Ennek a városnak külön varázsa van számunkra. Valamilyen szinten véletlenül "találtunk" rá, de másodpercek alatt le tudott venni a lábunkról. Mint korábban már írtam imádok bemenni Londonba, imádom a nyüzsit. Ebben a városban is van élet, mégis számomra a nyugalom és az abszolút kikapcsolódás helye.
Madár távlatból.
Egyébként tényleg gigantikus a maga nemében, de a mi rákészültségünkkel nem lehetett egy napot eltölteni. Ha valaki szeretne egy napot eltölteni, akkor mindenképpen sportos öltözetet
( és kedvet ), pokrócot, inni és ennivalót, no és persze fényképezőgépet javaslok.
A Stonehenge kb. 4300 éves, 2-7 m magas, négy koncentrikus körből állt. Többféle feltételezés van a funkcióját illetően. Higgyen mindenki amit szeretne, számomra egy mágikus hely. Ha valaki engem kérdez akkor a legtöbb feltételezés igaz rá, miszerint kultikus hely és mindemellett naptár és az őseink csillagászati megfigyeléseit is segítette. De sajnos nincs idő gépünk, hogy bekukkantsunk egy pillanatra.
Szóval a tudósok szerint az első ilyen "helyet" kb. 5000 éve kezdték építeni, csont szerszámokkal, fából. Egy ösvényen el lehet gyalogolni ide a Stonehenge-től ( ezért nevezem "sportos" kirándulásnak ). Woodhenge-nek nevezik, körülbelül 110 m (talán véletlenül 360 láb?) átmérőjű volt.
A második építkezési fázisban már köveket használtak, mintegy 4500 évvel ezelőttre teszik az építkezést. A köveket mintegy 240 km-rel arráb Pembroke-ban bányászták, levonszolták a tengerhez, majd az Avon folyón úsztatták, majd szintén vonszolták. Itt és most megjegyzem, hogy szerintem az őseink sokkal okosabbak voltak mint hisszük, és gyanítom, hogy időnként nálunknál több tálentummal rendelkeztek. Mindezt azért mondom, mert egyes becslések szerint egy-egy kő nagyjából 5 tonna! volt. Azonban úgy tűnik, hogy az elkészülte előtt elhagyták a területet valamiért.
A szállítási útvonalak.
A harmadik fázisban épült meg a ma is látható "végeredmény". A tudósok szerint a már itt lévő köveknek lyukakat ástak és elrendezték őket. Állítólag pontos tervek szerint helyezték el a köveket, még nagyobb köveket is használtak, de ezeket már csak innen a "szomszédból" 32 km-ről Downs-ból hozták. A köveket méretre "faragták", végül valahogyan így:
rögzítették az "áthidaló" felső köveket. Sajnos az időjárás, a századok
( háborúk, építkezések ) és az emberek által megviselve ennyi látható belőle.
Nagyjából a két belső kör és néhány hírvivő a többiből:
A csalódottságom egyik oka az volt, hogy különösebben a gyalogtúrát és a pikniket kivéve nem nagyon lehet itt mást csinálni. A másik oka, hogy méreteiben gigantikusabbra számítottam. Élményben azonban mindenképpen az, ugyan nem lehet a kövek közé bemenni, és a fent látható kép is csalás, de nagyon jól látszódik elődeink munkájának nagysága.
Mit tehet az ember ha már ennyit autózott? Kiránduló kedve nem lankad. A bejáratnál van egy térkép a környékről és a látványosságokról. Kiválasztottuk hát az Old Sarum-ot.
Ott persze nem szerepelt kép. Nem okozott azonban csalódást, mindösszesen meglepődtünk rajta, hogy tulajdonképpen ez egy vár rom. És szoros kapcsolatban áll a nagy kedvencünkkel.
Ami a falakból megmaradt.
A katedrális nyomai.
"Torony iránt!"
A katedrális alaprajza.
( és kedvet ), pokrócot, inni és ennivalót, no és persze fényképezőgépet javaslok.
Valahogyan így nézhetett ki.
A Stonehenge kb. 4300 éves, 2-7 m magas, négy koncentrikus körből állt. Többféle feltételezés van a funkcióját illetően. Higgyen mindenki amit szeretne, számomra egy mágikus hely. Ha valaki engem kérdez akkor a legtöbb feltételezés igaz rá, miszerint kultikus hely és mindemellett naptár és az őseink csillagászati megfigyeléseit is segítette. De sajnos nincs idő gépünk, hogy bekukkantsunk egy pillanatra.
Szóval a tudósok szerint az első ilyen "helyet" kb. 5000 éve kezdték építeni, csont szerszámokkal, fából. Egy ösvényen el lehet gyalogolni ide a Stonehenge-től ( ezért nevezem "sportos" kirándulásnak ). Woodhenge-nek nevezik, körülbelül 110 m (talán véletlenül 360 láb?) átmérőjű volt.
A második építkezési fázisban már köveket használtak, mintegy 4500 évvel ezelőttre teszik az építkezést. A köveket mintegy 240 km-rel arráb Pembroke-ban bányászták, levonszolták a tengerhez, majd az Avon folyón úsztatták, majd szintén vonszolták. Itt és most megjegyzem, hogy szerintem az őseink sokkal okosabbak voltak mint hisszük, és gyanítom, hogy időnként nálunknál több tálentummal rendelkeztek. Mindezt azért mondom, mert egyes becslések szerint egy-egy kő nagyjából 5 tonna! volt. Azonban úgy tűnik, hogy az elkészülte előtt elhagyták a területet valamiért.
A szállítási útvonalak.
rögzítették az "áthidaló" felső köveket. Sajnos az időjárás, a századok
( háborúk, építkezések ) és az emberek által megviselve ennyi látható belőle.
Nagyjából a két belső kör és néhány hírvivő a többiből:
A csalódottságom egyik oka az volt, hogy különösebben a gyalogtúrát és a pikniket kivéve nem nagyon lehet itt mást csinálni. A másik oka, hogy méreteiben gigantikusabbra számítottam. Élményben azonban mindenképpen az, ugyan nem lehet a kövek közé bemenni, és a fent látható kép is csalás, de nagyon jól látszódik elődeink munkájának nagysága.
Mit tehet az ember ha már ennyit autózott? Kiránduló kedve nem lankad. A bejáratnál van egy térkép a környékről és a látványosságokról. Kiválasztottuk hát az Old Sarum-ot.
Ott persze nem szerepelt kép. Nem okozott azonban csalódást, mindösszesen meglepődtünk rajta, hogy tulajdonképpen ez egy vár rom. És szoros kapcsolatban áll a nagy kedvencünkkel.
Ami a falakból megmaradt.
Érdekes dolog, hogy mint tudjuk akkor még nem ismerték az oltott meszet, arra azonban rájöttek, hogyha ezeket a köveket apróbbra törik, zsaluk közé öntik és időnként leöntik vízzel, akkor csodálatos módon egy nagyon masszív falazatot kapnak.
A várárok.
Az erődítményt és a katedrálist az 1070-es években építették, többnyire fából. Az 1100-as évek-ben újraépítették, kővel. 1220-ban a katedrálist Salisbury-be költöztették. Értsd költöztették! Fogták a köveket és az új helyen újraépítették. A történészek szerint ez nem volt egyedi eset, sem egy egész erődítmény alkalmasabb helyre átépítése, sem az, hogy az emberek fogták a mozdítható köveket és felhasználták az újonnan épülő házaikhoz. ( Többek között, szerintem Stonehenge-nél is ezért tűntek el a kisebb külső körök. )
A katedrális nyomai.
A belső várfalon álltunk tehet, kissé nihil hangulatban, és csodáltuk a tájat, amilkor elhatároztuk, hogy a tornyot amelyet látunk, pontosabban a toronyhoz tartozó építményt megnézzük. A torony pedig a régi-új katedrálishoz tartozott végül is. Így találtuk meg torony iránt a kedvenc városunkat.
"Torony iránt!"Az egyik oldalsó ajtón mentünk be, kicsit furán is néztek ránk, gyorsan körbe mentünk, és megegyeztünk, hogy ide még biztosan visszajövünk. Majd tettünk egy sétát a városban, amely szintén elbűvölő, de sorjában.
A katedrális alaprajza.
Tehát a sárgával jelzett területet jártuk gyorsan körbe mikor először bent jártunk. De visszatértünk, rendesen, befizettük a belépőt, stb.
Bejárat.
A főhajót néztük meg nyilvánvalóan először. Több "síremlék" van a padsorok mellett, hajdanvolt hősöknek állítva emléket. A falakon néhány régi érdekesség, családfák, térképek zászlók ( nagyon-nagyon régi is, olyannyira, hogy mára már ki sem vehető, hogy mit szimbolizált, de pont ez a lenyűgöző benne ) láthatóak.
Illetve roppant érdekesnek találtuk az óra szerkezetet:
Ugye milyen egyszerű? És működik!
Bejárat.
A főhajót néztük meg nyilvánvalóan először. Több "síremlék" van a padsorok mellett, hajdanvolt hősöknek állítva emléket. A falakon néhány régi érdekesség, családfák, térképek zászlók ( nagyon-nagyon régi is, olyannyira, hogy mára már ki sem vehető, hogy mit szimbolizált, de pont ez a lenyűgöző benne ) láthatóak.
Illetve roppant érdekesnek találtuk az óra szerkezetet:
Ugye milyen egyszerű? És működik!
Elképesztően szépek az üveg ablakok is. Engem személy szerint lenyűgözött, hogy nem volt túlzsúfolt kegy tárgyakkal, terítőkkel, virágokkal, orgonával, szőnyegekkel, aranyozásokkal, szobrokkal ez a rész.
Puritán egyszerűségében tényleg az a funkciója, hogy az ember leül, meghallgat egy misét, imádkozik, elmélyed. Nem pedig titkon szájtáti módon lesi a körülötte lévő ( különben drágábbnál drágább ) különlegességeket. Kicsit utána néztem kíváncsiságból, hogy mi is a katedrális, magyarul a székesegyház megnevezést használják inkább ( érsekek, püspökök "trónja", egy egyházmegye temploma ), mindjárt eszembe jutott Pécs, Szeged, Esztergom. Utána néztem a bazilika szónak, amely inkább az épület formáját hivatott jelezni, de mindemellett fontos, hogy pápai irányítás alá tartozik. Nos ebből azt akartam kihozni, hogy nem az első templom amit megtekintek. Nincs is abban semmi rossz, hogy szépen díszítettek, hogy látványosak, csak ezekről nekem a turista látványosság előbb jut eszembe, mint letérdelve elmondani egy imát. De különben kinek mi az igénye. Én azt hiszem ezt választanám.
Ugye, hogy gigantikus?
Puritán egyszerűségében tényleg az a funkciója, hogy az ember leül, meghallgat egy misét, imádkozik, elmélyed. Nem pedig titkon szájtáti módon lesi a körülötte lévő ( különben drágábbnál drágább ) különlegességeket. Kicsit utána néztem kíváncsiságból, hogy mi is a katedrális, magyarul a székesegyház megnevezést használják inkább ( érsekek, püspökök "trónja", egy egyházmegye temploma ), mindjárt eszembe jutott Pécs, Szeged, Esztergom. Utána néztem a bazilika szónak, amely inkább az épület formáját hivatott jelezni, de mindemellett fontos, hogy pápai irányítás alá tartozik. Nos ebből azt akartam kihozni, hogy nem az első templom amit megtekintek. Nincs is abban semmi rossz, hogy szépen díszítettek, hogy látványosak, csak ezekről nekem a turista látványosság előbb jut eszembe, mint letérdelve elmondani egy imát. De különben kinek mi az igénye. Én azt hiszem ezt választanám.
Szószék.
Balról indultunk körbe, az első oldalhajó ezen ágában a csodálatos üvegablakokon kívül nem volt különösebb, gondolom - mivel a szószék is balra esik és mivel székek vannak itt - itt is ülni szoktak misék alkalmával.
A pompa itt kezdődött, kisebb családi kápolnák, imádkozóhelyek vannak kialakítva a külső részeken, most ezekről. Nehéz visszaadni a látványt, méreteik, díszítettségük különböző. Talán a képek szebben beszélnek helyettem.
Egy imazsámoly, egy oltár és két ülőalkalmatosság, gondolom főnemesi családé lehetett a kápolna.
A jobb oldalon nincsenek kápolnák, biztosan van valami jelentése, hogy miért. Van egy elzárt rész, könyvtár van rá kiírva, az alaprajzon rózsaszínnel van jelölve.
Középen hátul egy nagy oltár látható, nem éppen szokványos, mint ahogyan az elrendezés sem, de ne feledkezzünk meg, hogy az anglikán egyház szokásai érvényesülnek.
Azért orgona itt is van, csak jóval kisebb és egészen más helyen mint eddig tapasztaltam, itt középen ( az oltár előtt és nem mellett, vagy szemben ) helyezkednek el a kannonok.
A másik oldalsó hajóban néhány inkább imahely, mint kápolna van. Fogalmazzunk úgy, hogy biztos gazdagoknak tartották fent, de nem nemeseknek, illetve egy klasszikus gyóntatószék is van.
Az oldalsó hajó megtekintésével körbe értünk, és kimentünk a templomból az alaprajzon a nagy rózsaszín területre, a fenti kép fogadott bennünket. A kövek biztosan sírfeliratok, a körfolyosó pedig további épületeket takar. Gondolom valaha kolostor is lehetett itt, mert láttunk kerteket is, melyek a templomhoz tartoztak.
Egy nagyon fontos dolgot azonban meg kell említsek. Nem fotózhattunk, több nagyon régi kegytárgyat láthattunk, de ami igazán nagy élmény az eredeti négy Magna Carta egyike itt megtekinthető.
Nem csak az épület látványa, a díszítettsége, a hihetetlen történelmi emlékek, hanem a környezet is lenyűgöző.
Imádom, hogy ebben sz országban rengeteg zöld terület van beépítetlenül, imádom, hogy megtartják a történelem egy kis szeletkéjét. Tehát nem csak a Katedrális a város is nagyon szép.
A régi épületek mellett a modern korok vívmányai is jól megférnek.
Varázslatos, csak sétálni egyet, és bambulni a nem éppen mindennapi kirakatokat:
Remélem a képekkel valamelyest sikerült visszaadnom a kirándulásunk ( tulajdonképpen kirándulásaink ) élményét, hogy miért szívünk csücske ez a város, pedig töredékét sem lehet megmutatni annak, amit átélhettünk.
A pompa itt kezdődött, kisebb családi kápolnák, imádkozóhelyek vannak kialakítva a külső részeken, most ezekről. Nehéz visszaadni a látványt, méreteik, díszítettségük különböző. Talán a képek szebben beszélnek helyettem.
Egy imazsámoly, egy oltár és két ülőalkalmatosság, gondolom főnemesi családé lehetett a kápolna.
A jobb oldalon nincsenek kápolnák, biztosan van valami jelentése, hogy miért. Van egy elzárt rész, könyvtár van rá kiírva, az alaprajzon rózsaszínnel van jelölve.
Középen hátul egy nagy oltár látható, nem éppen szokványos, mint ahogyan az elrendezés sem, de ne feledkezzünk meg, hogy az anglikán egyház szokásai érvényesülnek.
Azért orgona itt is van, csak jóval kisebb és egészen más helyen mint eddig tapasztaltam, itt középen ( az oltár előtt és nem mellett, vagy szemben ) helyezkednek el a kannonok.
A másik oldalsó hajóban néhány inkább imahely, mint kápolna van. Fogalmazzunk úgy, hogy biztos gazdagoknak tartották fent, de nem nemeseknek, illetve egy klasszikus gyóntatószék is van.
Az oldalsó hajó megtekintésével körbe értünk, és kimentünk a templomból az alaprajzon a nagy rózsaszín területre, a fenti kép fogadott bennünket. A kövek biztosan sírfeliratok, a körfolyosó pedig további épületeket takar. Gondolom valaha kolostor is lehetett itt, mert láttunk kerteket is, melyek a templomhoz tartoztak.Egy nagyon fontos dolgot azonban meg kell említsek. Nem fotózhattunk, több nagyon régi kegytárgyat láthattunk, de ami igazán nagy élmény az eredeti négy Magna Carta egyike itt megtekinthető.
Nem csak az épület látványa, a díszítettsége, a hihetetlen történelmi emlékek, hanem a környezet is lenyűgöző.
Imádom, hogy ebben sz országban rengeteg zöld terület van beépítetlenül, imádom, hogy megtartják a történelem egy kis szeletkéjét. Tehát nem csak a Katedrális a város is nagyon szép.
A régi épületek mellett a modern korok vívmányai is jól megférnek.
Varázslatos, csak sétálni egyet, és bambulni a nem éppen mindennapi kirakatokat:
Remélem a képekkel valamelyest sikerült visszaadnom a kirándulásunk ( tulajdonképpen kirándulásaink ) élményét, hogy miért szívünk csücske ez a város, pedig töredékét sem lehet megmutatni annak, amit átélhettünk.
