Ma bevetettem magam a konyhába.

2009. október 7., szerda 19:39 Bejegyezte: Novák Erika
Sütni akartam, sütöttem.
Kuglófot, tegnap már leírtam a receptjét, meg almást, amin nagyon sokat gondolkodtam, még javítok majd rajta. Nos az én kuglófomnak bizony domború lett a talpa ( mint általában ) és csak azért sem vágtam le, hogy szebben álljon a képen.


És mivel a liszt kérdésemre nem találtam még megoldást, egyelőre a jól bevált magyar lisztet használtam. Szerintem tökéletes lett a közepe. Egyébként a mazsolátlan felén vágtam fel, mert nálunk ugye ez is szempont, így a próba szeletre a kis drágám már is lecsapott.


Az almás sütim már más kérdés. Bejött amit nem szeretek, az alma édes. És nem tudtam még véletlenül sem savanykásat venni. Tegnap délután direkt nem vettem, mert csak ugyanez az édes volt és úgy voltam hátha az éjszaka érkezik friss, jött, édes. Azon kívül? A tepsimhez sok lett a linzer tészta és maradt még morzsám máskorra is.


Azok a feketének tűnő micsodák mogyoró. Szóval 10 dkg vajból, 30 dkg lisztből és 2 tojássárgából meg némi cukorból készítettem linzer alap tésztát, melyet elősütöttem. Úgy adódott, hogy az almát csak jóval később tettem rá. Lereszeltem 8 öklömnyi almát, fahéjaztam, reszelt citrom héjat adtam hozzá, mikróban 3 percig melengettem, hűtöttem, a levét kifacsartam. Rumba áztatott mazsolát tettem ég hozzá és mehetett a tésztára. 10 dkg vajjal és 10 dkg cukorral összemorzsoltam annyi lisztet amennyit felvett, hogy morzsálódós tésztám legyen, ez jó sok lett, így ami már nem kellett kisütöttem és eltettem máskorra. Szóval az alma tetejét beborítottam, megszórtam durvára tört mogyoróval, sütöttem kb 35 percet. A végeredmény hibája, hogy az alapjában édes tészta rétegek között a kellemesen savanyú réteg helyett édes réteg van. No igen kérem ez Anglia.



Címkék: 0 megjegyzés

Sütni akarok.

2009. október 6., kedd 23:21 Bejegyezte: Novák Erika
Ez sem lesz egyszerű mutatvány, de csak azért is, majd jelzem, hogy mire jutottam.
Van egy jól bevált kuglóf receptem:

Mazsolás kuglóf

Hozzávalók: 2,5 dkg élesztő, 3 dl tej, 10 dkg porcukor, 45 dkg rétesliszt, csipetnyi só, 1 citrom reszelt héja, 3 tojás sárgája, 10 dkg olvasztott vaj, 10 dkg mazsola.

1 dl tejet meglangyosítunk, az élesztőt belemorzsoljuk, a por cukorral elkeverjük és meleg helyen felfuttatjuk. A lisztet átszitáljuk, sóval, reszelt citrom héjjal, tojás sárgákkal, vajjal és a felfuttatott élesztővel összegyúrjuk és jól kidolgozzuk. Akkor jó, ha a kezünkről is és az edény falától is jól elválik, Végül a közben beáztatott és lecsöpögtetett mazsolát is hozzá adjuk. Meleg helyen 35 percig kelesztjük. A megkelt tésztát vajjal jól kikent kuglóf formába töltjük. Még egy rövid ideig kelni hagyjuk, majd előmelegített sütőben 45 percig, majd kisebb lángon 20p percig sütjük. A formában hagyjuk kihűlni, majd tálcára borítjuk és por cukorral meghintjük.


Ezt a képet szereztem.

Hát persze, hogy ezt is a kenyér géppel dagasztatom és kelesztetem, majd a formába öntöm és annyit hagyom pihenni, hogy a forma majdnem kiteljen. A sütéssel pedig keveset variálok, de azt is csak azért, mert a sütőm lég keveréses és rövidül a sütési idő. mert különben kiszárad.
Ez azért kihívás, mert nem lehet ám akármilyen lisztet kapni ebben az országban csak úgy, hogy bemegyek a supermarketbe, hogy csókolom én a jó magyar réteslisztnek megfelelő lisztet szeretnék venni. Különben mindenhol azt írják, hogy van ilyen, csak vedd meg a spéci boltban vagy neten. Na mármost rákerestem, spéci bolt címet nem találtam, neten, látatlanul nem szívesen vásárolok ilyesmit, meg egyébként is akkor már rendelek a magyarok boltjából tisztességes magyart, akármennyi idő alatt ér is ide. De azért még utána nézek egy kicsit.

A másik amiért most meg vagyok veszve a morzsolt almás azt hiszem. Amikor a cégnél bevezették a tiramisut azt készítettem, most az almáson van a sor. No nem a lepényen, mert megeszem ugyan, de azért össze nem piszkítanék egy tepsit, hogy hozzájussak egy szelethez.
Amit most kezdünk árulni az kérem a linzer tésztához a legjobban hasonlítható tésztából van. Mivel nem találtam egy tisztességes receptet sem, mert mindent csészével mérnek, de az ugye, hogy mennyi is már nem lehet pontosan tudni, mert a váltások szerint 240-260 g között mozog 2 csésze liszt.
Tudom, hogy nagy mixer vagyok, és mindenki bízik benne, hogy majd kitalálok valamit, hát rajta leszek.

Címkék: 0 megjegyzés

Megvezetnek bennünket

21:34 Bejegyezte: Novák Erika
Megvezetnek bennünket ... mindenhol. Tulajdonképpen az élet bármely területén. De most részben az egészségünkről.
Mindenféle női magazinok nagyon "okosan" írnak az egészséges életmódról, vannak extra egészséges receptjeik, sztár diétáik. Mögöttük milyen alap azt nem tudom.
Az viszont tény, hogy nemrégiben két fogyni vágyó fiatal hölgy halt meg, egy olyan diétától, amelyet egy halálosan kövér hölgy talált ki, hozzá saját termékeket árulva. Mielőtt valaki a Norbira kezd mutogatni, itt kifejezetten nagyon kevés kalóriát kellett bevinni. Ennyit a szuper diétákról, mármint arról, hogy szakember és ész nélkül többnyire valamilyen tápanyag ( fehérje, zsír, cukor ) elhagyásával diétáztatnak, ami persze megbosszulja magát.
Nem vagyok én sem nád szál kisasszony, nem is érezném jól magam úgy. Én a híres Atkins diétát próbáltam ki, csak hát hiúságom nem ismert határt, 20 g szénhidrátos diétát dupla ideig az előírtnál. ( Ettem üveges zöldbabot, húst magában, gyümölcsöket, zöldségeket, sőt frissen sült kolbászt magában. ) El is hagytam 12 kg-ot, majd a következő lépésben visszajött kettő, az azt követőben még négy, a diéta elhagyása után 1 hónappal 4 kg-mal voltam több mint előtte. Azóta is maradtam a vegyes táplálkozásnál és igyekszem a "fölös" dolgokat száműzni. Azt még hozzá teszem, hogy a diétát követően 1 évig ha krémes sütire néztem hányingerem volt, megenni meg pláne nem tudtam. És, hogy miket hagyok el? Kerülöm a chips-et, a kekszeket, a sütiket, amennyire lehet az üdítőket, alapvetően igyekszem kerülni a cukrokat és nem vagyok nagy kenyér evő, megelégszem reggel 1 szelet pirítóssal, alkalmanként vacsorához eszek még kenyeret, viszont a magvakról nehezen mondok le, így tudom befolyásolni a súlyomat lassú és nem látványos módon. Nyílván mozgás is kell hozzá, ami nálam egyszerű sétából áll.
A legújabb, hogy ne főzzünk olajjal, korábban ugyanezt mondták a zsírra is. Nem egyszerűbb lenne azt mondani, hogy használjunk vegyesen zsiradékot, de mértékkel? Én használok vajat ( ghee-t ) a főzéshez, olíva és napraforgó olajat és igenis használok zsírt. Anyukám szokott kisütni tyúk hájat, liba és kacsa hájat, azokat csavaros üvegben lezárva tartogatom a hűtőben, és természetesen van disznózsírom is. ( Ha rám jön a dili hopp zsíros deszkát eszek ész nélkül. ) Az egészséges élethez mindenképpen szükségünk van valamennyi zsírra, mert ugye vannak zsírban oldódó vitaminjaink, pontosabban többnyire a vitaminok zsírban oldódnak.
Fölültem egy másik okosságnak is, mert jó nagy szamár vagyok. Van benne ráció persze, de ... mondjuk lehet, hogy egyéni dolog.
Azt olvastam valahol, hogy aki heti egyszer fájdalom csillapítót vesz be, az tulajdonképpen már függő, és a fájdalma nem is annyira valós, mint a receptorok és a fájdalom csillapító játéka. Biztosan van benne igazság. Tapasztalatomból kiindulva inkább próbáljuk végig gondolni, hogy vajon mi oka lehet a rendszeres fejfájásainknak. Volt egy idő az érettségi után amikor sokat fájt a fejem, senkit nem ismertem fel az utcán, rögtön 1 dioptriával erősebb lencsét írt fel a szem orvos és egy fél év múlva megfejelte még egy féllel, és azóta is "szoros" felügyelet alatt vagyok. Később elkezdtem anatómiai párnát használni, mert folyton úgy éreztem, hogy alváskor vagy kitörik a nyakam a hagyományos párnán, vagy lóg a fejem, bevált.
Persze nagyobb időváltozásokkor nagyobb stressz hatásokkor előfordult, hogy fájt a fejem. Azután itt Angliában elkezdtem a melegen tartó pult mellett dolgozni, volt, hogy annyira elfoglalt voltam, hogy elfelejtettem elmenni inni, meglett az eredménye, azóta nem felejtem el.
Aztán kipróbáltam, hogy csak azért sem veszek be fájdalom csillapítót, mert ez csak függés, és majd az önszuggesszió ( csak azért se, ugyan már nem is fáj, megyek iszok egy kicsit ) segít. No ennek az eredménye olyan migrén lett, hogy aki migrénes tudja csak megérteni. Mert ez nem olyan fájdalom, hogy azt hiszed beszarsz ( elnézést). Nem lehet összehasonlítani sem egy éles, sem egy tompa fájdalommal. Mert egyszerre tompa, egyszerre lüktet, egyszerre éles, megfejelve némi szédüléssel, vizuális és akusztikus érzékenységgel, hányingerrel. És akár gusztusos akár nem, akár kellemes akár nem a vége a "megváltó" hányás. A probléma az, hogy már a hányás is váratott magára négy napot és a spéci migrén gyógyszer és a görcsoldó kombináció sem segített. Töredelmesen bevallottam a háziorvosomnak, hogy mit tettem, aki azt mondta, ha fája fejem akkor inkább vegyek be egy fájdalom csillapítót és hagyjam a "médiabaromságot". A migrénes korszakom egy hónapja lecsengett, itt az esős időszak és ez alatt a hónap alatt mindössze két szem fájdalom csillapítót vettem be, egyet fejfájásra, egyet pedig fülfájásra, mert rosszul tolerálta a fülem a repülést.
Mindezek ellenére nem szűntem meg olvasni a női magazinokat, de egy kicsit több fenntartással fogadom az "okos" tanácsokat.
Címkék: 0 megjegyzés

Elszégyeltem magam

2009. október 3., szombat 0:12 Bejegyezte: Novák Erika
Mint már említettem kis hazánkban jártunk. És ettünk minden földi jót ( mármint mindent amihez nehezen vagy nem jutunk itt ). És most először vittünk haza némi kóstolót abból amiből szerintünk nem lehet csinálni semmit, ami általunk lenézett. És olvastam néhány blogot. És elszégyelltem magam, és belegondoltam. Hogyha nekem gyerekem lesz és alapjában ilyen fenntartásokkal fog elém állni, akkor vajon mit szólok, mert nem szeretném de nekem is vannak.
Vittünk haza angol túrót, ami tulajdonképpen sajt, sokkal "levesebb", mint magyar társai, így nyílván nem lesz belőle túrós lepény, de túrós tésztának és körözöttnek alkalmas. Vittünk haza majonézes káposztát, amit tulajdonképpen mi is megeszünk, és tulajdonképpen otthon is van, csak az íze valahogyan más ( az angol jobb ). És vittünk haza piedone babot ( paradicsomos babot ). Most már két éve elmúlt, hogy itt élek, napi több száz adagot adok a vendégeknek, de még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam, tulajdonképpen alapvetően saját hülyeségem végett.
És ráébredtem, hogy a legkevésbé sem tudtam elmesélni az élményeinket. Ráébredtem, hogy mennyi mindent nem láttunk és nem csináltunk, és nem kóstoltunk és itt és most hozzá teszem MÉG!
Saját magamat vissza olvasva pedig az utóbbi időben azt látom, hogy elmaradnak a receptek és elmaradnak az élmény beszámolók és egyre kevesebb a fotó. Ígérgessek?
Úgyis jön a tél, az eső, ráérek majd főzni, meg hobbizni, meg blogolni. És azt is remélem, hogy végre össze szedem magam és nézek valami másik meló után, mert ezzel sem nem keresek, sem nem haladok előre egy lépést sem.
Szóval egy nagyot gondolkodtam és elszégyelltem magam. Nem ígérek semmit, de a felismerés talán fél út a változáshoz.
Mostanában szeretnék majd kuglófot sütni, előtte majd liszt vadászatot tartok. ( Mert hoztam a jól bevált sütő formámat ám! )
Címkék: 0 megjegyzés

Magyarországon voltunk

2009. szeptember 30., szerda 21:39 Bejegyezte: Novák Erika
Kis hazánkban pihentünk néhány napot. Én szeretem a hazámat, de sajnos itt vagyok otthon. Magyar ország a minden, a kultúra, az anya föld, a Kánaán. Azonban az élet úgy adta, hogy a boldogulásunk végett ide jöttünk Angliába, és be kell valljam sajnos egyre jobban távolodunk kis hazánktól. Nem egyszerűen csak a szocializációs folyamatok végett, a politikai helyzet végett, az életmód és élet stílus végett, komplexen minden végett. Nagyképűen hangzik, de a nyelv is néha problémákat okoz, itt az angol megfelelő kifejezések, otthon meg a magyar megfelelő kifejezések.
Persze meg is kaptam az arcomra, csak hát nem úgy és nem attól akinek erre jogosultsága lett volna. Mert kinek is van erre jogosultsága? Anyunak, a rokonaimnak és persze a barátaimnak, ha pedig a barátokról beszélünk akkor kik is a barátaink? Akik életünk egy bizonyos szakaszában ( iskola, munka hely ) mellettünk voltak és barátságosan viselkedtek velünk, esetleg akik mai napig ilyen olyan módon megpróbálnak kapcsolatot teremteni velünk bárhonnan is ismerjük egymást? A kérdéseimet azért tettem fel mert mélységesen csalódtam valakiben, nem érzem úgy, hogy bárkire is ráerőszakolnám magam, hibáim vannak, no de egy barát ezzel együtt "szeret", szóval egy illúzióval kevesebb. Bánt, de semmi nem fáj örökké, és persze egy újabb tanulság, a legnagyobb fájdalmaim közepette lettem kitaszított ebből a "barátságból", mert gondolom ez már túl sok volt, hogy esetleg nekem is fáj valami, emlékszem volt ez másképp ...
Egyébként mellbe vágott bennünket a letargia, a szegénység, a drágaság, a butaság. Kedves budapesti polgár mesterek! Ha szeretnének némi turizmus és szeretnék, hogy ne szabad rablásról szóljanak a turisták rém álmai Magyar országról, akkor jó lenne javítani a közlekedésen. Nem az utakra, a szerelvényekre gondolok. A repülőtéren kiszállás után, kívül nem lehet jól láthatóan térképet kapni, nem lehet tájékoztató, inspiráló füzeteket kapni, nem lehet tájékozódni. Leszálltunk Ferihegy 2-n, ha előzőleg meg nem nézem az interneten, hogy hogyan tudok el tömeg közlekedni a városba akkor hülyén halok meg. Busz jegyet, vagy bármilyen jegyet nem tudtunk venni. Az árakról csak annyit, hogy biztos gyorsabb valamivel a reptéri transzfer vagy a taxi, de 6000 forint egy kicsit erős túlzás. A 200 E busszal eljutottunk Kőbánya Kispestig 800 forintért ketten. Leszállás után nem tudtuk, hogy merre induljunk a metróhoz ( vér lázító ). Az előttünk angolul beszélő "szerencsétlen" alig tudott jegyet venni, mert a nem napon barnult eladó kisasszony még a magyar nyelvet is hellyel-közzel érti. Majd cipelhettük fel a lépcsőkön a nehéz bőröndjeinket, persze a lépcsőknek feltétlenül pereme is van, hogy véletlenül se segíthessünk magunkon. És nem utolsó sorban az ellenőrök udvariasan elállják az utat és az egy szem működő jegy automatát kitakarják, hogy merre van az arra, azt persze nem jelzik nyilak, még jó hogy metró végállomás, mert nem tud az ember valahol kikötni az isten háta mögött. Kiszállva a metróból sem lehet rájönni, hogy merre induljon az ember, mert a tájékoztató táblák rosszul láthatóak, és persze a lépcsők... Szóval összesen 1400 forintért eljutottunk a Népligetre 1 óra alatt, jó busz és metró csatlakozással, csak a többi sallang ne lett volna.
Egyébként siralmas, hogy milyen árak vannak, siralmas a politikai helyzet és siralmas, hogy az embereknek mennyi butasággal "kötik be a szemét".
DE AKKOR IS A MI HAZÁNK! És mindent összevetve jó volt otthon!
Címkék: 0 megjegyzés
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
Üzemeltető: Blogger.
abcs