett beöltöztetni a lovagot, majd "felpakolni" a lóra, a szegény állatnak meg cipelni, sőt még vágtatni is.


VIII. Henrik egyik páncélja.
( Magyarázó nyilakkal a tájékoztató könyvből. )

Láttunk olyan mellvérteket is, amelyet bizonyára szintén nagyon aprólékos munkával készítettek el. Láttunk különböző parádés páncélokat és maszkokat, illetve külön kiemelten az alább látható páncél is ki van állítva.

Tamás már majdnem megüti a "mércét".

Érdekessége, hogy a Guiness-rekordok könyvében is benne van. Egy német lovag páncélja volt, nagyjából másfélszerese egy "átlag" angol páncéltzatnak.
Egy másik helységben kipróbálhattuk, hogy körülbelül milyen nehéz is lehetett felhúzni egy íjjat, hogy körülbelül mit lehetett látni egy páncél sisakból ( a sisakot belülről, nagyjából ).
Láttuk még különböző korok, különböző fegyvereit. Természetesen ágyúkat, nyílpuskákat, világháborús fegyvereket.

Végül elfáradtunk, máshová már nem mehettünk be, éhesek is voltunk, így hát felkerekedtünk. Visszafelé kutyagolva a vonattól már minden lépés fájdalmas volt és igazi örömmel, kimerülten érkeztünk haza.


Címkék: 1 megjegyzés
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
Üzemeltető: Blogger.
abcs