Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’,
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sír.
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura
Vendégli a királyt.
Vadat és halat, mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh…
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem,
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senki sem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak! hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim —
Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak,
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. —
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög,
Amint húrjába csap.
„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz, aki él:
Király, te tetted ezt!”
Máglyára! el! igen kemény —
Parancsol Eduárd —
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szűzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Ne szűlj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik:
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
„Elhullt csatában a derék —
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
Emléke sír a lanton még —
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd!”
Meglátom én! — S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára ki ellenszegűl
Minden velsz énekest!
Szolgái szétszáguldanak
Ország-szerin, tova
Montgomeryben így esett
A híres lakoma.
S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován,
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani,
Hogy: éljen Eduárd. —
Ha! ha! mi zúg?... Mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik!”
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.
És egy kis történelem, ez sem tőlem, mert a történelem sem az én asztalom. ( Most már tényleg kőbunkónak tüntetem fel magam. ) Szóval a jelen műveltség a Wikipédiáról származik, egy kicsit beleollóztam.
Wales Egyike az Egyesült Királyságot alkotó négy tagországnak. Területileg a Brit-sziget délnyugati részén helyezkedik el. Wales politikai önállósága 1282-ben szűnt meg, amikor I. Edward angol király legyőzte II. Llywelyn walesi herceget a cilmeri csatában, bár Wales törvényeinek egy része egészen az Angliával való egyesülésig, tehát 1535-1542-ig érvényben maradt. Fővárosa 1955 óta Cardiff, de a walesi herceget Caernarfonban iktatják be. Wales neve a germán walha szóból ered, ami idegent, külföldit jelent, és feltehetően a volcae, egy galliai nép nevéből ered. Amikor a Galliában élő kelták romanizálódtak, a szó a „római ember” jelentést vette fel, és még ma is jelen van a vallonok, a vlachok (Havasalföld lakói), vagy Cornwall "-wall" végződésében. A walesiek országukat Cymrunak hívták, ami a régi walesi nyelvben talán vidéki embereket jelentett. A "Cymru" (autentikusan cumree) szó egy része megtalálható például Cumberland és Cumbria nevében.
A kelták szűkebb értelemben egy, Közép- és Nyugat-Európában élt ókori indoeurópai nép, népcsoport volt, amely ősi indoeurópai nyelveket (szárazföldi vagy ókelta nyelvek) beszélt. Az ókori kelták mindenhol hasonló módon éltek, róluk számos görög és római forrás maradt ránk. Hagyományosan a keltákat a gallokkal azonosították (a szó latin jelentése nyomán), azonban ez mára elavulttá vált: a gallok csak egy népcsoportja volt a keltáknak, akik Gallia (a mai Franciaország) területén éltek és a gall nyelvet beszélték, amely például erősen eltért az Ibériai-félszigeten beszélt szintén ókelta keltibér nyelvtől. Az újszövetségi Szentírásban a kelták neve: galaták. Tágabb értelmezésben keltáknak nevezik a máig fennmaradt, ám kihalófélben lévő szigeti kelta nyelveket beszélő népeket (bretonok, gaelek, írek, skótok, velsziek). Ezek a nyelvek a germán nyelvek hatására hang- és alaktanilag erősen eltávolodtak az ókelta nyelvektől, és az életben tartásukra irányuló erőfeszítések ellenére ma erősen veszélyeztetett állapotban vannak, egynyelvű beszélőik nincsenek.
Ezek után szerintem senkit nem lep meg a bejelentésem, hogy a kétnyelvű táblákat olvasva - főleg a német nyelvben kissé jártasabb utitársaim - rögtön a germán vonást fedeztük fel, amely talán szokásaikra, alkotásaikra, építészetükre is hatást gyakorolt, így az angol mérsékeltebb színösszeállításhoz szokott szemünk kellemes felüdüléssel vette a walesiek sokszínűségét.
Valamikor szép lehetett ez a Wales-i kastély, de az a csigalépcső? vagy nagyon mini vagy igen sovány emberek jártak rajta,ha a korabeli ruhákat is oda gondolom épp elég volt lejutni a lépcsőn.
Hiába látszik ki a haspók!
Szép-szép az a ketreces ágy de szerintem a Tamás nem férne bele.Történelmileg gazdag vidéken jártatok.Szia Erzsi
Erzsi néni!
Mi elfértünk, Erzsi néni is elférne. Margit lapjával sem. Az én lábam is nagyobb volt egy lépcsőfoknál.
Haspók? Dehogy! Csak szeretné birtokolni a nekem kijáró helyet ;-D
Nekem elég lenne, ketten lapjával a Vikivel elférnénk, a fiúk ... hát sem hosszában sem széltében ...
És vissza akarunk menni!!!!!!!!!!!!!!!!