Nem tudom kinek milyen szokásai vannak hal fogyasztás terén. Én be kell valljam jobban szeretem a hazai folyami édesvízi halakat a tengeri halaknál. Állítólag az ásványi anyagok végett ezek egészségesebbek ( kedvenc ásványi anyagom az arzén ).
Az elkészítésben is gyakorlatilag két módozat a kedvencem, természetesen a halászlé és a paprikás lisztbe forgatott sült hal szelet.
Mivel napi szinten látok halat és kellően undorodom ettől a bundázott formától ( amely a sör tésztához hasonlít, de szerintem nem az, hiszen áll lisztből, vízből és sütőporból ). Hozzáteszem az itteni divat, hogy a halat meg úgy általában semmit nem sóznak, no nem mintha egészséges lenne, de úgy hiszem, hogy egy enyhén sózott étel jobb választás az után sózásnál. Egy kis zacsiban 5 g só van, a napi bevitel ideális esetben egy felnőtt embernek 6 g.
Folyami halat vásárolni ebben az országban? Akinek van türelme. De az mondja el azt is, hogy hol lehet leves csontot venni.
Ebből az okból született meg a következő alkotás.
Ami így hirtelen nem mutat túl jól, szeletet persze nem fotóztam belőle, csak nagy mohón ettem. Kitaláltam, hogy a halat valahogyan másként kellene elkészíteni, mint a már felsoroltak. Olvastam ezt azt és megfogalmazódott a fejemben egy ötlet, na meg kényelmes utat választottam. Így mint az alábbi képen is látható olíva olajjal kentem ki egy tálat és néhány meghámozott krumplit szeleteltem bele, megsóztam egy kissé, felöntöttem kb egy pohárnyi vízzel, lefedtem alufóliával és betettem a sütőbe.
Közben a halat kissé megsóztam és megborsoztam.
Előkészítettem a kefírt( 500 ml ), amelyhez egy kis kaprot kevertem és két teáskanálnyi lisztet adtam hozzá, és lereszeltem a jelen látható sajt felét ( ami 300 g ).
A majdnem kész krumplira rátettem a halat, leöntöttem a kefírrel.
Rászórtam a sajtot és visszatettem a sütőbe.
A legelső kép lett a végeredmény. A hibája az egésznek, hogy ez a kefír egy elég folyékony állagú termék, a végén megsülve rengeteg savót eresztett ki, amelyet le kellett öntenem. Az összeállítás azonban nagyon finom lett és végre jóízűen egy tisztes adag ennivalót ettem meg. Elhatároztam legközelebb egy sűrűbb állagú, valószínűleg joghurttal próbálkozom. Mint ahogyan az előző bejegyzésemben már írtam gondjaink vannak az étkezéssel. És több dologgal is próbálkozom, hogy valahogyan felkeltsem az érdeklődésüket az étel iránt, például vicces tálalással, amelyet nagyjából két hónapja követtem el és le is fotóztam.
És ezen kívül az utóbbi időben próbálkozom elsajátítani a tejhabosítás és a kávékülönlegességek elkészítését. Persze az eszközeim kezdetlegesek. Tamásom a cappucinomat és lattemat kóstolgatja, magamnak 70%-os belga csokiból pedig forró csokit szoktam készíteni.
Időről időre megújulunk, néha magunkat is meglepjük vele. Már céloztam rá, hogy úgy érzem komoly átalakuláson egy át az étrendünk, jelenleg a semmi nem kell fázisnál tartunk. Lehet, hogy csak itt nem kell semmi és ha lenne egy kis hazai akkor jobban csúszna, de már már kétségbe ejtően keveset eszünk és tényleg semmi de semmi az ég világon nem csúszik. Ami főleg Tamásom esetében meglepő, hogy kezdünk átcsúszni a vegetáriánus étrendbe és nem szól elenne, pedig ha valaki ismeri őt, akkor most felkapja a fejét, mert a zöldségek általában nagyon távol állnak tőle.
Én alapból elutasítom a kenyereket ( sajnos a szénhidrátok legrosszabb fajtáját a cukrot nem ), jó esetben elfogyasztok napi egy szeletet jelenleg, van, hogy semmit, van, hogy többet. Kifejezett hús undorunk van, sem a csirke, sem a marha, de még a sertés sem hoz lázba bennünket, de megfejelem azzal, hogy a fagyasztóban van kacsa és hal is, és még ott is maradnak egy darabig. Nem kell főzelék, nem kell leves sem, pedig néha az a fő ételünk. Tamásnak a favoritja most a tészta, konkrétan diós tésztára vágyik, majd holnap. Egyébként megpróbálom kizárni az életünkből a direkt cukrokat, de nagyon nehezen megy. Itt Angliában még nem sikerült megtalálnom azokat az édesítő szereket amelyek nekünk megfelelnének, nem mintha annyival egészségesebbek lennének. De próbálkozom, például nem nagyon tartunk itthon üdítő italokat, igyekszem minél kevesebb csokoládét és egyéb nassolni valót tartani. Én nagy mag evő vagyok, azokból alapból a natúrakat szeretem, viszont egy dologról a teáról szerintem nem fogok leszokni soha, azt viszont sajnos cukorral iszom, habár próbálkozom kevesebbet tenni bele és próbálkozom a víz ivással is, de a rossz szokások ugye. Példának okáért nem tudom miért de nekem a szimpla víz nem oltja a szomjamat, de örömmel jelentem, hogy beszereztünk egy szódás szifont és a patron forrásunk is megvan már, szóval az úton már csak járni kell.
Szeretnék illetve szerettem volna az egészségesebb táplálkozás érdekében áttérni a napi többszöri étkezésre, de be kell valljam elbuktam. Mindjárt az elején a reggelinél, nagyjából 18 éve nem reggelizem. Azért értékes percekkel korábban felkelni, hogy reggelizzek vétek, egyébként próbáltam, kész idő pocséklás. Szóval felkeltem, kenyeret pirítottam, megkentem lekvárral, csak ne kéne megenni, taktikát váltottam vettem reggeliző pelyhet, szeletet, stb, tejjel és nélküle, nem megy, szimpla kenyér májkrémmel, nem megy. Mivel étkezdében dolgozom nagyon nagyon ritkán egy kis bacon elcsúszik úgy 10 óra felé, de a reggelim kimerül uborkában és paradicsomban menet közben. Mielőtt valaki feltenné a kérdést igen elgondolkodtam ezen is, ebből a megfontolásból befigyelt a joghurt is a hűtőbe ( éjjel 11-kor nagyon jól esik ), gyümölcs is van állandóan itthon, csakhogy a próbálkozásaim a toalett feletti görnyedésig fajultak a szó legszorosabb értelmében rosszul vagyok a reggelitől.
A felállás a következő, ébredés 6 óra 30 körül, munkába indulás 7 órakor, uborka és paradicsom csipegetés 9 től 10 ig, jobbik esetben egy halovány ebéd, ami jobbik esetben nevezhető főtt ételnek, itthon 4 és 5 óra körül valamilyen vacsora, de az aztán bőséges ( pl leves minimum két tányérral, kis szünet és még valami ) 7 és 8 óra tájban valami gyümölcs és ha bagoly vagyok akkor még egy joghurt 11 óra körül.
Tamásom éjszakás, így ő ezek szerint reggelizik főtt ételt, majd éjjel eszik valamilyen főtt ételnek nevezett valamit a munkahelyen, majd reggel eszik kenyeret valamilyen feltéttel és iszik kakaót, plusz itt ott egy kis joghurt, szóval ő relatíve normális, csak éppen válogatós időszakát éli.
Nekem azonban sokat fáj a gyomrom, mára már gyógyszerrel élek végette, egy időben pedig rengeteg kekszet ettem meg evégett, így a súlyom sem éppen ideális. Szeretnék munkahelyet és életmódot váltani, ami sajnos nem megy egyszerűen. Reménykedem, hogy a körülmények megváltozásával talán tudok változtatni.
Szóval valakinek van valamilyen ötlete?
Remélem minden kedves blogozónak szép karácsonya volt.
Karácsonyon túl le merem már írni a bénázásaimat, mert idén abból bőven kijutott. A legkevésbé fontos, de talán a legemlékezetesebb, hogy úgy néz ki eltörtem a bal kezem kis ujjának legfelső percét. Na ilyen ügyes voltam, 24-én délután, szóval Merry Christmas! Ye?
Valamikor írtam róla, hogy felszeltem a káposztát savanyodni, kisebb balesetekkel meglett karácsonyra. ( Értendő egy kis megpenészedett réteg, mert azt hittem fog levet engedni és nem öntöttem fel vízzel teljesen, de ez Anglia! ) Szóval volt töltött káposzta, mindössze 1 kg húsból csináltam, hogy ne maradjon jövő karácsonyra is. Két napig főtt és annyira "rosszul" sikerült, hogy mára nincs belőle egy szikra sem. ( Azért főtt két napig, mert nagyon kevés időm volt és félig főzés után következő este befejeztem. ) Az egyik vendég véleménye a következő volt: mint az otthoni, dagadt a májam na.
Készült bejgli, ami nem is bejgli és nem is a legjobb lett amit valaha készítettem, de ez is a végét járja, szóval annyira nem lett rossz. Pontosabban egyáltalán nem lett rossz, csak nem olyan lett mint szokott. Azért nem bejgli, mert pozsonyi patkó receptje lenne eredetileg, de persze csavartam rajta néhányat, szokás szerint, attól lett bejgli, hogy nem lett kifli vagy patkó formája.
Kb. 40 dkg diót 1 citrom reszelt héjjával és kb. egy fél citrom levével és 2 púpos ek. barack lekvárral és némi cukorral kikevertem. Szintén 40 dkg-nyi mákot reszelt citrom héjjal, cukorral és annyi tejjel amennyi ellepte felfőztem. Ezekből a kedvemre jó vastag töltelék réteg lett. A tészta pedig a következő hozzávalókból állt: 25 dkg vaj, 60 dkg liszt, ( szigorúan magyar, a magyarok boltjából ) csipetnyi só, 4 ek. tejföl ( és itt rontottam el, mert nem tettem bele az élesztőt, mert nekem csak szárított van ), 6 tojás sárgája, ( Éljen a habcsók, amit most nem készítettem. ), 5 dkg élesztő ( nálam egy púpos teáskanálnyi angol ). Ezeket a hozzávalókat jól összedolgozzuk, hűvös helyen minimum 3 óra hosszát pihenni hagyjuk. Vékonyra nyújtjuk, töltjük, feltekerjük, megkenjük tojás sárgával mielőtt a sütőbe megy, nem baj ha a konyhában pihen még egy kicsit, mert vastagabb lesz a tésztája. Lassú tűznél készre sütjük. No nekem a malőr miatt lassan dolgozott a tésztám, így egy kicsit tört, meg vékonyabb lett az átlagosnál, de ez nálam bevált recept, csak én bénáztam el. Rohantam na.
Készült méhes puhedli ( tele szájjal ;-D ). No ezt nem győztem kapkodni ki-be a sütőbe, ennek egy gyorsan múló alkari égési sérülés lett a vége. Ehhez kellett 800 g liszt, amely már előre szóda bikarbónás volt jó angol szokás szerint, így tehát az eredendően 3 kávéskanál szóda bikarbóna helyett csak 2 kávéskanállal adtam hozzá, kell hozzá 3 tojás sárgája, 1 tojás, 250 g méz, 100 g margarin ( helyett vajat adtam ), 5 ek. barack lekvár, 120 g cukor, 1 citrom reszelt héjja, 2 cs. vaníliás cukor ( helyette vanília kivonatot használtam, úgy 1 teás kanálnyit ), 6 ek. tejföl, csipetnyi só, aki teheti mézeskalács fűszer port tegyen hozzá. Én a fűszereket mák darálóval őröltem, került bele gyömbér, ettől ha sokat teszünk csípős lesz a kalács, csillag ánizs ( mert véletlenül sem láttam most ánizst ), szegfűszeg, szegfű bors, fahéj. A tészta egy nagyon ragadós állagú sűrű massza lesz, ezért is kell minimum egy napot hűteni. Nekem az idő hiánya miatt hűlt kettőt. Gyorsan kell dolgozni vele,mert különben ragad, lehet jó vékonyra is nyújtani, mert jó alaposan meg fognak nőni, és a sütéssel nagyon óvatosnak kell lenni, mert ha túlzottan megbarnul, akkor a fűszerek végett keserű lesz.
Készült egy kis pulyka ( mivel az nem az én reszortom volt a karácsonyi főzésből abból kevés csak nekünk ). Pulyka mell szeleteket ( szigorúan magyar, lehet kapni a tescoban fagyasztott állapotban ) kivertem és tejben áztattam két napig. 1 csomag kb. 400 g gesztenyét az életem bevagdalt és megfőztem. Persze nem jött le szépen a héjja, összetördeltek, de egyébként sem lett volna jó, mert túl nagyok lettek volna. Szóval ezzel a közepén felgöngyöltem a húst, cérnával összerögzítettem, kívülről sóztam, borsoztam, sütő zacskóban sütöttem.
Készítettem még egy gesztenyés torta szerűséget is. Azért szerűség, egyrészt mert nem kerek, másrészt mert inkább talán a szelet szó illik rá. Ehhez sütöttem 3-3 tojásból egy-egy sima és kakaós piskóta lapot. Főztem 1 csomag vaníliás grízes pudingot, amibe még melegen bele kevertem 5 dkg vajat, majd kicsit később 1 gesztenye masszát. Amikor kihűlt akkor 1-1 cs zselatin port, ami 1-1 zselatin lapnak felel meg forró vízzel feloldottam, az egyiket a masszába tettem, a másikat a tejszínbe. A tejszínt ( kb. 300 ml )majdnem kész habbá vertem, adtam hozzá kb. 2 ek. cukrot és végül a zselatint jól bele kevetrem, összeforgattam a masszával. Kakaós-fehér-fehér-kakaós sorrendben egymásra helyeztem a lapokat, bevontam a krémmel, pirított mandula szeletekkel megszórtam ( vagy nem is tudom, úgy hozzá vagdostam őket ), a tetejére még egy kis étcsokit reszeltem és másnapig hűtöttem. Mindenkinek ízlett, mert nem volt túl édes és a gesztenye is jól megérződött rajta.
No én ezzel a karácsonyi menüvel szolgálhatok. Volt még mintegy mellékesen saját kezű rumos kakaós szaloncukor, tejkaramell. Persze mivel nem egyedül készültem a karácsonyi vacsorára volt kétféle pulyka is és somlói galuska is, meg hagyományos bejgli, amit tulajdonképpen úgy vettek és amiről az volt a vélemény, hogy egy kicsit száraz ( úgy alapvetően, a töltelék és a tészta is, pedig nem volt régi, de mégis ). Viktória meg is fogadta, hogy talán jövőre megpróbálkozik saját maga.
Összefoglalva jól telt a karácsonyunk, leszámítva a vágásokat, égési sérüléseket és a talán törött ujjat, néhány könnycseppet azokért akik már nem ünnepelnek velünk, néhány könnycseppel azokért akik távol vannak tőlünk és néhány könnycseppel a szerencsétlen helyzetek és a szerencsétlenül járt ember társaink végett. Képet majd lehet, hogy teszek még fel, ha lesz erőm és kedvem hozzá, illetve az Adri is elküldi amiket készített, addig is így kép nélkül teszem közzé a beszámolómat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Üzemeltető: Blogger.
